Az elmúlt tíz napban volt szerencsém részt venni iskolánk és a dán Eisbjerghus International Efterskole (EiS) által közösen szervezett dán-magyar csereprogramban.
E rövid beszámoló célja az ottani élményeink, munkánk és tapasztalásaink bemutatása.
Amióta október elején megtudtam, hogy elfogadták a jelentkezésemet a csereútra, nagyon vártam a kiutazást, a cserefogadást pedig még továbbra is nagyon várom.
Vajon igazak a dánokról alkotott sztereotípiák, vagy ugyanolyan eltorzított mesék, mint a többi? Vajon valóban olyan elfogadóak és szeretetteljesek a dánok, mint ahogy azt halljuk?
Ezeken a kérdéseken töprengtem, ahogy a repülő ablakán át először megpillantottam a feketefenyőkkel és szántóföldekkel hintett tájat.
Nagy örömömre – mint ez nemsokára kiderült számunkra – a válasz: Igen.
Az iskola, melynek diákjaival közösen dolgoztunk, egy úgy nevezett „efterskole”.
Az ilyen iskolák a dán oktatási rendszer egyedülálló intézményei, amelyekbe a diákok opcionálisan, és igen magas tandíj ellenében egy évig járhatnak.
Ennek ellenére a dán középosztály gyermekeinek nagy része él ezzel a lehetőséggel.
Minden efterskole-nak van egy témája (pl.: zene, sport, e-sport, stb.), amellyel kapcsolatban extra tanórákon vesznek részt a diákok az alapoktatás mellett.
Az EiS  az internacionális kapcsolatok és együttműködés kialakítását tartja szem előtt, ezért szerveznek csereutakat mindenfelé a világban a diákjaik számára, amelyek a tanterv részeit képzik.
Iskolánkkal ez volt az első közös együttműködésük.

       Ezek az intézmények bentlakásos iskolák, így nagyon jó lehetőséget nyújtanak arra, hogy a diákok megtanuljanak szocializálódni, együttműködni és együtt élni társaikkal.
Az iskolákra jellemző a családias közeg, a diákok és a tanárok kapcsolata olyan, mint egy szülő-gyerek kapcsolat, és sokkal közvetlenebb is, mint ahogy azt mi itthon megszoktuk.
Ez egyébként az egész dán oktatásra igaz, tanulhatnánk tőlük ezt-azt…
Hétköznapokon mi is a cserediákjaink szobáiban aludtunk, hétvégére pedig a családjaikhoz látogattunk el, ahol mindnyájan ugyanolyan általános vendégszeretetet tapasztaltunk, mint az iskolában.
Nagyon jóleső érzés volt látni, hogy ennek a nagy családnak rögtön teljes körű tagjaivá fogadtak minket, és ugyanolyan szeretettel és barátsággal fordult felénk mindenki, mint azt egymás felé tették. A kellemes esti szokásba, melynek keretein belül mind a 120 diák elköszön egymástól az éjszakára, az első naptól fogva hatalmas szeretettel fogadtak minket, és bár a magyarok egy része vonakodva csatlakozott, mi is kaptunk mindenkitől egy ölelést és pár kedves szót. Sok barátság is így kezdődött, egy egyszerű „Aludj jól!”-val.
Az EiS minden csere útjának van egy projekt témája, ami alapján szervezik a programokat. A mi cserénk témája „A Sustainable Future – Egy Fenntartható Jövő” volt.
Ebből kifolyólag a programok között szerepelt többek között a használt, eldobott tárgyakból dekoratív lámpák készítése, egy fenntarthatóbb működésű erőmű (Copenhill) meglátogatása, és egy WeFood nevezetű, lejárt szavatosságú, de még ehető ételeket áruló bolt megtekintése is.
A dán csoport 2020 márciusában érkezik majd hazánkba 10 napra, ahol mi fogjuk megmutatni nekik Magyarország, de legfőképpen Budapest városának és lakóinak egy fenntarthatóbb jövő érdekében tett törekvéseit.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy látogasson el ebbe a különösen érdekes és kulturálisan igen sokszínű országba, és ismerje meg az ott élő embereket! Én is törekedni fogok a kialakított kapcsolatok hosszú távú megtartására, és nyitott szívvel várom a cserediákjainkat márciusban.

              Gupta Vedant Bence

Szent István Gimnázium 10.b