(2010-es állapot)

Az iskola alapítása, épülete

Az Osztrák-Magyar Monarchia a XIX. század utolsó harmadában és a XX. század első éveiben jelentős változásokon ment keresztül: felgyorsult a polgárosodás folyamata nemcsak a nyugati, hanem keleti részén, így Magyarországon is. Dinamikusan fejlődött a főváros, Budapest, s benne talán a leggyorsabban Pest VII. kerülete: Erzsébetváros, ez a fiatal népességű, magyarosodó, igen sűrűn lakott, 11,6 km²-nyi terület. 1900-ban 158707, 1910-ben 181651 fő a la­kossága, 83,9%-ban magyar nemzetiségű, de jelentős számú németajkú lakos is élt itt. Foglalkozás szerinti megoszlása nagyjából állandó volt, kereskedelemből kb. 20%, iparból kb. 40% élt, 25% körül mozgott a tisztviselők, értelmiségiek aránya. Többarcú volt vallási tekintetben is e városrész. Többségben a római katolikusok (46,6%) voltak, de protestánsok (2,5%), izraeliták (39,1%) is szép számmal lakták. A gazdasági előrelépés képzettebb munkaerőt, iskolázottabb vállalkozókat és erősödő középosztályt kívánt. Növekedtek a kulturális igények. Egyre népesebb korosztályok léptek iskolaköteles korba, s egyre több tanuló jelentkezett középiskolába. Az iskoláztatási igények messze meghaladták a kerület e  gyetlen, 1881-ben a Barcsay utca 5. sz. alatt alapított állami főgimnáziumának a lehetőségeit, ahol is 1900-tól már ezres nagyságrendűvé vált a tanulólétszám. Beiratkozás idején rendőri segítséget kellett kérni a rend fenntartása érdekében. Pedig igyekeztek kielégíteni az igényeket, termek bérlésével is. 1896 és 1902 között a Barcsay utca és Hársfa utca sarkán lévő lakóházban 3 helyiséget, 1898 és 1901 között a Murányi utcai népiskolában két tantermet béreltek. 1901-ben a Damjanich utca 43.szám alatti Batthyány-féle házban újabb két osztályt nyitottak.

1901-ben a kultuszminisztérium új iskola alapítására szánta el magát. A Barcsay utcai fiúgimnázium Damjanich utcában indult osztályaiból alakult meg 1902-től a VII. Kerületi Külső Magyar Királyi Állami Főgimnázium.

Az iskola alapításakor önálló épületről nem rendelkeztek. A Damjanich utcai ház tulajdonosa Beniczky-Batthyány grófnő volt. Megfelelő átalakítások után elsősorban ebben az épületben folyt a tanítás. Emellett a Murányi utcai népiskolában, a Damjanich utca és Aréna út sarkán lévő földszintes épületben, az István úton, majd az 1907-1908-as tanévben a Bulyovszky utcai állami főreáliskolában oktattak.

Az önálló iskola igazgatója, Timár Pál az első pillanattól szorgalmazta az állandó épület minél gyorsabb felépítését. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1904-ben a költségvetésben 300000 koronát irányzott elő telekvásárlásra, s ezt Berzeviczy Albert miniszter személyesen közölte iskolalátogatása alkalmából a tantestülettel. Rövidesen meg is vásárolták a VII. kerületi István út 69-71. (ma XIV. ker., Ajtósi Dürer sor 15.) szám alatti 3020 négyszögöles telket. Nagy­ra­törő elképzelések után egy iskolaépület és hozzá tartozó udvar maradt a tervezés részére, mellyel a minisztérium Korb Flóris és Giergl Kálmán építészeket bízta meg, 1 millió koronát szánva az építésre. Az épület kialakításában Timár Pál igazgató aktívan vett részt, s a tantestület is megvitatta a tervet, módosító javaslatokkal élve. Az építkezés 1907-ben kezdődött, s igen gyorsan, 1908 nyarára elkészülta mai épület, melyet nagy lelkesedés közepette vettek birtokba tanulók és tanárok egyaránt. Véleményük szerint „az épület mindenesetre méltó ahhoz, hogy az ország e legnépesebb középiskolájának otthonául szolgáljon, és a tudomány új fellegvára legyen. A környék különböző utcáiban szétszórt részlegek, a bennük elhelyezett szűk „tantermek” ideiglenes szükségmegoldása után végre egy épületben, viszonylag kényelmes tantermekben valódi iskolába költözhettek a diákok és a tanárok. „Dekoratív és korszerű épület született. Díszes ólomberakásos ablakok, szép vasrácsok díszítették a homlokzatot. Nagy udvar vette körül, volt elég mozgáslehetősége az ifjúságnak.

Nem volt azonban hibátlan. A legtöbb gondot a központifűtés okozta, mivel nem volt képes a huzatos épületszárnyakat átfűteni. A téli hideg hónapokban vaskályhákat kellett beállítani, hogy a 10 °C-ról felfűtsék a termeket és a tanári szobát. Meglepően hamar hullani kezdett a vakolat is, és többízben beázott a tető. Bár 20 osztályosra tervezték az iskolát, máris szűknek bizonyult, mert hiányoztak olyan fontos létesítmények, mint pl. ének-zene terem, az ünnepélyek helyszínéül szolgáló nagyterem, s csak egy tornaterme volt. Ezért gyorsan és állandóan alakították az épületet. Sajnos a nagyon szép csempék is lehullottak, helyettük olajlábazat került a folyosókra. Szépen fásították viszont az udvart.

Az I. világháborút nagyon megsínylette a gimnázium. Hadikórház működött benne 1918 januárjáig, majd katonaság költözött be magyar, román, francia gyarmati katonákkal. 1921-ben hatalmas vihar tette tönkre a tetőt, s ablakok sora rongálódott meg. Ekkor a végzős diákok kezdeményezésére Róth Miksa üvegfestő művész elkészítette Szent István arcképét, lemondva a tiszteletdíjról is. Nagy volt a terhelés is az intézményen, mert az 1922-23-as tanévben délelőtt-délután folyt a tanítás, mivel a Kőrösi Csoma Sándor reáliskolát is ide költöztették. A fűtés továbbra is gondot okozott, így 1932-ben felújították. A II. világháború idején újabb károk keletkeztek az épületben. Katonaság vette birtokba évekre, majd a főváros liszt-hivatala költözött be, végül szovjet hadikórházként fejezte be a háborút. 1946. január 10-től vált újból oktatási intézmény otthonává. Újabb helyreállítás következett. Illés Béla, az iskola volt növendéke járt Ortutay Gyula miniszternél az újjáépítés érdekében, s 1948-ra ez be is fejeződött.

Azóta is rendszeresek a munkálatok az épületen. Áttért az iskola a gázfűtésre, korszerűbb lett a csatorna és a világítás. Átalakultak a tantermek, több kisebb termet választottak le, könyvtár, konyha-étkező, újabb tornaterem és öltöző, majd tetőtér beépítéssel és átalakításokkal újabb 9 tanterem jött létre. Megszépült és megújult a díszterem is. A folyosókon öltözőket hoztak létre, így kényelmesebbé téve a tantermeket. Új, liftes lépcsőház is épült 1986-ban.

A munkálatokat a Művelődési Minisztérium, a fővárosi tanács, a kerületi tanács, az önkormányzat, állami és magánvállalatok, a szülők, az iskolai alapítvány finanszírozták. A 100 éves évfordulóra teljesen megújult az iskola homlokzata is.

Iskolánk királyi állami főgimnáziumként létesült. 1909-től „István úti Főgimnázium” néven működött, 1921-ben „Magyar királyi Szent István Főgimnázium”, 1924-től az oktatási reform következtében reálgimnázium. A reform felmenő rendszerben 1931-32-ben fejeződött be. 1934-től iskolánk újabb rendelkezések értelmében ismét gimnáziumként működött.

1935-ben átalakították Budapest közigazgatását, levált a VII. kerület külső része, így iskolánk az új XIV. kerülethez került – Ajtósi Dürer sor 15. szám alatt, s neve „XIV. kerületi Szent István Gimnáziumra” változott. Az 1945-46-os tanévben az általános iskolai rendszer bevezetése következtében a régi gimnáziumi 1. osztály helyett indult az általános iskola 5. osztálya, s párhuzamosan működtek általános iskolai és gimnáziumi osztályok felmenő rendszerben. 1949-ben levált az általánosiskola, és maradt a négyévfolyamos gimnázium.

1950-től „XIV. kerületi Állami Általános Fiúgimnázium” lett a neve, 1953-tól „XIV.ker. I. István Állami Fiúgimnázium”. Az 1963-64-es tanévtől az iskola koedukált intézménnyé vált, neve „I. István Gimnázium” lett. 1991-től újra „Szent István Gimnázium”.

A tantestület

Igazgatók

A tantestület élén neves igazgatók álltak, akiket 1918-ig a király, majd a kormányzó, később a tanács nevezett ki. Jelenleg az önkormányzat joga a kinevezés a tantestület előzetes véleményezése alapján. Száz év alatt 16 igazgató vezette az iskolát.

• Timár Pál 1902-1919-ig állt a gimnázium élén. Nemcsak kitűnő szervező volt, hanem tankönyvíróként is elismerést szerzett.
• Dr. Konorót Gyula 1956-1974-ig igazgatta iskolánkat. Vezetése alatt kimagasló eredményeket ért el az oktatás és nevelés terén iskolánk, tagozatok indításával emelte az általános színvonalat.
• Dr. Fórizs József (1974-1986) igazgató írta meg iskolánk történetét. A kezdetektől a 80-as évek közepéig gyűjtötte össze a fellelhető dokumentumokat, iratokat. Megalapozta a színes diákéletet.
• Szakáll Istvánné (1986-2003) nevéhez fűződik a hatévfolyamos gimnáziumi oktatás bevezetése és elindítása iskolánkban.

A Szent István Gimnázium igazgatói

1. Timár Pál 1902–1919
2. dr. Dingfelder Ede 1919–1933
3. dr. Nagy Pál 1933–1941
4. Weger Henrik 1941-ben
5. dr. Szabó Richárd 1941–1945
6. dr. Boros Jenő 1945–1946
7. Ujvári Pál 1946-ban
8. dr. Hajdu János 1946–1948
9. Hernád Ferenc 1948–1949
10. dr. Szabó József 1949–1950
11. Csák Endre 1950–1951
12. dr. Balogh Endre 1951–1956
13. dr. Konorót Gyula 1956–1974
14. dr. Fórizs József 1974–1986
15. Szakáll Istvánné 1986-2003
16. Lázár Tibor 2003-tól

A tantestület megalakulásától 1945 őszéig kizárólag férfiak tanítottak az iskolában. Az első tanárnő 1945 őszén érkezett, s ahogy múltak az évek, egyre több nő lett a testület tagja, végül döntő többséget alkottak. (1984-ben arányuk 70,9%, a 90-es években 70%.)

A hajdani időkben a tanerőket rendes tanárrá a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezte ki. Előbb azonban a fiatal tanár próbaéves volt, óraadóként alkalmazták, és sokszor csak több éves sikeres pedagógiai munka után nevezték ki állandó, rendes tanárrá. Minden időben jeles tantestület működött az iskolában, neves tanárok sora oktatott itt. Hosszú évtizedeken keresztül sok tudós-tanár is működött falai között. Az évkönyvekben olvashatjuk tanulmányaikat, megismerkedhetünk az iskolán belül illetve szélesebb körben, a különböző országos egyesületek, tudományos társaságok, az akadémia tagjai között végzett tudományos tevékenységükkel.

1945 után a közép- és felsőoktatás átalakulásával a testület összetétele is megváltozott, a tudós-tanárok a felsőoktatásban dolgoztak tovább, de sokan maradtak szakterületük kiváló ismerői és oktatói közül a középiskolában is.

