PályázatokComenius együttműködésAz ankarai út diákszemmel I.

Az ankarai út diákszemmel I.

2014. május 24-én három tanár kíséretében Törökország fővárosába, Ankarába utaztunk mi, a diákdiplomaták négy fős csapata kiegészülve két istvános diáktársukkal.

Az utazás élményekkel teli volt, és felemelő. A repülés izgalmai után azonban újabb izgalommal kellett szembenéznünk, ugyanis a társaság öt tagjának a csomagját a müncheni repülőtéren felejtették. Hosszas egyezkedés után a személyzet megnyugtatott minket, hogy másnap délutánra megkapjuk kis csomagjainkat, így valamivel nyugodtabb szívvel pattantunk fel a buszra, amely az iskolába vitt, ahol már lelkesen, csillogó szemmel vártak ránk fogadódiákjaink és a szüleik.

Másnap már élvezhettük az igazi napfényes ankarai hangulatot és a Stadtlohnban jól összekovácsolódott társaságot. Első programunk helyszíne Atatürk Mauzóleuma volt, az Anitkabir. Tátott szájjal bámultuk a hatalmas épületet, majd végigjártuk a kiállításokat és megnéztünk egy őrségváltást is, ami szintén egyedülálló látvány volt. Úticélunk ezután a belváros közepén fekvő Göksu park volt, ami lényegében egy hatalmas tó körülölelve kávézókkal, és egyéb programlehetőségeket nyújtó helyekkel, fagylaltos standokkal. A legizgalmasabb mind közül a vízibicikli volt, amit egyből ki is próbáltunk. Sokat nevettünk a szökőkutakkal tarkított tó közepén a színes biciklikben ülve.

A második nap este végre megérkeztek a csomagjaink, így nemcsak lélekben tudtunk felkészülni a másnapi konferenciára, hanem megfelelő öltözetet is tudtunk viselni hozzá. A nyitó ünnepségre sok illusztris személyiséget hívtak meg, többek közt az egyik török miniszter is részt vett, és beszédet mondott. Legkülönlegesebb programunk mégis a kappadókiai kirándulás volt. Hihetetlen élmény volt a Galamb völgybe leereszkedni a busszal a kis hegyi úton, és amit lent láttunk, magával ragadott. Több száz éves ókeresztény freskók a kis templomok falán, és a kőbe vájt házak mind mind gyönyörűek voltak. Többen a tevegelést is kipróbálták. A kirándulás további két úticélja egy fazekasműhely, és annak kiállítóterme, valamint egy igazi bazár voltak.

A kint töltött öt nap során a törökök vendégszeretete lenyűgözött minket, kifejezetten otthonos érzésünk volt. Nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy ilyen különleges élményben lehetett részünk, és megismerhettünk egy, a miénktől ennyire különböző kultúrát, megtapasztalhattuk a török vendégszeretetét és megkóstolhattuk ételeiket. Szuvenírekkel és élményekkel gazdagon tértünk haza Budapestre.

Kotormán Adél és Varga Borbála 10.e

Oldalterv: Onódy Eszter