Kolumbiából jöttem, mesterségem címere: cserediák…

Kolumbiából jöttem, mesterségem címere: cserediák…

Szinte már hagyománynak számít iskolánkban, hogy a tanév során érkezik
hozzánk a hispán világ valamely szegletéből egy spanyol anyanyelvű fiatal, aki
egy időre otthonra lel nálunk, beépül a mindennapi életünkbe és részévé válik a
spanyolóráknak. A korábbi években az AISEC nevű szervezet segítségével érkeztek
hozzánk egyetemista korú fiatal önkéntesek a célból, hogy élményszerűbbé tegyék
az istvános diákok számára a spanyol nyelv tanulását és megmutassanak egy
szeletkét az ő országukból, kultúrájukból, anyanyelvi sajátosságaikból.

Az idén egy számomra eddig ismeretlen szervezet bukkant fel a láthatáron egy
más jellegű, igen vonzó „ajánlattal”. Az AFS Magyarország középiskolás diákokat
közvetít ki iskolákhoz, családokhoz egy éves csereprogramra. Nagyszerű
lehetőségnek gondoltam azt, hogy végre a diákjaimhoz korban hozzáillő
osztálytárs érkezhet, akivel nap mint nap kommunikálhatnak, jó barátokká
válhatnak. Nagy lendülettel hozzá is fogtam, hogy fogadó családot/családokat
keressek a tél vége felé hozzánk érkező latin-amerikai diáknak. Szerencsére
gyorsan akadtak jelentkezők, így mehetett tovább a szervezés. Hamarosan eldőlt
az is, hogy a több jelölt közül ki legyen az az egy szerencsés kiválasztott.

Nagy Dániel és családja Luis Miguel Otero Aponte mellett döntöttek, így
február végén megérkezett hozzájuk és hozzánk Kolumbiából a 15 éves Luis. Már
első ránézésre feltűnt, hogy ő nem az a tipikus, temperamentumos, életvidám
latin figura, hanem egy kevésbé pörgős, kevéssé feltűnő karakter, aki könnyen
beolvad a magyar diákok közé. Pár tulajdonságának köszönhetően azonban mégis
hozta a „latinos formát”: Ezek közül a közvetlensége, amivel a baráti
kapcsolatait kialakította, mindenképp említésre méltó. Pár hét alatt szinte a 9.
évfolyam összes osztályában, csoportjában barátokra lelt, így nehéz volt
eldöntenie, hogy melyik osztályhoz is szeretne „hivatalosan” tartozni. A
kialakult baráti viszonyainak köszönhetően a d-sek és a c-sek is vetélkedtek
érte, de végül a 9.c lett a befutó.

Az élethez és a feladatokhoz való könnyed, szinte már könnyelmű hozzáállása
és a keretek lazán kezelése szintén betudható a latinos vonások és a kulturális
különbségek egyikének. Sajnos ez okozott némi nehézséget, és az idő
előrehaladtával jó pár konfliktust szült, ami végül oda vezetett, hogy a tanév
végén Luis másik családhoz és másik iskolába került.

Azt hiszem azok, akik közelebbről megismertük őt, bátran állíthatjuk, hogy
nem volt a legegyszerűbb eset, mint ahogy maga a helyzet sem, amivel mindannyian
megküzdöttünk: egy tizenéves fiú több ezer kilométerre a családjától, a
szülőföldjétől, be kellett, hogy illeszkedjen egy másik országba, egy másik
kultúrába, egy másik családba, egy másik iskolába, iskolarendszerbe. És persze
minden merőben más itt, mint amit otthon megszokott. Nem volt ez könnyű feladat
sem neki, sem az őt befogadó családoknak.

Ezúton szeretném megköszönni Nagy Dániel (11.a) családja minden tagjának azt
a sok türelmet, odaadást, törődést és gondoskodást, amit tanúsítottak. Remélem a
nehézségek ellenére mégis megérte ez a merőben új élmény, mondhatni kihívás. Én
a magam részéről azt mondhatom, hogy igen! Még ha Luis nem is feltétlen váltotta
be a hozzá fűzött reményeket, sok istvános diákoknak mégiscsak nagy élmény volt
megtapasztalni, hogy a nyelv, amit tanulnak, hasznos, és egy remek eszköz arra,
hogy kapcsolatokat teremtsenek, új barátságokat alakítsanak ki a segítségével.
Azt hiszem Dani írásának is ez a legfőbb üzenete:

„2016. február végén érkezett hozzánk Kolumbiából Luis, hogy Magyarországon
töltsön egy 1 éves cserediák programot, amely során iskolába jár és családoknál
lakik. Az én családom fogadta őt elsőnek, és végül 3 hónapig volt nálunk. Hosszú
időnek tűnhet, de hamar elszállt. Luis által rengeteg cserediákot ismertem meg a
világ minden tájáról, és a számukra rendezett eseményeken én is részt vehettem.
Sok élményben volt részem. Bejártuk Budapestet, és mellette sétálva én is
turistaként éltem át azt, amit szinte már megszoktam, így számomra is egy
felfedezés volt mindez. Az AFS által egy hétvégére Prágába is eljutottunk,
jártunk a busójáráson Mohácson és még sok más helyen. Délutánonként ő is gyakran
csatlakozott hozzám a sportfoglalkozásokon, illetve suli után időnként beültünk
vele és pár osztálytársammal a McDonald's-ba. Luis is sok barátot szerzett,
merem állítani, hogy a fél iskola megismerte. Az élményeken kívül hasznos volt
számomra még az is, hogy angolul kommunikáltunk. A nyelvvizsgámra készülve sok
segítséget nyújtott. Spanyolul ugyan nem beszéltünk igazán, de a spanyol órákon
ő is részt vett és színesebbé tette őket.”

Nagy Dániel 11.a

Barcsa Orsolya
spanyoltanár, AFS kapcsolattartó