Csak néhány nevet említsünk a számos kiválóság közül:

• Danczer Béla magyar-latin-görög szakos tanárt 1911-ben a francia kormány „Officier de l'Academie”-vé nevezte ki tudományos munkásságáért.
• dr. Elek Oszkár magyar-francia szakos tanár hat nyelven írta tudományos műveit.
• dr. Kerényi Károly latin-görög szakos tanár számos könyv szerzője volt.
• Mende Jenő a matematika terén folytatott tudományos tevékenységet.
• Erdős Lajos matematika-fizika szakos tanárként dolgozott iskolánkban, 1925 és 1939 között. Sok tehetséget indított a matematikai pályára. Fia, Erdős Pál, gimnáziumunk volt tanulója világhírű, Kossuth-díjas matematikus lett. Őt nevezték „a matematika utazó nagykövetének”.
• Ötvös János kémia tanár szervezte meg a szakosított kémia oktatást, kémia labort létesített, fotószakkört hozott létre, 1946-tól 1974-ig dolgozott iskolánkban.
• Rácz János tanár oktatási szakkönyvek megjelentetése mellett kialakítója volt a speciális matematika tagozatnak.
• Papp Iván rajztanár keze munkáját minden nap megcsodálhatjuk iskolánk épületében több helyen is. Ő készítette többek között a II. emeleti nagy fali mozaikképet.
• Számosan voltak, akik szinte egész pályafutásukat az iskolában töltötték, mint pl. Weger Henrik matematika-fizika szakos 1910-től 1946-ig, Gulyás Sándor rajz-biológia szakos pedig 1919-től 1957-ig, mindketten nyugdíjba vonulásukig tartoztak a testülethez.
• Hegedűs Sándor 1934-től 1957-ig fizika szakosként gazdagította és őrizte a fizikaszertárat.
• Cseh Géza, Moór Ágnes fejlesztették tovább a fizikaszertárt és labort, szervezték a fizikatagozatos, majd a fakultációs oktatást, tankönyveket írtak.
• Koltai Gézáné 1952-től 1978-ig a nyelvi oktatás fejlesztésével öregbítette az iskola hírnevét a gimnáziumi olasz nyelvtankönyv megírásával, programozott nyelvi anyagok megszerkesztésével, bemutató órákkal és szakmai cikkekkel.
• Méhes László földrajz szakos, aki nyugállományúként is sok segítséget nyújt a tanulmányi versenyek résztvevőinek irányításában

A tantestület egésze igen kiegyensúlyozott összetételű. 2002-ben 5 évet vagy többet töltött az iskolában a testület 83%-a, 10 évet vagy többet a testület 69%-a.

Tantestületi és tanári elismerések

• Zuglóért emlékérem a tantestületnek (elsőként az iskolák közül) 1999-ben

Állami kitüntetést kaptak

Magyar Köztársaság Érdemkereszt ezüst fokozat

• Moór Ágnes
• Németh Margit
• Szakáll Istvánné

Magyar Köztársaság Érdemkereszt bronz fokozat

• dr. Vízy Béláné
• Kovács Ilona
• Zelinka Tamásné

Eötvös József-díj

• Cseh Géza

Rátz Tanár Úr Életműdíj

• Rácz János

Apáczai Csere János-díj

• Cseh Géza
• Rácz János

Németh László-díj

• Moór Ágnes
• Szakáll Istvánné
• Zsiday Galgóczy Béláné

Arany Katedra Emlékérem

• Galambos Jánosné
• Hódsági Béla
• Horváth Schandl Katalin
• dr. Mikite Gyuláné
• Németh Margit
• Sziliné dr. Simon Márta
• dr. Jelitai Árpád

Kerületi kitüntetést kaptak:

Zirzen Janka-díj

• Németh Margit
• Szakáll Istvánné
• Sziliné dr. Simon Márta
• Györgyné Maklári Zsuzsa
• Borosné Jakab Edit

Zugló Közoktatásáért Díj

• dr. Vargay Zoltánné

Év Pedagógusa Díj

• Kovács Ilona
• Pusztai Mária

Zugló Gyermekeiért Díj

• dr. Vargay Zoltánné
• Kempl Klára
• Szecsődi Tamás
• Juhász István

A tanuló ifjúság

Tanulóink zöme kezdetben budapesti volt, hiszen a fővárosi igények hozták létre az intézményt. Pest megyéből és az egyéb közeli településekből járt be a tanulók kb. 15%-a. A későbbiekben, a körzetesítés bevezetését követően elsősorban a XIV. kerületi lakosok gyermekeit vették fel, ez alól csak a speciális matematika tagozat beiskolázása mentesült. Az utóbbi évtizedekben a többség változatlanul a közelebbi területekről érkezik, de bárhonnan jelentkezhetnek diákok. Az iskola működésének első évtizedeiben a tanulók zöme polgári, tisztviselői, értelmiségi családból került ki (70%). Voltak azonban nehéz körülmények között élő, szegény sorsú gyerekek is. A XX. sz. második felétől több lett a műszaki értelmiségi családból és munkáscsaládból származó gyermek. A felvételi díj az 1900-as években 16 korona 20 fillér volt, 1933-ban 8 pengő felvételi díjat, 1-2 pengőjárulékot, valamint évi 110 pengő tandíjat kért az iskola. Tandíjkedvezményt is biztosítottak, az ösztöndíj azonban ritkaságszámba ment (1906-ban pl. négyen részesültek benne). Inkább segély egyletek támogatták a szegény sorsú diákokat, mint pl. 1906-1907-ben a „II. Rákóczi Ferenc asztaltársaság”, a „London Szállóbeli Társaság”. A Segítő Egyesület az egyik évben 841 koronát adott tankönyvekre, 644 koronát felsőruha-segélyre, 914 koronát tandíj hozzájárulásként.

1946-tól a tandíj megállapításához 18 csoportot hoztak létre keresetek szerint. Ez és a tanulmányi eredmény döntötte el a fizetés mértékét 0–60 Ft-ig. Később a tandíj megszűnt. Napjainkban tankönyvtámogatásban, kedvezményes étkeztetésben, önkormányzati segélyben részesülnek a rászoruló diákok.

1924-ig írásbeli és szóbeli vizsga sikeres letételével léphettek a növendékek sorába a jelentkezők, 20 korona vizsgadíj lefizetése ellenében.

A továbbiakban ez a rendszer megszűnt, majd a speciális matematika tagozat kialakításával visszatért. Az 1990-es évektől pedig újból felvételi vizsgát kellett tenni matematikából és magyar nyelv és irodalomból.

Jelenleg az írásbeli feladatok sikeres megoldása és felvételi beszélgetés után igazgatói döntés alapján nyernek felvételt a jelentkezők. Örvendetesen sok öregdiák tér vissza gyermekeivel, így már többnemzedékes istvánosaink is vannak.

A száz év folyamán egész dinasztiák végeztek az alma materben. A jubileumi év alkalmából nagyon hangulatos, sikeres nemzedéki találkozón vettek részt a régi és jelenlegi istvánosok közül számosan. Csak néhányat említünk közülük:

• A Lőwey család három diákot és egy tanárt adott az iskolának: dr. Lőwey József, az 1910-es években Lőwey Kálmán testnevelő tanár, majd két testvér, György és István.
• Kalotay család: Gábor (diákja és tanára az iskolának), lánya; Balázs és két fia
• Mátay Andrea és gyermekei
• Bathó Tivadar, fia, lánya, unokája
• Bachraty László – Szépe Edit istvános házaspár három gyermekével
• Trombitás Gyula – Zoltai Márta, két gyermeke, unokatestvérei
• Kovács Kálmán – Komáromi Annamária istvános házaspár három gyermekével

A tanulói létszámot elsősorban az osztályok befogadóképessége határozza meg. Az első tanévben 484-en kezdték meg tanulmányaikat. Az 1906-1907-es tanévben a tanulók létszáma már meghaladta az 1000 főt. 1918-19-ben volt a csúcslétszám: 1082 tanuló. A két világháború között 800 körül mozgott a növendékek száma. A II. világháború után a demográfiai változások és az oktatáspolitikai koncepció változása szerint széles sávban mozgott a tanulók száma. Előbb 400-500 növendékünk volt, majd az újabb lényeges emelkedést a demográfiai robbanás eredményezte: 1968-72 között 27 osztályban több mint 1000 gyermek tanult. Az 1980-as években kb.800-an vettek részt az oktatásban. A 90-es években 20 osztályban 650-660 gyerek tanul. Napjaikban, a 23 osztályba 710-730 fő diák jár.

Az osztálylétszámok is különbözőképp alakultak. Megalakuláskor az előírásoknak megfelelően maximum 60 tanuló lehetett osztályonként, az 1907-08-as tanévben azonban 64,5 fős átlag született. A I. világháború éveiben volt 68-as létszámú osztály is. A két világháború között jelentős csökkentést hajtottak végre, s ez jótékonyan hatott az oktatás színvonalára. A következő évtizedekben 35-40 főben maximálták az osztálylétszámot, ez a 90-es években 30-35-re változott.

A beiratkozott és osztályozott tanulói létszám között azonban időközönként igen nagy volt a különbség. A század első felében a tanulók kb. 10-15%-a maradt ki a tanév folyamán, ez ma már elenyészőre csökkent (évente 10 tanuló körül).

A kerület nemzetiségi megoszlásából következően a tanulók szinte kizárólag magyar anyanyelvűek voltak, de az Osztrák-Magyar Monarchia idején jelentős részük beszélt mégegy idegen nyelvet, elsősorban a németet. Később ez megváltozott.

A tanulók nagy része a középosztályból származott, ez családi viszonyaikat és egészségi állapotukat is nagyban meghatározta. A tantestületaz első pillanattól nagy figyelmet fordított az egészségügyi kérdésekre. Az évente kiadott évkönyvek is tanúskodnak erről. Az iskolaorvos tollából évtizedeken keresztül pontos beszámoló jelent meg e témában.

Kezdetben hetente egy napon, később naponta, majd hetente két alkalommal volt jelen az orvos.

A tanulók egészségi állapota nem mindig és nem mindenben volt kielégítő, például az 1935-36-os tanévben a jelentés szerint a növendékek 20%-ának beteg a fogazata, s kb. 25%-uk keveset alszik, pihen. Problémát jelentett a gyermekek testtartása is, ezzel sokat foglalkozott dr. Róna Mariann iskolaorvos.Rendszeresen tartottak vizsgálatokat, szűréseket, oltásokat, ellátták a betegeket. Igen fontos volt, hogy rendszeresen tartottak előadásokat az osztályoknak.

Az 1980-as évektől előtérbe került a családi életre nevelés kérdése is. Ezzel kapcsolatban is újabb feladat hárult az iskolaorvosra.

Tanulmányi-oktatási tevékenység

Az iskola létrehozásának időszakában a gimnáziumokat a tisztviselői, értelmiségi pályára készülők számára szervezték meg. Ez tükröződött a kiadott tantervekben is.

Az első osztály heti óraszáma 26. Ebből a magyar nyelv és irodalom, latin nyelv 11 óra. Természetrajz, számtan, geometria összesen 9 óra, földrajz 3 és testnevelés 2 óra. Havonta két dolgozatot írtak a tanulók. Az arányok a többi évfolyamon is hasonlóak voltak, tehát a humán műveltség kialakítását tekintették elsődlegesnek.

Az 1906-07-es tanév évkönyvének tanúsága szerint a III. osztálytól kezdődően oktattak német nyelvet heti 3-4 órában és történelmet heti 2 órában. Az ötödik osztálytól pedig szabadkézi rajzot heti két órában. A VIII. osztályosok heti két órában filozófiát is tanultak. Rendkívüli tárgyat is szép számban lehetett választani. Gyorsírás, francia, olasz nyelv, művészeti rajz, fizikai gyakorlatok, egészségtan, vívás volt a választék.

