Interjú Santival

Cziráky Tünde - 2015-09-20

A 2014/2015-ös tanév második félévében abban a nagyszerű élményben lehetett részünk több, mint egy hónapon keresztül, hogy a spanyol nyelvet egy anyanyelvi gyakornokkal- vagy már inkább baráttal- gyakorolhattuk. Santiago Cardona Ortiz, vagyis Santi, Kolumbiából érkezett hozzánk az AIESEC nevű önkéntes programon segítségével. Hat családnál töltött el néhány napot, hetet, emellett bejárta Európát teljesen egyedül. Társa egy fényképezőgép volt, amivel rengeteg lenyűgöző fotót készített. Mióta elindult szülővárosából Medellínből, több mint 20 országban járt, különböző kultúrákkal ismerkedett meg.

Santi több nyelven beszél (spanyol, angol, katalán, portugál, francia), és a magyar nyelv megtanulásával is igen jól haladt. Az itt eltöltött néhány hét után már elég sok szót, magyaros szófordulatot ismert, amire nagyon büszkék voltunk.

A mai napig tartjuk a kapcsolatot interneten keresztül. Szeptember elején megkértem, hogy az Évkönyvbe írjon néhány sort a magyarországi emlékeiről. Íme az írása:

Well, is hard to write about Hungary and all the things that happened there.

I´m used to travel a lot and be far away from home. This year I´ve visited more than 20 countries, and I still say that Hungary is definitely the best one.

I was curious the first day I got there. I wanted to see the snow for the first time, to ski, to get to know Hungarian culture and try the famous Hungarian wine, goulash and other recipes. I immediately felt curious about the language: WHAT AN UNCOMPRENHENSIBLE DIFFICULT THING IS THIS? I couldn´t even say ‘thank you’ properly after my first week there, nevertheless, people was just beautifully smiling at me and replying Szivesen (You´re welcome) in every single one of my tries.

I´m from Colombia and yes, it´s a warm country and we don´t have winter, so the lowest temperature I had been before going to Hungary was plus 5 in Argentina, which for me was like Antartica. When I got to Hungary the first thing I noticed was how cold it was for me, and I was just thinking, how will I survive here?

I spent my first days with a Vietnamese family in Újpest, and from there I started recognizing the main touristic places like Buda Castle, the bridges, Vaci, and... What definitely made me feel half Hungarian: The Szent István school, I felt so welcome and I still feel grateful for everything what happened there. I helped Orsi, the sweetest teacher ever with her Spanish and English lessons, and, I started getting new friends in the school, who became basically life friends after all :)

My greatest experience besides the school was living with Hungarians who I ended up feeling like my families too. 6 families who gave me all the best in every single moment, with them I tried all the tasty homemade dishes, drinks, and also we visited the touristic places. I had the chance to see the snow, finally! :) Also to ski, take pictures from all the city, go to concerts and shows and of course live Budapest as a local with the new friends I made there. I fall in love, not only because of your nice and beautiful city but because of all the nice things that Szent István people made me experience there. I still want to go back, I still miss your smiles, and I hope to see you soon.

Thank you, thank you very much for that always memorable experience. The best one I´ve had travelling. Koszonom szepen! :)

Santiago Cardona Ortiz

Nem tudom hol is kezdjem, nem egyszerű írni Magyarországról és az itt szerzett élményeimről. Rengeteget utazok, sokat vagyok távol az otthonomtól- csak ebben az évben több mint 20 országban jártam, de még mindig azt kell, hogy mondjam, Magyarország minden kétséget kizáróan a legkedvesebb számomra.

Az első nap, mikor ideérkeztem tele voltam izgatottsággal és kíváncsisággal. Havat akartam látni életemben először, síelni valamint meg akartam ismerni a magyar kultúrát, kipróbálni a híres magyar borokat és a gulyáslevest. Hirtelen elkezdett érdekelni a nyelv: "mi ez az érthetetlenül nehéz izé?" Egy hét után még a köszönöm szót sem tudtam kimondani, de ez nem zavarta őket, értékelték a próbálkozásaimat és minden alkalommal ugyanakkora mosollyal válaszolták: szívesen.

Kolumbiából jöttem. Nálunk nincs se tél, se fagy, ezelőtt a legalacsonyabb hőmérséklet, amivel találkoztam +5°c volt Argentínában. Már ettől is úgy éreztem magam, mintha a Déli- sarkon lennék. Mikor Magyarországra érkeztem rögtön megcsapott a hideg, arra gondoltam: hogy fogom én ezt kibírni?

Az első néhány napot Újpesten egy vietnámi családnál töltöttem. Már itt elkezdtem felfedezni Budapest legfőbb turisztikai látványosságait: a Budai Várnegyedet, a hidakat és Váci utcát. Mikor a Szent István Gimnáziumba jöttem, tényleg kezdtem már félig magyarnak érezni magam. Nagyon kedvesen fogadtak, amiért hálás vagyok mindenkinek. Barcsa Orsolya tanárnő angol és spanyol óráin segédeztem, nagyon kedves volt velem, nagyon megszerettem őt. Elkezdtem ismerkedni az iskola diákjaival is, mondhatom azt, hogy életre szóló barátságok kötődtek itt.

Az iskola melletti legkevesebb élményem a családok és az életforma megismerése volt, a végén már én is családtagnak éreztem magam. 6 házat tudhattam otthonomnak egy kis időre, ahol nagyon finom ételeket és italokat próbálhattam ki és segítettek egy kicsit még jobban megismerni a várost. Életemben először volt szerencsém látni havat és síeltem is, egy álmom vált valóra! :)

Körbejártam a várost a fényképezőgépem társaságában, voltam koncerteken és egy kicsit belekóstoltam abba, hogy élnek itt a helyiek, az itt szerzett barátaim segítségével. Teljesen beleszerettem Budapestbe, nem csak a város szépsége miatt, hanem mert az Istvánosok rengeteg élménnyel színesítették az itt töltött időmet.

Még a mai napig visszavágyom ide, hiányoznak a mosolyok, remélem, nemsokára viszontláthatjuk egymást.

Szeretném megköszönni mindenkinek ezt a felejthetetlen élményt, itt éreztem magam a legjobban az utazásaim során. Koszonom szepen ! :)

Santiago Cardona Ortiz (Cziráky Tünde Zita fordítása)

Oldalterv: Onódy Eszter