Wildeshauseni élménybeszámoló

Tóth Zsófia 11.c - 2018-02-08

Szeptember 13-án, kezdetét vette utazásunk, hogy mi is meglátogathassuk német cserediákjainkat, akiktől tavasszal könnyes búcsút vettünk...

Első utunk Prágába vezetett, ahol egy éjszakát töltöttünk. Másnap reggel korán indultunk, hogy miharabb Wildeshausenbe érkezzünk. Mikor Bréma közelébe értünk, egyre nagyobb lett az izgalom a buszon, jöttek a hívások, mikor jövünk, hol vagyunk... eleinte kicsit aggódtam, hogy milyen lesz a család, és fogunk e tudni beszélgetni, de amint az iskola udvarára értünk, az aggodalmakat felváltotta az izgatottság, és régi jó ismerősként üdvözöltük a németeket. Én most találkoztam először a cserediákommal, és egyből beszélgetni kezdtünk. A szülei is nagyon kedvesek voltak, és az este jó hangulatban telt.

Másnap reggel az iskolában találkozott a nagy csapat. Számomra nagyon érdekes volt, hogy az udvar tele volt biciklikkel, és az épület alatt is egy egész parkoló volt nekik fentartva. Az iskolában van egy szoba, ahol a gyerekek elmondhatják bánataikat és tanácsokat adnak nekik, hogyan oldhatják meg a problémát, bár ez főleg a kisebbek miatt van, mindünknek nagyon érdekes volt. A folyosón egy padlóba süllyesztett színpad van a színház órákhoz, ami hasonló mint nálunk egy drámaóra. Szombaton Bremenhavenbe utaztunk, ahol két múzeum közül választhattunk. Voltak akik az Auswahl Klimahaus-t, éa voltak akik az Auswandererhaus-t nézték meg. Mindkét csoport jól érezte magát, és evés közben megosztottuk egymással a látottakat. Egy kis szabadidő után, egy iszaptúrán vettünk részt. Az idegenvezető nagyon beleélte magát, és rengeteget mesélt...voltak akik mezítláb, gumicsizmában vagy sportcipőben vágtak neki az útnak.

Vasárnap mindenki a cserecsaládjával töltötte a napot. Mindenki mást csinált, mi a közeli parkban voltunk, majd egy nagy családi ebéddel folytattuk a napot.  A hétfot az iskolában kezdtük, de a magyar csoport a Cloppenburgi múzeumfalut is megjárta. Ez leginkább a Skanzenre hasonlított, meg lehetett kóstolni a feketekenyeret,  megnézni hogyan faragják a fapapucsokat... Délután a csoport egy része Brémába vonatozott,  nekem ez a délután tetszett a legjobban. Nem volt kötött program, csak várost néztünk.

Kedden Hamburgba buszoztunk el, és egy csodás hajóút után szabadon nézelődhettünk,  egészen délutánig. Ekkor egy múzeumba mentünk, ahol a kávégyártás múltjába kaptunk betekintést. Szerdán megint az iskolába vezetett utunk, bemutattuk a vízről készült prezentációinkat, és a délutánt  egy kukorica labirintusban töltöttük.Eleinte nehezen ment, de a végére mind kijutottunk, magunk után kukoricaszemeket hagyva, ezzel segítve a többieket. Az estét egy nagy közös búcsúbulival zártuk...volt ott minden, sütögetés a tűzön, röplabda, süti, vacsora, zene...és nagy nehezen elköszöntünk német barátainktól. Másnap reggel korán indultunk, így este jutott időnk Prága megnézésére is.

Péntek délután, sok-sok élménnyel gazdagodva tértünk haza. Hihetetlenül boldog vagyok hogy részt vehettem az utazáson, és hogy megismerhettem Franzit, a cserediákomat. Azóta is sokat beszélünk, és remélem,  egyszer ő is meglátogat, akár cserediákprogramon kívül.

Oldalterv: Onódy Eszter