1924-ig nagyjából változatlan volt a gimnáziumi tanterv. Ebben az évben oktatási reformot vezettek be. Megszűnt a görög nyelv kötelező oktatása, a szépírás, a görög pótlórajz és irodalom, az egészségtan. Bevezették a francia nyelv és az ének oktatását. Némileg javultak az arányok a természettudományok javára.

Az 1934. évi XI. törvény eredményeként újabb reform, és így újabb óraterv született. Bevezették az osztályfőnöki órát, egészségtant, a 45 perces tanítási órát és 10 perces szünetet. Naponta 5, néha 6 óra volt. Az új törvény szellemében fogalmazta meg az iskola célkitűzéseit, mely szerint a gimnázium nem tömegiskola, hanem arra hivatott, hogy a nemzet szellemi életének elitjét nevelje.

Ettől az évtől vezették be a honvédelmi ismereteket, a testnevelést heti 3 órára emelték. Olasz nyelvet is tanítottak, a heti óraszám jelentősen, 6 órával nőtt. 1938-39-ben új rendtartást vezettek be.

A II. világháború után gyökeres változás következett, mivel 1949-ig általánosiskola és gimnáziumként működött az intézmény.

1950-ben négyévfolyamos gimnáziummá szervezték az iskolát, ekkor humán és reál tagozatos osztályok jöttek létre. Megszűnt a kötelező vallásoktatás, valamint az ének, rajz, egészségtan, filozófia, olasz nyelv, honvédelmi ismeretek tantárgyak. Bevezették a fizika, kémia, biológia oktatását, orosz és angol nyelvet, logikát és alkotmánytant is tanítottak. Csökkent a latin és a testnevelés óraszáma. A heti óraszám ismét nőtt.

Az ötvenes években kialakult egy olyan nyelvtanári gárda (dr. Gouth Jánosné, Koltai Gézáné, dr. Szász Pálné, Ábrahám Károlyné), mely elkötelezte magát a modern, sokoldalú szemléltetést alkalmazó, beszédközpontú nyelvtanítás mellett.

1962-ben érkezett a Művelődésügyi Minisztériumból az első magnetofon, majd lemezjátszó, írásvetítő és televízió. 1965-ben létrejött az első, Cseh Géza tanár úr irányításával összeszerelt 40 személyes nyelvi labor. 1975-re kiépült a szaktantermi rendszer.

1960-ban újabb reformként került bevezetésre a gyakorlati életre való nevelés jegyében a szakmai előképzés, 5 + 1-es formátumban. A termelői munkát kívánták megismertetni és megszerettetni a tanulókkal. Az I–II. osztályosok lakatos, esztergályos, marós, elektromos hegesztési, faipari munkákat, a III. osztályosok motorszerelést, a IV. osztályban pedig elektromos szerelést végeztek. A munka részben saját műhelyben, részben vállalatoknál folyt, köztük a Duna Bútorgyárban, a Reanal Finomvegyszergyárban, az Elektromos Mérőműszerek Gyárában, a Telefongyárban, a BM Járműjavítótelepén. A IV. évfolyam végén a tanulók az érettségivel egyidőben szakmai vizsgát is tettek. A következő években elsősorban saját műhelyünkben biztosítottuk a politechnikai oktatást, majd a szakmai előképzés megszűnt, de maradt a gyakorlati foglalkozás.

1962-ben angol-orosz és matematika, 1963-ban pedig fizika-kémia szakosított tantervű osztály indult. 1968-ban általános és szakosított tantervű osztályokban folyt a tanítás. A III. osztályban választani lehetett a gyakorlati foglalkozás vagy második idegen nyelv tanulása között.

1972-ben újabb oktatási reformot hajtottak végre. 1976-ban került sor a fakultatív tantárgyak rendszerére. A III–IV. osztályban választottak a tanulók fakultatív tárgyat, amit emelt óraszámban tanultak; itt elsősorban a felsőoktatási felvételi tárgyak jöhettek számításba. Volt kötelezően választandó, valamint heti 2 órában szabadon választható tantárgy. Bevezették a számítógép-kezelői ismereteket és a kémiai anyagok vizsgálatát (laborgyakorlat). Második idegen nyelv oktatása is folyt, s gépkocsivezetést is lehetett tanulni. Az 1979-80-as tanévtől minden osztály fakultatív rendszerben tanult.

Az 1990-es évek újabb oktatáspolitikai változások jegyében teltek. Megszületett a Nemzeti Alaptanterv, amely később átalakult kerettantervvé. 1991-ben az iskola tantestülete saját tantervet készített és fogadott el.

Az 1990-91-es tanévben nyolcadikos, az 1991-92-es tanévben hetedikes speciális matematika tagozatos osztály indult. 1992-ben, az iskola 90 éves évfordulóján kezdett az első hatévfolyamos speciális matematikatagozatos osztály, az 1993-94-es tanévben pedig hatévfolyamos természettudományos tantervű osztály is indult. Emellett megmaradt a négyévfolyamos képzési forma is, két osztályban. Az 1998-99-es tanévtől elindult a hatévfolyamos informatika tagozatos osztály is, mellyel a hatévfolyamos gimnáziumi osztályok száma háromra emelkedett, és egyre csökkent a négyévfolyamos osztályok száma. 2005-ben indult az ötévfolyamos, nyelvi előkészítő elven alapuló ún. nyelvi-kommunikációs osztályunk. 2010-től az informatika tagozat helyett ismét a négyévfolyamos általános tantervű gimnáziumi osztály kerül vissza a rendszerbe.

Az általános iskolás korosztály (7-8. osztályosok) megjelenése igen sok problémát vetett fel mind az oktatás, mind a nevelés területén. Új eszközökre, irodalmi-könyvtári anyagra lett szükség, és a módszerekben, szemléltetésben is változtatni kellett a korábbiakon, alkalmazkodva az életkori sajátosságokhoz.

Új óraterveket kellett kialakítani. Előtérbe került a nyelvoktatás, elsődlegessé vált az angol nyelv. A színvonalas nyelvoktatás (és persze a sok különóra) eredményeként a 11-12. osztályosok jelentős része megszerzi az állami nyelvvizsgát, ami hasznos az egyetemi felvételhez.  Tanulnak, illetve tanultak diákjaink német, latin, olasz, spanyol, francia nyelvet.

Igen jelentős napjainkban az informatika oktatása, az iskola kiépítette Internet kapcsolatát is, saját belső hálózatát elektronikus naplóhasználattal együtt.  

A 2000-es évek elején elkészült az iskola minőségbiztosítási terve, amely kiemeli az elkövetkező feladatokat, és újabb pedagógiai megoldásokat tartalmaz a színvonalas oktatás érdekében, és 2003-tól az intézmény Minőségirányítási Programja (IMIP). Ennek részletei a Pedagógiai Programban fogalmazódnak meg, amelyet már 1992-ben mind a kerületi önkormányzat, mind a felkért szakértők igen magas színvonalúnak ítéltek.

A tanulók tanórai és tanórán kívüli kötelességeit és jogait évtizedek óta a Házirend szabályozza, időről időre alkalmazkodva a társadalmi változásokhoz, az iskolával szembeni elvárásokhoz.

A tanulmányi munka nem merül ki a tanórai tevékenységben. Igen színes, sokrétű a tanórán kívüli ismeretszerzés, valamint az önálló diákmunkák bemutatása is.

Tanulmányi eredmények

Az iskolai munka eredményességének legfőbb mutatója a legtöbb ember (akár laikus, akár szakember) számára a tanulmányi eredmény – mely számszerűen az osztályzatokban fejeződik ki -, a tanulmányi versenyeken elért eredmények és a sikeres továbbtanulás a felsőoktatási intézményekben.

A tanulók osztályzatai, előmenetele igen változatos képet mutatott e száz évben. Általánosságban elmondható, hogy magas színvonalú képzés folyt, és a tanulók igyekeztek ennek megfelelni, igen sokan kitűnően eleget tettek a követelményeknek. Az iskola létrejöttét követő évtizedekben a magas osztálylétszámok nem tették lehetővé a lemaradókkal, lassabban haladókkal való egyéni foglalkozást. Ez húzódik meg a magas kimaradási arány és a bukások nagy százaléka – 20-30% – mögött. A jeles tanulók aránya 4,5-5,5% körül mozgott, legmagasabb – 6,4% – 1915-16-ban volt. A jól megfeleltek aránya kb. 12-13%, legkevesebb az 1908-09-es tanévben, mindössze 8,7%. Rendkívül magas volt az elégséges teljesítményt mutatók száma, 55-60%, de 1910-11-ben elérte a 61,9%-ot. A 20-as években ugyanez volt a helyzet, változás a 30-as években jelentkezett a tanügyi reform következtében, mivel szigorodott a felvételi vizsga, és új szabályok léptek életbe a javítóvizsgák és bukások tekintetében. Többen értek el jeles (10% körül) és jó (kb. 25%) eredményt, azonban változatlanul magas maradt (kb. 45%) az elégségesek és az elégtelenek (17-20%) aránya. A kimaradt tanulók száma megnövekedett.

Az 1940-es években a világháborús események megmutatkoztak az iskolai eredményekben is. 1944-ben 659-en iratkoztak be, osztályozott azonban csak 465 fő maradt. Az 1948-as esztendőtől az 5 fokozatú osztályzásra való áttérés széthúzta a mezőnyt, belépett a közepesek széles tábora (30-33%). A tantárgyak tekintetében a matematika és a nyelvek tanulása okozta a legtöbb gondot az évtizedek folyamán.

1950-től a négyévfolyamos gimnázium kialakítása merőben új helyzetet teremtett, megszűnt az addigi alsó négy évfolyam. A tanulmányi teljesítmény fokozatosan és töretlenül ívelt felfelé magas színvonalat elérve, s ezen a szinten stabilizálódott mind a mai napig. A tanulók igyekeztek megfelelni a követelményeknek, a tantestület pedig igen sok órai és órán kívüli munkával fejlesztette és fejleszti ma is a növendékek képességeit. Napjainkra a tanulók 80-85%-a jeles és jó előmenetelű, a közepesek aránya 10-15%, az elégségesek és elégtelenek mindössze 1-2%-ot tesznek ki. A változást több tényező segítette elő. Jobb előképzettségű tanulókat vehettünk fel az általánosiskolák megerősödése nyomán, a tanulók családi-anyagi helyzete rendezettebbé vált, javult az iskola felszereltsége, eszközállománya. Szaktantermek kialakításával és a természettudományos képzés előtérbe kerülésével, a tanulók érdeklődési körére is tekintettel levő tagozatos osztályok kialakításával, s nem utolsó sorban rendet, fegyelmet tartó és megkövetelő testülettel biztosította az iskola jó hírnevét. Ez viszont lehetővé tette a beiskolázáskor a nagyobb válogatási lehetőséget, így egyre több tehetséges gyerek közül kerültek ki az istvánosok.

Az 1990-es évtized újabb nehézségek elé állította az oktatásban résztvevőket, növendékeket és tanárokat egyaránt. A szerkezeti átalakulás – hatévfolyamos gimnázium kialakítása – párhuzamosan a négyévfolyamos iskola folytatásával, vadonatúj tantervek, óratervek kialakításával nem tette könnyűvé az iskola életét. Fiatalabb korosztály került be (7-8. osztályosok), ami új pedagógiai problémákat, oktatásmetodikai kérdéseket vetett fel. Egyesült erővel azonban diákok és tanárok sikeresen belerázódtak az új feltételekbe. A tanulók tanulmányi átlaga az utolsó évtizedekben is 4,3-4,4 volt, akárcsak a 70-es és 80-as években, és azóta is örvendetesen sok a kitűnő tanuló.

Nem lehet panasz növendékeink magatartására, neveltségi szintjére és szorgalmára sem. Kisebb-nagyobb fegyelemsértések adódtak, de komolyabb kihágásokra csak ritkán került sor. Tanulóink 80-85%-a mind magatartás osztályzatát, mind pedig szorgalom osztályzatát tekintve példás és jó. Így azt mondhatjuk, hogy legtöbbjük mindig betartotta az iskola rendtartását, szabályzatát, általában az együttélési és tanulási normákat, szorgalmasan részt vett a tanulmányi és közösségi munkában.

