PályázatokErasmus+ KA1Canterburyben jártam

Canterburyben jártam

Az Erasmus+ pályázattal két hetet tölthettem Angliában, Canterburyben, a kenti egyetem kampuszán a Pilgrims nagy múltú tanártovábbképző intézetének „British Life, Language and Culture” című kurzusán 2015. nyarán.

Megérkezvén örömmel állapítottam meg, hogy az apartmanunkban egy lelkes kis nemzetközi csapat jött össze Csehországból, Németországból, Lengyelországból és ketten Magyarországról, akik olyan jól összebarátkoztunk, hogy a szabadidőnkben sokszor együtt mentünk várost nézni, kirándulni és egymás kurzusairól is kicseréltük tapasztalatainkat.

Naponta 6 órát töltöttünk trénerünkkel, majd további 2x2 óra szabadon választható délutáni-esti foglalkozáson vehettünk részt rendkívül változatos témákban (pl. „Kreatívan tanítani”, „Kritikus gondolkodásmód”, „Tanítás a művészeten keresztül”, „Improvizációs technikák a beszédfejlesztéshez”), melyek további ötleteket és inspirációt adtak a tanításhoz.

Trénerünk, Paul Davis („civilben” a canterbury-i egyetem oktatója) sokféle ötlettel gazdagította módszertani tárházunkat, valamint 6 meghívott előadóval tette izgalmassá és életközelivé a kurzust. Például beszélgethettünk egy nigériai származású, de már hat éves kora óta Angliában nevelkedő, közgazdászdiplomával rendelkező, most orvosi egyetemre készülő diákkal, melynek során sok szemszögből vizsgálhattuk a mai brit társadalmat: hogyan él, milyen jövőképe van egy mostani fiatal értelmiséginek, aki ráadásul pályát módosít, emellett színesbőrűként milyen tapasztalatai voltak az elfogadásról, beilleszkedésről, a nyelv megtanulásáról, hogyan éli meg kettős identitását, milyen a viszonya szülőföldjével, milyen folyamat vezetett a pályamódosításához, végül, hogyan képzeli el személyes életét 10 év múlva. A következő másfél órát a lejegyzetelt nyelvi-kulturális érdekességek megbeszélésével töltöttük, és ez minden vendégelőadó (iskolaigazgató, szociális munkás, rendőr, munkanélküli leszázalékolt kétkezi munkás, telefonos lelkisegély-szolgálatot nyújtó önkéntes) után így zajlott. Ezeken a megbeszéléseken bőséges gyűjteményünk keletkezett a beszélt nyelvi elemekből, szókapcsolatokból, összevetettük a különböző regisztereket (stílusokat), és külön figyelmet szenteltünk a ”politikailag korrekt” nyelvhasználatnak.

Az óráink nagyon jó hangulatban, sok humorral fűszerezve teltek, pedig nem volt könnyű dolga trénerünknek: 16-an voltunk a világ különböző tájairól Japántól Angolán, Oroszországon, Spanyolországon, Szlovénián át Németországig, és Magyarországot is három különböző iskolából képviseltük. Meglehetősen aktív, beszédes csapat voltunk, úgyhogy tanárunk nagy tapasztalata kellett ahhoz, hogy az egymásra figyelésben, egymás meghallgatásában is fejlődjünk.

Természetesen a városnézés, Canterbury és a környék nevezetességeinek felkeresése is része volt a programomnak, hiszen a katedrális és az évszázadokon át zajlott zarándoklatok méltán tették híressé e történelmi városkát. Látogatható még az a zarándokszállás is, amelyet a legszegényebbek számára építtettek, akiknek nem volt pénzük szállásra és élelemre, mire Canterburybe értek. Érdekes hétvégi kiruccanásnak bizonyult az osztrigafesztivál, amely a tengerparton, Whitstable-ben volt, mintegy félórás buszútra Canterburytől. Néhány, többszáz éves pub felkeresése és az ottani viselkedési szokások megfigyelése tanárunk instrukciói alapján szintén része volt az angol kultúrával, szokásokkal való behatóbb ismerkedésnek.

Számomra ez az út sok szempontból rendkívül hasznos volt: nyelvtanárként természetesen elsőnek kell említenem a nyelvi hozadékát: a nyelv állandóan változik, és megmerítkezni az anyanyelvi környezetben időről időre nagyon fontos, mert sok új impulzust ad. Másik fontos jelenség a multikulturalizálódás, ami jelentősen kitágítja a brit kultúra fogalmának értelmezését. Ez a tapasztalás is új irányokba fordítja a nyelvtanár figyelmét, és arra indít, hogy a nyelvórákon még több figyelmet szenteljünk az interkulturális nevelésnek.

Horváthné Gődény Judit

Oldalterv: Onódy Eszter