Eredményeinket jól mutatják az érettségi vizsgák is. Az elsőre 1908-ban került sor. Ekkor három tárgyból: magyar nyelv és irodalomból, latin nyelvből,mennyiségtanból tettek írásbeli vizsgát a jelöltek.

1922-ben újításként matematikából külön írásbeli tételt adtak a jeles, jó és elégséges osztályzatot kapottaknak. Az elégtelenek aránya így is 28%lett. Az 1930-as évek reformjaként bevezették, hogy a minden tárgyból jelesre vizsgázottak értékelése „kitüntetéssel érett” lett. Magyarból két tétel volt, egy irodalmi, a második pedig történelmi-politikai vagy – igen meglepő módon – a természettudományokhoz kapcsolódott. Az írásbeli és szóbeli vizsgatárgyak többször változtak a kötelező és szabadon választható tárgyak körét is meghatározva.

1974-ben rövid időre megszüntették a történelem kötelező jellegét, és eltörölték az érettségi átlagot is.

2004-től bevezették a kétszintű érettségi vizsgát.

A jelenlegiek szerint: kötelező magyar nyelv és irodalomból írásbeli és szóbeli vizsga, történelemből szóbeli, matematikából írásbeli és egy idegen nyelvből írásbeli és szóbeli. A kötelezően választandó ötödik és a szabadon választható hatodik tárgyra széles választék áll rendelkezésre a fizikától az ének-zenéig.

Az érettségi vizsgák eredményei minden időben híven tükrözték az iskolában folyó magas szintű oktatást. A vizsgabizottságok a szükséges szigorral, de mindenben a jelölteket segítve vizsgáztattak.

A vizsgákról meglévő statisztikai adatok szerint meglehetősen nagy volt a szóródás a jeles eredményt elérők számában az első évtizedekben 3%-tól 22%-ig, az 50-60-as években ez már néha megközelítette az érettségizők felét (az 1958-59-es tanévben 40,4%, 1966-67-ben 49%, a 70-es évtizedet 52,9%-kal léptük át). Az érettségi vizsga átlaga 1960-61-ben lett 4,0; s 1966-67-ben lépte át a „bűvös” négyes átlagot. Az elégtelen teljesítményt mutatók aránya a kezdeti 25-30%-ról lecsökkent, az 1957-es évtől 1% körül mozgott, ennél több csak 1962-ben volt, 4,1%. 1974-1984-ig senki sem bukott meg az érettségi vizsgákon.

Az 1990-es évtizedben a tendencia töretlenül folytatódott, az érettségi átlagok 4,4-4,8 közöttiek. Rendkívül örvendetes a kitűnő teljesítményt mutatottak magas száma.

A diákok és tanárok sikeres munkáját jelzi, hogy a Művelődési Minisztérium által kiadott értékelések szerint a felvételi eredmények alapján 1981-86 között magasan a 6. helyen, 1996-2000 között, 5 év átlagában budapesti 2. , országos 9. helyen, a felvételi dolgozatok pontszáma szerint országos 3. helyen állt iskolánk. A 2004-2008-s időszak statisztikái szerint a felvételi arányok szerint a budapesti 4., az országos 11. helyet foglaljuk el. Az OKTV-n elért eredmények alapján Budapesten a 6., országos szinten a 10. helyen állunk. 

Tanulmányi versenyek

Az 1920-as években Pintér Jenő tankerületi főigazgató kezdeményezésére hozták létre középiskolások számára az országos tanulmányi versenyeket. Felmenő rendszerben működött, amennyiben az iskolai versenyek győztesei vehettek részt a budapesti, majd az országos vetélkedőn. A versenyeken részt vevő diákokat az igazgatóság hathatósan támogatta előkészítők szervezésével. Növendékeink mindig nagyon sikeresen vettek részt az országos versenyeken, évente 6-8 diákot neveztek be. Közülük többen neves tudósokká váltak, mint pl. Erdős Pál Kossuth-díjas matematikus, Bodó Zalán Kossuth-díjas fizikus.

Az 1950-es évektől tömegesen vettek részt a tanulók a versenyek első fordulójában, s igen sokan sikeresen véve az akadályt jutottak tovább. Az 1960-70-es évek fordulójának legsikeresebb versenyzője Csirmaz László (spec. matematika tagozatos tanuló), aki az Arany Dániel, a Kürschák József, Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny, TV-s Ki miben tudós? versenyeken, illetve a nemzetközi matematikai olimpiai csapat tagjaként minden évben I-II. díjat nyert.

Az 1970-es években kiemelkedő teljesítményt nyújtott Kertész Gábor szintén speciális matematika tagozatos tanulónk, aki minden évben több I-III. helyezést ért el. Változatlanul sikeresen szerepelnek diákjaink az Eötvös Loránd fizikaversenyen, az állatkerti biológia vetélkedőn, különböző múzeumi pályázatokon és versenyeken. Rendszeresen részt vesznek tanulóink a Kazinczy Ferenc Szép Magyar Beszéd országos versenyen. Újabb keletű versenyeken is eredményesek vagyunk. A versenyek eredményeit külön kimutatásban közöljük.

Tanulószoba

A II. világháború utáni években a tanulók otthoni körülményei igen kedvezőtlenek voltak. A nyugodt tanulást a szülők nem tudták biztosítani. Ez a szükséglet hívta életre a tanulószobát. 3 csoportban működött a kezdetektől fogva. Átlagosan 60-80 tanuló vette igénybe. Hosszú éveken át Ötvös János tanár úr vezette, s több tanár vett részt a hátrányos helyzetben lévő diákok korrepetálásában. Az 1970-es években már nagyjából szükségtelenné vált a tanulószoba, így rövidesen átalakítottuk, majd meg is szűnt a 80-as évekre.

Tanulóink pályaválasztása

Iskolánk végzett növendékeinek nagy többsége mindig tovább kívánt tanulni. Pályaválasztásuk híven tükrözte a társadalmi igényeket, lehetőségeket.

Az 1908. évi első érettségi vizsgát követően jogi pályára a végzettek 30%-a lépett, s ez a tendencia folytatódott még évtizedekig. Második helyen az orvosi pályát választók álltak. Az 1930-as években megnövekedett a mérnöki, ipari, kereskedelmi foglalkozások felé igyekvők száma, ez az 1990-es évekig így is maradt. 1941-ben a végzettek 20%-a műszaki egyetemre ment, hasonlóképpen az 1980-as években is. Az iskola tanulóinak alapvető többsége, általában 85-90%-a felsőfokú intézetben kíván tovább tanulni, tehát mindig is értelmiségi, a kezdetekben igen sokan hivatali, tisztviselői pályára készültek.

Az 1990-es évek újabb változásokat eredményeztek, újból előtérbe került a jogi pálya, sokan kívántak közgazdasági munkakörbe kerülni, csökkent viszont az érdeklődés az orvosi pálya iránt. Változatlanul sokan érdeklődnek a különböző műszaki (40%-ban), gazdasági (25%) és informatikai oktatási intézmények iránt.

Korábban a végzett tanulók 65-70%-át, a jelentkezettek 70-75%-át vették fel általában. Az évtizedek folyamán diákjaink mindig az élvonalban találhatók, általában csak az egyetemi gyakorló iskolák előzték meg tanulóinkat.

Az 1990-es években a jelentkezettek 80%-át, 2000-től pedig  több mint 90%-át vették fel felsőfokú intézményekbe továbbtanulásra, de ennél is jobb eredményt mutat.

Napjainkban egyre több intézményből válogathatnak a fiatalok, s nagyon sok helyre adhatják be pályázatukat, így valóban minden istvános számára adott a felsőoktatásban való részvétel lehetősége. Végzett diákjaink szinte minden hazai és nemzetközi értelmiségi pályán sikeresen megállják a helyüket. Kiválóságainkat külön is számon tartjuk.

Iskolai könyvtárunk

Tanulóink oktatásában és nevelésében fontos szerepet tölt be a könyvtár, amely iskolánk alapítása óta ifjúsági és tanári könyvtárként működik. Gazdag anyagának összegyűjtésében nagy érdemeket szerzett dr. Szabó Ferenc magyar-latin-görög szakos tanár (nem független könyvtáros), aki 1907-42-ig dolgozott az iskolában. Az első évtizedben az iskola tanárai, szülők, intézmények, igen sokan adományoztak könyveket, s természetesen az iskola is igyekezett minél többet vásárolni. Így jelentős állománnyal rendelkezett.

A II. világháborúban súlyos veszteség érte a könyvtárat, a tanári könyvtárból 3386, az ifjúságiból 3105 db könyv semmisült meg. A veszteség pótlása sok évet vett igénybe, addig a Szabó Ervin Könyvtár segítette ki az iskolát.

Az 1950-es évek végétől függetlenített könyvtárosok dolgoznak az iskolában. A forgalom jelentősen növekedett, a könyvtári állomány is hasonlóképpen, az 1980-as évek közepén 22000 kötet állt rendelkezésére az olvasni vágyóknak. 1974-ben az épület átalakítása eredményeként három helyiséget kapott a könyvtár, kölcsönzőt, tanulói olvasót, tanári olvasót, összesen 44 ülőhellyel. Az, hogy a tanulói és tanári könyvállomány egy helyütt, szakszerűen elrendezve áll a polcokon, hogy mind megtalálható katalógusban a 20 évig iskolánk könyvtárosaként dolgozó, Jávor Andor-díjas Páldy Róbertné munkáját dicséri. A könyvtár heti 40 órai nyitvatartással üzemel, naponta sokan látogatják; nemcsak jelenlegi növendékeink, hanem egyetemre, főiskolára járó volt istvánosok is. Ma már nemcsak könyvállománnyal (30.000 kötet) rendelkezünk, van sok hanglemez, hang- és videókazetta, CD és CD-ROM is.

Közel százféle napi- és hetilapra, folyóiratra fizetünk elő.

Az 1995-96-os évkönyvben könyvtárosunk, Baricné Kocsis Éva írt igen hangulatos beszámolót. Ebből kiderül, hogy az 1990-es években 560-650 között volt a beiratkozott tanulók száma, akik kb. 8800 kötetet kölcsönöztek ki.

A könyvtár élő, központi hely. A diákok szívesen keresik fel. A továbbtanulók az itt megszerzett könyvtárhasználati tapasztalat révén nem fognak tétován bolyongani új intézményük könyvtárában, nem fog számukra gondot okozni a katalógushasználat, az eligazodás a szabadpolcokon. A könyvtárban megismerik a rendet, a rendszert, a rendszerezettséget, s olyan gazdagságot birtokolnak, amit az élet minden területén tudnak kamatoztatni.

Napjainkban a könyvtárállomány számítógépes feldogozottsággal is bír.

Önképzőkörök, szakkörök

Az önképzőkör nagy múlttal rendelkezik. 1906. szeptember 23-án alakult. Arany János nevét vette fel, vezetőjének dr. Kovács Géza magyar-latin szakos tanárt kérték fel. Ekkor dolgozták ki alapszabályát is, mely meghatározta a működés elveit és területeit. Eszerint a kör élén vezetőtanár és választmány állt, összesen 18 fő. Három fő területen működött, szervezte az iskolai ünnepélyeket, rendszeres, kétheti vagy heti ülésein tagjai előadásokat tartottak, tanulmányi, művészeti pályázatokat, versenyeket írt ki, illetve rendezett. A közgyűléseken is rendszeresen sorra kerültek előadások, általában saját munkáikat mutatták be. Változatos műfajokkal jelentkeztek, igen változatos témákban. Az előadásokat megbírálták és értékelték 5 fokozatú értékeléssel, mely szerint: beírandó az Arany-könyvbe, dicséretesen sikerült, sikerült, elfogadható, végül nem fogadható el. Tagjai évente kb. 30-35 művel jelentkeztek.

Rendszeresen hirdettek szavalóversenyt, néha kétszer is a tanév során; a pályázatokat különböző tantárgyakból és témákban hirdették meg. A győzteseket, nyerteseket az alapítványi kasszából díjazták, de sokszor a tanárok tettek felajánlásokat, többek között Timár Pál igazgató is. A tantestület tagjait is felkérték előadások megtartására. Az 1920-as évektől az irodalom, nyelvtudomány mellett egyre nagyobb szerepet kapott a természettudomány és a technika is. Napirendre kerültek a rádiózás, a repülés, a távolbalátás kérdései vagy a relativitás problémaköre.

1938-tól szakosztályokra bontották az önképzőkört, kialakítva irodalmi, történelmi, művészeti természettudományi, sakk, fényképész szakköröket. A világháború alatt honvédelmi szakosztályt is létesítettek. A szakosztályok élén tanár- és diákelnök állt.

Különleges tevékenységek is kialakultak. 1939-ben például kiadói vállalkozásba kezdtek: kiadták Riedl Frigyes „A magyar dráma története” c. munkáját. A fényképész szakosztály sikeresen vett részt kiállításokon, 1941-ben budapesti 2. helyezést értek el. Sok felvételt készítettek az iskoláról. 1943-ban aero-kör működött, 1945 után alakult a bélyeggyűjtő, könyvkötő kör, és bábozó csoportot is létrehoztak.

Az 1950-es években átalakult az önképzőkör, szakosztályaiból szakkörök, illetve az irodalmiból színjátszókör lett, amely sok darabot adott elő Trencsényi Imréné magyar-történelem szakos tanárnő vezetésével.

Az 1970-es években az önművelés sok-sok szakkörben folytatódott, ezeket később diákkörökként működtettük az új rendtartás értelmében. Tanévenként 20-25 diákkört hirdettünk, tantárgyiakat és egyéb önművelő jellegűeket (fotó, UNESCO). Az 1990-es évektől 20-25 szakkör működik.

Tanulmányi kirándulások

Iskolánk létrejöttekor még nem szerveztek rendszeres tantervbe illesztett tanulmányi kirándulást valamennyi növendék számára. Inkább csak nyári kirándulásra került sor, a tanév során 1913 óta, többnyire májusban. A I. világháború után általában egynapos kirándulásokat szerveztek elsősorban Budapest és környékének megismerésére, valamint jeles intézmények meglátogatására. Egyes csoportok többnapos kirándulást is tettek, 1923-ban háromnaposat Balaton környékére, 1930-ban egy hatnapos túrát tettek Mohács-Villány-Pécs-Szigetvár-Kaposvár-Siófok-Tihany útvonalon – ez azonban már a tanév vége után történt.

1925-ben külföldre is ment egy csoport, Bécsbe utaztak. 1934-ben az egész iskola hajóval kirándult Esztergomba. Az 1940-es években alkalmilag szerveztek kirándulásokat, inkább csak sétákat, múzeumlátogatásokat tettek.

1958. szeptember 13-án az egész iskola kirándult különböző helyekre. Az 1960-as évek óta teljesedett ki a tanulmányi osztálykirándulások és a szaktárgyi kirándulások rendszere.

Azóta minden tanév kezdetekor a végzősök, tavasszal a "kisebbek"kirándulásra indulnak a felsőbb évfolyamok, a bejövő elsősök pedig két egynapos túrán, múzeumlátogatáson vesznek részt. A cél az, hogy a tanulók 4-6 év alatt az ország különböző tájegységeivel megismerkedve végül szinte teljes képet kapjanak hazánkról. A kirándulás előkészítésében és lebonyolításában a diákság öntevékenyen vesz részt, maguk döntenek az útitervről. Szerveznek kirándulásokat a téli és tavaszi szünetben is, sőt a nyári vakáció alatt is több osztály nyaral együtt.

Külföldre is látogattak diákjaink az 1970-es évek óta, először a szomszédos országokba, majd az 1990-es években Hollandiába, Olaszországba, Angliába is. Napjainkban újabb külföldi helyszíneket is meglátogatunk, ilyen például Németország vagy Svédország. A turista szakosztály szervezésében is sorkerült különböző kirándulásokra.

A tanulmányi kirándulás speciális formája az erdei iskola tiszapüspöki táborhelyünkön minden év szeptemberében és májusában. Nemcsak a tantárgyi ismeretekkel foglalkoznak, hanem megismerkednek a természettel, különböző tevékenységi formákkal, sportolnak, vetélkednek a diákok az 5 nap keretében. Erről évente beszámolnak az évkönyvben.

Nyáron több osztály szervez kirándulást, kerékpártúrán, csónaktúránvesznek részt.

Ének- és zenekar

Iskolánk megalakulásakor csak rendkívüli tárgyként lehetett választani az éneket. Zenét kedvelő tanárok és diákok azonban mindig voltak a tantestületben, az iskolában.

1905-től a tanulók a Filmharmónia hangversenyeit látogatták, 1908-ban alakult meg az énekkar és a zenekar is Jaeger Imre mennyiségtan-földrajz szakos tanár irányításával. Az I. világháború megakasztotta a szép reményekre jogosító indulást, csak 1920-ban szervezték újjá az ének és zenekart Horváth Béla magyar-latin és dr. Gruber Miklós magyar-latin szakos tanárok vezetésével.

1922. december 2-án lépett először a közönség elé a zenekar, az énekkar pedig 1923-ban országos versenyeken a középiskolások vetélkedőjén I. díjat nyert. Az énekkarnak általában 80, a zenekarnak 20 tagja volt. Rendszeresen felléptek az iskolai ünnepségeken és az önképzőkör által szervezett rendezvényeken.

A zenekar 1926. február 7-én rendezte az első nyilvános hangversenyét, ettől kezdve rendszeresen felléptek a Zeneakadémián. A bevételeket hangszervásárlásra fordították.

1928-tól Erdős Lajos matematika-fizika szakos tanár vezette a zenekart. Az 1930-as évek elejétől matinékat szerveztek a tanuló ifjúság körében, hogy minél több zenét kedvelő és értő ifjú hallgatója legyen. Nőtt a zenekar létszáma, s már egész tisztikar irányította segítve a vezető tanár munkáját.

1935. december 5-én mikulásnapi ünnepséget rendeztek, amelyen fel­lépett Záborszky József VI.A osztályos tanuló hegedűszólószámmal. Két évtized múltán ő lesz az „István Zenekar” újjászervezője és legendás karmestere.

1939-40-ben a 85 tagú zenekart Varbóki (Frecska) István természetrajz-földrajz szakos tanár vezette.

A II. világháború kettétörte a zenekar életét is. Minden hangszer odaveszett, vezető tanára úgyszintén. 1947-ben újjá alakult az énekkar Géressy László ének szakos tanár vezetésével, s a következő tanévben már nagy sikerrel szerepeltek a Zeneakadémián. Igen sikeres fellépések jellemezték ezt az újabb időszakot is.

1954. június 19-i határozatával a tantestület életre hívta a zenekart, melynek szervezését, irányítását a fiatal ének-zene szakos tanár, a hajdan volt istvános növendék, Záborszky József vállalta. Ezzel kezdődött iskolánk zenekarának több évtizedes sikeres pályafutása.

Az 1970-es 80-as években időnként még két énekkara is volt az intézménynek: a nagy énekkar Záborszky Kálmán irányításával, 150 tanulóval és a kis énekkar Fehér Anikó irányításával, kb. 50 fővel. Emlékezetes hangversenyt adott az énekkar Kodály Zoltán születésének 100. évfordulóján a Vigadóban a zenekarral együtt. Többször szerepeltek külföldön is, Németországban, Finnországban, Svájcban. Az 1980-as évek végén madrigálkórus működött, sikeresen szerepelve sok helyütt. Az 1990-es években az énekkar elsősorban a zenekarral együttműködve vett részt különböző hangversenyeken.

Sajnos a zeneoktatás átszervezése, a zeneiskola konzervatóriummá alakulása okán újból zenekar nélkül maradt iskolánk. Nemcsak jelenlegi diákjainkat, hanem volt zenekaros növendékeinket is nagy veszteség érte ezáltal. Az „öregdiák” zenekarosok ezért 1994-ben újból életrehívták a hajdanvolt zenekart Szent István Gimnázium Jubileumi Szimfonikus Zenekara néven. Első koncertjüket 1995-ben tartották, azóta nagy sikerrel szerepelnek évente többször is, mint 2001. szeptember 1-jén a tanévnyitó ünnepélyen Záborszky József igazgató úr és volt diákunk, az 1999. évi nemzetközi karmesterverseny 2. helyezettje, Ménesi Gergely vezényletével, illetve a 2002. évi ballagáson.

2003-tól újjászerveződött az iskolai kórus Záborszky Kálmán karnagy úr segítségével, melynek tagjai rendszeresen fellépnek a Zeneakadémián, a MÜPA színpadán, a Szent István Bazilikában karácsonyi hangversenyünk keretében.

Testnevelés-sport

Gimnáziumunkban mindig nagy gondot fordítottak a tanulók testi nevelésére. Megalakulásának időszakában heti 2 órás tantárgy volt, ezt kevésnek találva hetente 1 óra játékdélutánt tartottak a testnevelő tanárok, elsősorban Ádámy Gyula tanár és vívómester. A tanulók az órákon és játszódélutánokon készültek fel a középiskolai versenyekre, amelyeket többnyire a fővárosban, de sokszor vidéki városban is szerveztek. Ezek elsősorban csapatversenyek voltak atlétikában, de volt kötélhúzás, nagy métajáték, füleslabdajáték, tornabemutató. Az évkönyvek följegyzése szerint 1911-ben, 1912-ben is első helyezettek az iskola diákjai.

Ebben az időben iskolai sportkörök még nem működtek, ezért a versenyszerűen sportolni kívánók sportegyesületekbe iratkoztak be. Több probléma is adódott ebből, elsősorban a tanulmányok elhanyagolása miatt, így 1911-ben a tankerületi főigazgató megtiltotta a középiskolások sportegyesületi tagságát.

Sportkör megalakítására az első világháború miatt csak később került sor. Minden tanuló tagja lett, tagsági díjat kellett fizetni, de aktívan sportoló tag kb. 200-300 fő volt. Több szakosztály működött, mint pl. atlétika, futball, korcsolya, ping-pong, torna, úszás, vívás. Heti 2 óra volt a foglalkozás, s megtartották a heti játékdélutánokat is. Az 1920-as évek végétől egyre több országos versenyen szerepeltek nagyon eredményesen növendékeink. Házi versenyeket is rendeztek. A sporttevékenység fénykorát a 30-as évek első felében érte el, ettől kezdve már visszaesés jelentkezett. Kiemelkedett Király Ede, aki műkorcsolyában 1949-ben világbajnok lett.

A II. világháború alatt nem működött a sportkör, de már 1945-ben újjáalakult. A következő években a Diákszövetség irányítása alatt működött, új szakosztályok jöttek létre, mint pl. röplabda, ökölvívás.

1949-ben budapesti I. helyezettek lettek röplabdásaink. Az 1950-es, 60-as években Rácz József és Juhász Armand tanárok irányításával lendült fel a sporttevékenység. Nagyon sok díjat, helyezést szereztek sportoló diákjaink. Mátay Andrea speciális matematika osztályos tanuló a 70-es években több éven át budapesti és országos magasugró bajnok volt, 1976-ban résztvett a montreali olimpián, majd fedettpályás világbajnok lett.

Kőber Éva 1972-ben síkfutásban ért el budapesti I. helyezést.

Hosszú időn át sakk-kör is működött iskolánkban. 1929-30-ban alakult meg Szerető Géza magyar-német szakos tanár vezetésével. Már ebben az évben megnyerték a budapesti középiskolás versenyt. Neves sakkmesterekkel játszottak szimultánt

1947-ben kezdte meg tüneményes pályafutását Honfi Károly tanuló, későbbi sakk nagymester.

1982-ben a sakkcsapat budapesti II. helyezett lett.

1983-ban Poór István III.D osztályos tanuló a ravennai nemzetközi ifjúsági sakkversenyen III. helyezést ért el. Petrás Gábor IV.D osztályos tanuló pedig különdíjat nyert.

Az 1988-89-es tanévben heti 3 óra volt a testnevelésóra és a délutáni tömegsportrendezvények igen sok tanulót vonzottak rendszeres sportolásra. Ezt elősegítette az iskola szombati nyitvatartása is. 1990-től 7. és 8. osztályban heti 5 illetve 4, a felső osztályokban heti 3 testnevelésóra van. Évente rendszeresen szerveznek a különböző szakosztályok háziversenyeket, ezek az iskolanapok kiemelkedő eseményei is. A Zugló Kupán mind fiaink, mind lányaink mindig kitűnően szerepelnek 1. vagy 2. helyen végeznek, hasonlóan kiválóan megállják helyüket a budapesti és országos versenyeken is.

A „Jó tanuló, jó sportoló” illetve az „Élen a sportban, élen a tanulásban” c. kitüntetést sok növendékünk nyerte el, köztük Nattán Sarolta vívó, Berecz Ágnes párbajtőröző, Tajta István atléta többször is.

Az 1994-95-ös tanévtől szerveznek a testnevelő tanárok sítúrákat Ausztriába, Szlovákiába. Ezeken 180-190 diák vesz részt.

A honvédelmi nevelés is jelentős volt iskolánkban. Már az 1900-as évek elején lövészkört szerveztek 150-200 tanuló részvételével. Rendszeresen tartottak célba lövést. 1908-ban erre a célra 60 fegyvert kapott az iskola.

A budapesti versenyeken nagyon eredményesen szerepeltek diákjaink. Az 1930-as években a testnevelés órák keretében is folyt katonai nevelés, 1939-ben pedig a leventeintézmény bevezetésével folytatódott. Heti 2-3 órában tartottak leventekiképzést délutánonként, két tanár és egy leventeoktató vezetésével.

1968-ban évi 20 órában határozták meg a honvédelmi órák számát. Ezen kívül működött az MHSZ közreműködésével rádiós, motoros, lövész szakkör. A későbbiekben ezek megszűntek.

Az iskolai ünnepélyek

A tanulók nevelésének mindig fontos eszközei voltak az iskolai ünnepségek. Kifejezték az adott kor szemléletét, egyben széles lehetőségeket biztosítva a diákok öntevékenységének.

Az iskola megalakulása után csak egyházi ünnepségeket rendeztek. (Tanévnyitó Veni Sancte, tanév záró Te Deum, a királynév napján és megkoronázásának az évfordulóján.) Az 1898-as törvény értelmében nemzeti ünnep április 11-én volt, az 1848-as áprilisi törvények évfordulóján. Önképzőköri ülésen emlékeztek meg március 15-ről. Évente volt megemlékezés október 6-án.

1906-ban az önképzőkör emlékezett meg II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozataláról. Megemlékeztek az I. világháborúban odaveszettekről, Trianon évfordulóján gyászünnepséget rendeztek. Rendszeresen megemlékeztek különböző évfordulókról (költők-írók, jeles személyiségek születésnapjáról, fontos történelmi események évfordulóiról, pl. Mohács 400. évfordulójáról, Mátyás király születésének 500. évfordulójáról).

A II. világháború befejezésekor, 1945. május 8-án rögtönzött ünnepséget tartottak, majd a következő években a köztársaság kikiáltása alkalmából, március 15., április 4., május 1., november 7. voltak a megemlékezések napjai, amelyeket iskolai, évfolyam- vagy osztálykeretben tartottak. Leginkább a bérelt helyiség határozta meg a műsor rendjét.

Hosszú évtizedeken keresztül igazgatói vagy tanári beszéd jelentette az ünnepség gerincét, az 1970-es évektől azonban minél több tanuló részvételével, színdarab részletek előadásával ünnepelünk. A színvonalas előadásokban oroszlánrészük volt és van továbbra is a magyar szakos tanároknak, többek között: Fodor Istvánné, Horányi Mátyásné, Horváth Schandl Katalin, Németh Margit, Schlett Istvánné, Sziliné dr. Simon Márta és Kovács Ilona tanárnőknek és Libárdi Péter, Szecsődi Tamás tanár uraknak.

Iskolánk névadójáról mindig megemlékeztünk, de kiemelkedett az országos ünnepségsorozat 1938-ban. A névfelvétel alkalmából 1921-ben festett üvegablak készült, Róth Miksa üvegfestő művész keze munkája – volt istvános növendékek rendelésére. Sajnos a háborúban megsemmisült. Az 1999-ben készült újabb üvegfestmény Szent Istvánt és Szent Imrét ábrázolja, készítette Kopp Ferenc ólomüveg-készítő mester, Róth Miksa tanítványa.

1999. március 15. alkalmából István király mellszobrát ajándékozta az iskolának Kirchmayer Károly szobrászművész.

Papp Iván rajz szakos tanárunk 1969-ben István király születésének 1000. évfordulójára a diákok bevonásával nagy méretű mozaik létrehozásába kezdett, „István király iskolát alapít” címen. 1974-re fejeződött be az elkészítése, ma is látható a II. emeleti aulában.

Szkok Iván rajztanár festette meg Timár Pál és dr. Konorót Gyula igazgatók portréját. Ugyancsak ő adományozott egy Csontváry-kép másolatot a tanári szobába. (Ő készítette a Csontváryról szóló filmhez az összes festménymásolatot, ennek Baalbek c. darabja az említettmásolat.)

Az 1976-77-es tanév az iskola fennállásának 75 éves évfordulója volt. Ebből az alkalomból avattuk fel átalakított könyvtárunkat, iskolatörténeti kiállítást rendeztünk, rajzkiállítás nyílt volt rajz szakos tanáraink munkáiból. Ekkor helyeztük el a földszinti emléktáblát is. Az év fő ünnepségét június 1-jén tartottuk az Erkel Színházban. Az oktatási munkát dicsérő okleveleket ekkor nyújtották át az iskola közösségének. Az ünnepi beszédeket és a színvonalas műsorokat a volt és az iskolában akkor tanuló diákok tartották, illetve mutatták be.

1992-ben ünnepelte iskolánk fennállásának 90. évfordulóját. Szép ünnepséggel emlékeztünk meg az évfordulóról, ünnepélyes volt a tanévnyitó is volt tanárok és diákok részvételével. Fellépett az iskolai zenekar, Horváth Gábor IV.A osztályos tanuló vezényletével. A II.c osztály Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig c. művének részleteit adta elő.

2002-ben ünnepeltük iskolánk megalakulásának 100 éves évfordulóját, melynek alkalmából egy egy éven át tartó ünnepségsorozatot szerveztünk. Ennek keretében iskolatörténeti kiállítást rendeztünk Princz Ágnes könyvtárostanárunk közreműködésével. Az ünnepi év lezárásaként a Budapesti Kongresszusi Központban nagyszabású gálaműsort adtunk neves öregdiákjaink visszaemlékezésével. A gálát Koltay Gábor filmrendező öregdiákunk rendezte. Fellépett a Szent István Gimnázium Jubileumi Szimfonikus Zenekara is Záborszky Kálmán karnagy úr vezetésével.

Ifjúsági szervezetek

Az elmúlt száz esztendőben sokféle szervezet működött a legkülönbözőbb célok megjelölésével.

Az elsők, melyek létrejöttek, különféle segély- és segítő egyesületek voltak. 1907. december 14-én alakult meg a „Segítő Egyesület” a szegény sorsú tanulók támogatására. Kérhettek segélyt a tanulók, vagy az egyesület vezetői kezdeményeztek. A tagok tagsági díjat fizettek, ez szolgált a segélyezés fedezetéül; általában 500 tanuló lépett az egyesület sorába. Gyűjtéseket is rendszeresen szerveztek, ezzel is hozzájárultak az alapok növeléséhez. Több ezer koronát osztottak szét évente. Leginkább tankönyvsegély formájában segítettek a tanulókon. A gazdasági válság idején oly nagy volt a nyomorúság, hogy az iskola igazgatója segítette ki a pénzzavarból az egyesületet, melyet a II. világháborúban s az azt követő években az általános szegénység miatt már nem lehetett fenntartani.

Működésének évtizedeiben az egyesületet az igazgató vezette, a munkát választmány irányította. Feladatuk volt a segélyezésről dönteni és a pénzalapot kezelni.

Növendékeink a Regnum Marianum egyházközség cserkész csapatában vettek részt az 1919-es esztendőtől, amely 75 taggal működött. Az 1920-as években 150 fő körül mozgott a tagság száma. A tanulók más csapatokban is rész vettek, mivel önálló szervezettel az iskola nem rendelkezett. Ezen az 1934-35-ös tanévben változtattak, amikor is 40 diákkal létrehozták a „40. számú Szent István Cserkészcsapat”-ot. Sokan mégis ezután is másutt vették ki részüket a cserkészéletből.

A csapat kitűzött céljai általános emberi, humanitárius eszmék kialakítása, a személyiség lelki és fizikai fejlesztése. Vezetői hitoktatók voltak. Rendszeres cserkészélet folyt, gyűjtéseket, előadásokat tartottak, katonai gyakorlatokat szerveztek, tavaszi-őszi szemlét tartottak, a nyári szünetekben pedig táboroztak. A vízicserkészek vízi túrákon vettek részt. 1930-ban ott voltak a londoni világtalálkozón.

1920-ban dr. Juba Adolf iskolaorvos vezetésével hozta létre az iskola az „Ifjúsági Vöröskereszt Egyesület”-et, melynek minden tanuló a tagja lett, rendes vagy pártoló tagként. Tanári irányítás mellett ifjúsági vezetőséggel működött. Egészségvédelemmel, munkára neveléssel, jótékonysággal,iskolaköri levelezéssel foglalkoztak. Rendszeresen előadásokat tartottak, versenyeket rendeztek, látogatásokat szerveztek különböző egészségügyi intézményekbe. Gyűjtéseket rendeztek, s a befolyt összegből élelmet, ruházatot vásároltak szegény tanulóknak, néha iskolán kívülieknek is, pl. évente küldtek csomagot egy szabolcsi tanyai iskolának. Adományokat is gyűjtöttek: egy péktől lisztet kaptak, ebből zsemlyét készítettek és ezt osztották, valamint volt tejadomány is. Rendszeresen szerveztek karácsonyi akciókat, s több diáknak adtak hozzájárulást az iskolai tanulmányi kirándulások költségeinek fedezésére is. Emellett környezetük védelmét sem hanyagolták el, etették az iskola udvarán és a ligetben a madarakat, odúkat készítettek. Iskolai pályázatokat hirdettek a tanulók részére. 1930-tól saját zászlóval is rendelkeztek.

Nemzetközi kapcsolataik kiterjedtek voltak. Rendszeresen leveleztek a lányszervezetekkel, albumokat készítettek, cseréltek; 1933-ban egy római középiskolának küldtek olasz nyelvű albumot, amely a nemzetközi versenyen első helyezést érdemelt ki. Ezek az albumok Japánig, Kanadáig is elvitték az iskola hírnevét. A versenyeken is mindig az élvonalba tartoztak, pl. budapesti I. helyet szereztek 1943-44-ben. A II. világháború idején szünetelt a vöröskeresztes szervezet munkája. A háború után újjáalakult, más jellegűvé válva. A segélyezési programra már nem volt szükség, így elsősorban egészségvédelemmel, elsősegélynyújtással, véradással foglalkoztak.

1975-ben a Nemzetközi Vöröskeresztes Világnap alkalmából mutatta be az iskola szimfonikus zenekara Záborszky József zenekari művét, amelyet Henri Dunant emlékére komponált. Az ünnepségen mind a nemzetközi, mind a magyar vöröskereszt képviseltette magát.

Az 1943-44-es tanévben indult, s 1948-ig működött országos mozgalom részeként a „Diákkaptár”. Hirdetett célja a takarékosságra nevelés, saját munkával szerzett pénzzel. Ennek jegyében az iskolai szervezet „Hajózási Részvénytársaság”-ot alapított, s egy dunai személyszállító kishajót is vásároltak. Gyűjtöttek papírt, fémet. Kisállattenyésztéssel is próbálkoztak.

Történt kísérlet baloldali diákszerveződésre is, de azt a hatalom gyorsan felszámolta. Kálmán Dezső VII.B osztályos tanulót tevékenységéért 1919-ben az ország összes középiskolájából kitiltották.

A II. világháborút követően új országos ifjúsági szervezetek alakultak az ország demokratizálásának jegyében. Ezzel összefüggésben jöttek létre az iskolai szervezetek.

1945-től a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) tagjaként egy diákcsoport működött az önképzőkörrel karöltve.

A MINSZ rétegszervezeteként alakult meg a Diákszövetség (DISZ) 1948-ban Takács István magyar-latin szakos tanár irányításával. „Tanulj jobban” mozgalmat hirdettek, az 1949-50. tanévben pedig tanulmányi versenyre hívták ki a XIV. kerület középiskoláit.

1948-ban, mivel általános iskolai osztályok is voltak, létrejött az úttörőcsapat is 80-120 tanulóval, Hármasi Imre rajz-ábrázológeometria szakos tanár irányításával. Kialakították az őrsi életet, táborozást szerveztek a nyári szünidőben.

1950-56-ig a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) működött, szervezve a szokásos társadalmi tevékenységet, tanulmányi versenyeket, kulturális és sportmozgalmat, kirándulásokat, táborozásokat, társadalmi munkát. 1957 márciusától e feladatokat a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) iskolai szervezete látta el. Különösen sokat foglalkoztak a tanulmányi eredmények, a színvonal emelésével. Megszervezték a tanulópárokat az osztályokban, pályaválasztási előadásokat, ismertetőket tartottak, különböző próbákat, versenyeket rendeztek. Részt vettek országos, fővárosi, kerületi munkában, így pl. a hansági nyárimunkában, a Dunai Cementmű építkezésein, különböző építőtáborokban, nyári, őszi mezőgazdasági társadalmi munkákban.

Szerveztek iskolai vezetőképző táborokat a téli-tavaszi szünetekben, a nyári szünidő idején. Zenei tábor is működött Magyaregresen, Zádorváron.

A KISZ-táborok felügyeletét, segítését pedagógusok, iskolai dolgozók, szülők látták el.

Az ifjúsági szervezet évekig egyben a diákönkormányzat szerepét is betöltötte, minden iskolai tevékenységből kivették a részüket. A tanuló ifjúság nagyobb hányada tagja volt a szervezetnek. Sok sikeres kulturális, sport, társadalmi jellegű vetélkedőn, versenyen, pályázaton vettek részt, ezzel is hírnevet szerezve az alma maternek. Az ifjúsági vezetők többsége az iskolai tanulmányi munkában is kiemelkedő teljesítményt nyújtott.

Az iskolai diákönkormányzat létrehozásával sokminden párhuzamosan működött az ifjúsági mozgalom tevékenységével. Az osztály és iskolai diákbizottságok hasonló feladatokat láttak el. A munkát megosztva az 1972-73. évi ifjúsági törvény alapján vettek részt az iskolai életben, az ifjúság jogainak biztosítása, érdekeinek védelmében. Több lehetőséget is kaptak, pl. konferenciákonvaló részvételt, a magatartás és szorgalom érdemjegyeinek javaslattételét, az igazgatósággal, pedagógus testülettel együttes munka lehetőségét, mint pl. szalagavatóbálok, gólyaavatók, ünnepélyek, műsorok, iskolai versenyek szervezése, segélyezések, fegyelmi eljárásokban való részvétel.

Az ifjúsági szervezet működtette az iskolai klubot is, melynek keretében pedagógusok, az iskola volt növendékei, jeles személyiségek tartottak előadásokat. Rendeztek filmvetítéseket, vetélkedőket, zenés-táncos összejöveteleket. A klub működéséhez hathatós támogatást nyújtott a klubvezető tanár és az ifjúsági mozgalomért felelős pedagógus.

Az istvános tanulók jelentős hányada nemcsak a tanulásban állta meg a helyét, hanem nagyon aktívan vett részt a közösségi tevékenységben is. Képtelenség lenne felsorolni e téren valamennyi kiváló diákunkat, néhányan közülük: Tomsics Erika, Farkas Sándor, Szentpéteri Zoltán, Zachar Zita, Sirató Ildikó, Veres Tibor, Sirkó Éva, Telcs András, Szabó Zoltán, Szilágyi Péter, Váczi Imre.

1990-től, a KISZ megszűnése óta nincs ifjúsági mozgalom az iskolában, van azonban diákönkormányzat, melynek működése régi hagyományokra nyúlik vissza.

Fontos önkormányzati szervek működtek az iskolai diáktanácson kívül is, úgy mint az osztály-diákbizottságok, amelyeket az osztályok gyűlése választott meg; működött a klubtanács.

Hagyománnyá vált az ügyeletesi rendszer, melyben egy-egy osztály két hétig látta el a feladatot. Rendszeresen szerveztek diákparlamentet, s évente általában az iskolanapon iskolagyűlést hívott össze az igazgató.

A 90-es évektől általában a diákönkormányzatok egyre több jogosítvánnyal és egyre nagyobb hatáskörrel rendelkeznek. Véleményt alkotnak az iskola működésének alapvető dokumentumairól, érdekvédelmi szervezetként működve megfelelő fórumokhoz fordulhatnak jogorvoslatért.

Röviden, a diákönkormányzat alapvető feladata az, hogy a tanulókkal elsajátíttassa, mit jelent a demokrácia a gyakorlatban, hogyan kell az adott problémát, kérdést, javaslatot alkalmas helyen, megfelelő stílusban előadni, hogy az elképzelt, elvárt eredményt érjék el vele. Szerteágazó tevékenységükhöz tartozik a diákok szociális ügyeinek intézése, tanulói öntevékeny csoportok, rendezvények, versenyek szervezése, hogy a teljesség igénye nélkül csak néhányat említsünk.

Az általános jellemzők után essék szó a Szent István Gimnázium diákönkormányzatának jelenlegi működéséről. Szeptemberben megalakulnak az osztály-diákbizottságok (ODB), az iskolai diákbizottság (IDB) vezetője és az osztályképviselők elkészítik az új tanév munkarendjét. Havonta, vagy szükség esetén gyakrabban is, szerdán délutánonként megbeszélésen vesznek részt. Itt állnak elő ötleteikkel, terveikkel, itt születnek meg a legfontosabb döntések, itt tekintik át az aktuális teendőket, hallgatják meg és továbbítják az információkat.

A diákparlamentet két ütemben, képviseleti rendszerben bonyolítjuk le. Először az osztály-diákparlamentek fogalmazzák meg közvetlenül az iskolavezetéshez címzett kérdéseiket, javaslataikat, gondjaikat; megválasztják azokat a diákokat, akik az osztályt képviselik az iskolai parlamentben. Ezt követi az iskolai diákközgyűlés, amelynek első részében az iskola vezetője válaszol az osztályok felvetéseire. Ezután a diákoknak lehetőségük van reagálni a hallottakra, valamint új kérdéseket is feltehetnek. A második részben az IDB vezetőinek beszámolójára, a végzett munka értékelésére, majd az új IDB megválasztására kerül sor. A megszerzett tapasztalatok, levont következtetések beépülnek a következő tanév programjába, és kezdődhet ismét a tervek valóra váltása.

A közelmúlt legjelentősebb IDB elnökei Sármay Bence, Hadas Veronika, Gebhardt Eszter, Pasiák Andrea, Braun Edit, Bodnár Dorottya, Kőrizs Kata, Nyíri Kinga, Bencsik Anna, Pétervári Csilla, Kónya Miklós Máté voltak, akik vezetése alatt megszülettek iskolánk máig érvényben lévő dokumentumai, mint például a DÖK Működési Szabályzata, pedagógiai programunk kialakítása és véleményezése,házirendünk, panaszkezelési eljárásunk.

Az iskolai élet alakításában oroszlánrésze van a diákok önálló tevékenységének, hatékony együttműködésének.

Az iskola és a szülők együttműködése

Az intézmény működésének első évtizedeiben még nem alakult ki rendszeres kapcsolat a szülői házzal. A gyermeket otthon esetenként csak az iskolaorvos látogatta meg, ha egészségügyi vagy egyéb tanulmányi ok, például magas hiányzás ezt szükségessé tette. Szülői értekezleteket azonban már az 1920-as évektől több-kevesebb rendszerességgel tartott az iskola vezetése az alsó és felső osztályokban összevontan. Ezeken az összejöveteleken egy-egy pedagógus tartott előadást, majd a szülők érdeklődhettek gyermekeikről. Fogadóórákat is tartottak. Az 1930-as években a minisztérium bevezette az ellenőrző könyvek rendszerét, ennek segítségével is igyekeztek megfelelő tájékoztatást nyújtani a szülőknek. Az 1940-es évektől már osztályonként is szerveztek szülői értekezleteket. A rendszer a mai napig is így működik.

Szülői Munkaközösség (SzMK) szervezését az 1947-48-as tanévtől rendelte el a főhatóság. Iskolánkban is ekkor alakult meg, élén a választmánnyal. (Osztályonként két szülőt választott a szülői közösség képviseletük érdekében.) A választmány élén intézőbizottság állt, elnökkel az élen. Minden osztálynak volt és jelenleg is van SzMK vezetősége, amely az osztályfőnökkel együttműködve segíti a nevelőmunkát. A szülői munkaközösség feladata, hogy elismeréssel vagy kritikával támogassa az iskola tanulmányi-nevelő tevékenységének egészét, maga is részt vállaljon ezekben. Nemcsak anyagi támogatást nyújtanak, hanem sokan tevőlegesen is hozzájárulnak a választmány színvonalas munkájához: kirándulások szervezésében, bálok rendezésében részvétellel, előadások tartásával,pályaválasztási tanácsadással, különböző rendezvények felügyeletének ellátásával, pedagógus napi ünnepségek rendezésével. Igen sok szülő segítette éveken át az iskola pedagógiai munkáját, néhányan a sok közül: Uszta Gyuláné, Horváth Sándorné, Koncz Ferencné, Morschauser Miklós, dr. Révész Pál, Zámbó József Bachraty László, dr. Tornyai Magdolna, Jókai Kurucz Emőke, Boleváczné Tóth Judit, Kopcsákné Kőváry Györgyi.  

UNESCO

Iskolánk 1957-ben csatlakozott az UNESCO asszociált iskolák nevelési programjához, melynek célja, hogy a nemzetközi megértés szellemében nevelje az ifjúságot. A munka oroszlánrészét az idegen nyelv szakos pedagógusok vállalták tanítványaikkal. E munka jegyében számos műsoros rendezvényt szerveztek, több kiállítást rendeztek, bemutatták a különböző országok, népek életét. Az 1970-es évektől nagy szerep jutott még a környezettel kapcsolatos feladatoknak is. 1975-ben környezetvédelmi pályázaton Riesz Miklós és Korsós Zoltán első díjat nyertek. Kiemelkedett az 1976-ban rendezett környezetvédelmi kiállítás, melyet az akkori IV.B osztály két tanulója, Bokori György és Korsós Zoltán dr. Garay Andrásné tanárnő irányításával rendeztek, és melyről az asszociált iskolák folyóiratában is beszámoltak angol nyelven.

Más népek kultúrájának tanulmányozását segítette az évente megrendezett műfordítói verseny is valamennyi az iskolában tanított élő nyelvből. Nyaranta nyelvi, néprajzi, környezetvédelmi táborokat tartanak, ezeken mindig részt vettek diákjaink. UNESCO-keretben vettek részt tanulóink diákcsere utakon is a Szovjetunióban, Németországban, Prágában.

A magyarországi asszociált iskolák folyóirata, a Körlevél, mindig közölte az évfordulónaptárt, amely neves személyekről, eseményekről, művészeti, irodalmi évfordulókról emlékezett meg.

Az 1980-as években a mozgássérültek, vakok támogatása is részben UNESCO keretben történt. A gyerekek munkáját dr. Fogarasi Gyuláné tanárnő segítette. Évente sok UNICEF-lapot adtak el diákjaink Jakóts Éva tanárnő segítségével.

1982-ben iskolánk adott otthont az asszociált iskolák vezetői értekezletének. Ebből az alkalomból nagyon színvonalas kiállítást rendeztek a magyarországi bioszféra rezervátumokról, s nagysikerű koncertet adott zenekarunk a Vigadóban.

1981-ben az asszociált iskolák szervezetébe való belépésünk 25. évfordulóján emlékplakettel tüntették ki az iskolát.

1984-ben UNESCO diákkör alakult meg. Tagjai minden országos és fővárosi programban részt vettek. Eljutott növendékünk az Európai Ifjúsági Parlamentbe is, felszólalását közölte a 109. Körlevél is. A magyarországi UNESCO iskolák X. országos találkozóján 1989-ben Haas Henriett és Rácz András sikeres előadást tartott. Haas Henriettet meghívták a májusi nemzetközi ülésszakra a magyarországi iskolák küldötteként.

1995-ben csatlakozott az iskola a Blue Danube Projekthez négy témában. Az 1995-ös évben az UNESCO által a tolerancia évének nyilvánított időszakban programokat szerveztek, táncházzal, filmvetítésekkel, élménybeszámolókkal. 1992-ben két pályázaton is első díjat nyertek tanulóink, köztük Horváth Gábor „A Föld pusztulása” című, kamarazenekarra írt kompozíciójával.

Évente megünneplik tanulóink a Föld Napját. Az UNESCO jelmondatai alapján évente kiállítások készülnek, mint „1990 – Az írásbeliség éve”, „1993 – A barokk éve”.

1995-96-ban pályázatot nyert Tarnawa Ákos, Európa versenyen Szegvári Anna és Páli Ádám spanyolországi utat nyertek.

Az építőtáborok története

A második világháborút követően a létrejövő ifjúsági szervezetek is bekapcsolódtak az ország újjáépítésébe. Az iskola növendékei is segítették az iskola épületének helyreállítását, takarítását. A DISZ iskolai szervezetének feladata volt tagjainak mozgósítása a nyári építőtáborokba, elsősorban Dunapentele (ma Dunaújváros) felépítésében, ahol gyár, erőmű, lakóházak építésében vettek részt. Ezt a hagyományt folytatta a KISZ is. Olyan munkákkal bízta meg a fiatalokat, amelyet fizikailag el tudtak végezni, elsősorban a mezőgazdaságban. A munka sokszor igen nehéz, embert próbáló volt, forróságban, vagy ellenkezőleg, kellemetlen, csípős hideg időben. Néha a munka értelme sem volt világos, s szervezésben sem mindig jeleskedtek a felelősök, mégis összességében igazán „jó mulatság, férfi munka volt.”

1957 nyarán még csak egy pár diákunk képviselte az iskolai tanuló ifjúságot a Hanság lecsapolásában. A következő tanév végén tizenketten vettek részt a kenesei öböl gátépítésében. (A partfal leszakadása miatt a vasutat és a műutat a Balatonba épült gátra vezették.) Az iskola zenekara is hangversenyt adott a táborban. Mivel az iskola fiúiskola volt, férfias munka jutott fiataljainknak. 1962 nyarán vasúti pályát építettek a Dunakanyarban, Nagymaros táborhelyről. 1964-ben a lázbérci víztározó erdőírtásánál vettek részt diákjaink.

Ahogy az iskola koedukálttá vált, szélesebbkörűvé váltak a munkák is. A fiúk Baja-Mátéháza táborban kapáltak, a lányok gyümölcsöt szedtek. Az 1970-es évben a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban, Tajón dolgoztak gyümölcsösben és szőlőben. A fiúk feladata oszlopállítás volt. Ezután 9 évig a Helvéciai Állami Gazdaságban tevékenykedtek diákjaink: 150-200 fős csoportok dolgoztak négy váltásban, 2-2 hetes turnusokban. Munkájuk eredményességét dicsérte, hogy növendékeinket évről-évre visszavárták. Naponta reggel 6-kor kezdődött a munka, 12-ig tartott, majd ebéd, pihenés, szabadidős programok következtek. Különböző versenyeken vettek részt a táborozók, s neves meghívott vendégek is szórakoztatták a diákságot, többek között Hacki Tamás, Koncz Zsuzsa, a Kaláka együttes. Volt táncház és operaelőadás, író-olvasó találkozó, és Ihos József is jól megnevettette a társaságot.

1979-től a MTA Martonvásári Kutatóintézetének táborában vett részt a tanuló ifjúság, a mezőgazdaságban dolgoztak. Itt mintegy 800 hektáron kukorica és gabona elitvetőmag előállításában vettek részt. 2-6 hétig táboroztak ebben a néha 400 fős táborban. Uszoda, sportpályák, kirándulások, filmvetítések, vetélkedők, versenyek tették a szabadidőt vonzóvá.

1986-ban a Bolyi Állami Gazdaságban 220 tanuló vett részt a kukorica címerezésében. 1987-ben és 88-ban ribizliszedésen voltak diákjaink Bodakajtáron.Osztályszervezésben is sok közhasznú munkában vettek részt tanulóink, s ez a 90-es években is folytatódott még.

Az 1984-85-ös tanévtől kezdve az építőtábor mellett Tiszapüspökiben üdülőtábort szervezett az iskola, amely azóta is nagy sikerrel működik, általában két turnusban 100-120 tanulóval. A pedagógusok mellett szülők is segítenek a táborozásban, első helyen említjük Koncz Ferencnét, Ili nénit, aki éveken keresztül csodálatosan látta el a gyermekeket mindenféle finomsággal. Az évek folyamán jelentősen bővült a tábor felszerelése is.

Az iskola külső kapcsolatai

Iskolánk főhatósága mindig a minisztérium volt (különböző elnevezések alatt). A közvetlen irányítást az 1940-es évek második feléig a Fővárosi Tankerületi Főigazgatóság látta el, melynek élén királyi főigazgató állt. A fővárosi és kerületi tanácsok létrejöttét követően ezt a feladatot a Fővárosi Tanács Oktatási Osztálya látta el, majd a decentralizáció következtében a XIV. Kerületi Tanács V. B. Művelődési Osztálya. Az 1990-es évektől ezt a feladatot a XIV. Kerületi Önkormányzat Oktatási és Művelődési Osztálya hajtja végre. Az irányítási rendszer 100 év folyamán többször is átalakult. Az I. világháború előtt a tankerületi főigazgató évente felkereste az intézményt, minden tanárt meglátogatva, tapasztalatairól értékelő értekezletet tartva. Minden alkalommal nagy elismeréssel szóltak a tantestület munkájáról. Amint az iskolák száma növekedett a fővárosban, kettévált az általános és a szakfelügyelet. Ez a rendszer az 1990-es években változott, s jelenleg szak tanácsadók segítik a tantestület oktatási tevékenységét. Az iskolák irányítására általában a centralizáltság volt jellemző. Korlátozott önállóságot csak 1974-ben kapott a gimnázium az oktató és dolgozó személyzet kinevezési lehetőségével, amellyel az igazgató élhetett. Költségvetési intézményként az intézmény gazdasági tevékenysége is igen behatárolt. A hivatalos állami főhatóságokon kívül számos intézménnyel volt és van kapcsolata az iskolának, így a hajdani Telefongyárral, általános iskolák egész sorával, a Teleki Blanka Gimnáziummal, a Magyar UNESCO Bizottsággal stb. Évente többször fogadott és fogad a gimnázium vendégeket, látogatókat, különböző küldöttségeket; hazaiakat és külföldieket egyaránt.

Külön érdemes szólni a tanuló ifjúság különböző cserekapcsolatairól, útjairól. Az 1979-80-as tanévben lengyel diákcsoport járt nálunk. 1987-ben jött létre a ma is élő együttműködés a palermói I. Umberto Gimnáziummal. Hasonlóképpen kapcsolat alakult ki a hollandiai Delfzijl város középiskolájával. 1990 óta rendszeresen felkeressük a székelyudvarhelyi Tamás Áron Líceumot, és ők is évente jönnek hozzánk. Az évtizedek folyamán rendszeresen jártak diákjaink a legkülönbözőbb európai országokban, Angliában, Olaszországban stb. A 100. tanévben vettük fel a kapcsolatot a révkomáromi Selye János Gimnáziummal, a franciaországi Nantua városának középiskolájával, valamint a németországi Amberg gimnáziumával.

A 2008-2010. közötti időszakban szoros együtműködés alakult ki öt európai középiskola között a Comenius multilaterális projekt keretében. A résztvevő iskolák: Stadtlohn, Magdeburg (Németország), Aalesund (Norvégia), San Vito (Olaszország) és iskolánk. A projekt keretében 100 diák utazott cserediákként, és fogadott vendéget. A projekt eredményeképpen létrejövő produktumok elkészítése a Zeit, Idő témakör köré szerveződött: metronómot, napórát terveztek a diákok. Készült egy virtuális közösségi oldal is, ahol a kpcsolatot tartottuk a projektben részt vevő diákokkal. A magdeburgi csere során történelmi eseményekről, az 1956-os magyarországi forradalomról és az 1953-as berlini ellenállásról tartottak a diákok angol nyelven előadást. Történelmi téma volt a tárgya a 2010-es Naptárnak is. Minden ország részt vett a saját történelméből válogatott jeles események képekben való megjelenítésével a naptár oldalain, amelyet ajándékba kaptak az iskolák a projekt költségén. A projektet Borosné Jakab Edit és Zsiday Galgóczy Béláné tanárnők koordinálták.

Fizikaieszköz készítő verseny

Iskolánk fennállásának 75. évfordulója alkalmából rendezték meg először az 1976-77-es tanévben a fizika háziversenyt. Ettől kezdve hagyománnyá vált és sikeresen jelentkezett a 90-es évek elejéig. A diákok saját készítésű eszközeikkel pályázhattak. A nevezés feltétele az volt, hogy az eszköz valamilyen fizikai jelenség bemutatására, valamely fizikai mennyiség mérésére alkalmas legyen, valamint különleges költséget ne igényeljen előállítása. A zsűrizés feladatát évente az ELTE Általános Fizika Tanszékének oktatói látták el, 1974 és 1978 között a díjakat Jánossy Lajos professzor úr adta át. Az iskolanapokon az eszközökből a tanuló ifjúság számára kiállítást és nagy népszerűségnek örvendő közönségszavazást rendeztek. Körülbelül 300 tanuló majd 300 kísérletet mutatott be az évek folyamán. A versenyeken szakmai szempontból is jelentős eredmények születtek. Az Eötvös-mérlegre, amelyet ifj. Cseh Géza és Dobsa Sándor tanulók készítettek, az egyetem is fölfigyelt, s cikk jelent meg róla a Fizikai Szemle c. folyóiratban. Az Élet és Tudomány c. folyóirat cikksorozatban mutatta be az ötletesebb fizikai eszközöket, kísérleteket. A 80-as évek voltak a legsikeresebbek, ekkor a tanulók 8%-a vett részt általában a házi versenyeken. Jó lenne a jövőben felújítani ezt a nagyszerű istvános hagyományt.