Magyar Kémia Oktatásért díj

Kovács Dávid Péter 12.a - 2015-11-16

Iskolánk tanárát, dr. Borbás Rékát Magyar Kémia Oktatásért díjjal tüntették ki a Magyar Tudományos Akadémián. A rangos díj idén 17. alkalommal került átadásra. Az elismerést a Richter Gedeon Alapítvány a Magyar Kémia Oktatásért háromtagú kuratóriuma évente ítéli oda olyan középiskolai és általános iskolai kémiatanároknak, akik évtizedeken át tartó áldozatos munkájukkal jelentősen hozzájárulnak a magas színvonalú szakképzéshez, a tehetséges diákok felkarolásához, valamint kiemelt figyelmet fordítanak a kémia, mint tudományág elismeréséért és sikereiért.

Tanárnőnek ezúton is szívből gratulálunk a díjhoz!

Borbás Réka nem csak kémiatanárom: matematikát is tanít nekem, valamint osztályfőnököm is. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy ilyen tanárom van; a következőkben igyekszem érzékeltetni, elmesélni, hogy miért.

Amikor középiskolát választottam 6. osztályosként, csak a matematikát szerettem, nem is tudtam arról, hogy milyenek a természettudományok. Borbás tanárnő volt az, aki először beszélt nekem róluk, hetedikben nem tanultunk fizikát és biológiát, csak kémiát. Akkor még nem is sejtettem, hogy milyen nagy dolog lesz az életemben, ami ezzel kezdetét veszi. A Tanárnő érdemeit növeli, hogy én személy szerint nagyon szkeptikus voltam a kémiával szemben, mégis sikerült megszerettetnie velem. Az osztály fele már hetedikben eljárt a szakkörére, és egyik diákja egy év kémiatanulás után hibátlan dolgozatot írt a Hevessy kémiaverseny döntőjén. Én 8. osztályban csatlakoztam a kémiaszakkör munkájához, és azóta is töretlenül dolgozunk együtt. Az osztálynak az egyharmada emelt szinten érettségizik idén kémiából, ami jól mutatja, hogy Borbás tanárnő munkája nem csupán a tehetségek gondozására és a versenyfelkészítésre koncentrálódik, de azok is élvezik az órákat, akik „csak” érettségizni szeretnének kémiából.

8. osztályban az osztályból már hárman jutottunk be a Hevessy verseny döntőjébe, ami nagy eredmény, tekintve, hogy iskolánként ennyi ember indulhat. Közben megrendezésre került az első versenyfelkészítő kémiatábor is, ami azóta is minden évben teltházzal működik. A tábor programja – a Tanárnőt idézve – a kémiázás, de természetesen ezt nem úgy kell elképzelni, hogy reggel felkelünk, kémiázunk, és este lefekszünk, hanem reggel korán felkelünk, reggeli után kémiázunk, kémiázás közben megesszük a tízórait, ebéd után pedig kémiázunk vacsoráig, ami után kémiás játékokat játszunk takarodóig. Ezekben a táborokban az a legjobb, hogy mindenki nagyon jól érzi magát, a diákok egymásnak is előadásokat tartanak különböző haladóbb témákban, és mindenkire nagy figyelem jut. Az ilyen többnapos együttlét alkalmával, a nagy intenzitásnak köszönhetően sokat fejlődünk. Egy-egy tábor szervezése és a felkészülés természetesen nagyon komoly munkát igényel. Mindenkivel a saját szintjén kell foglalkozni, és ez általában öt-hat különböző szintű munkaterv összeállítását jelenti. Borbás tanárnő ezeket mindig nagy gondossággal készítette el, mindenkinek személyre szabottan. Kiemelném még, hogy a Tanárnő mindig arra biztatott minket, hogy merjünk nagyot álmodni. Ennek köszönhető, hogy míg én hetedikben még szakkörre se jártam, 8-os koromban már az Irinyi verseny döntőjén vehettem részt a 9-esek között.

A 10. osztály előtti nyáron Borbás tanárnő nem csak biztatott, hogy tegyek osztályozóvizsgát, hanem a szabadidejét nem sajnálva a nyári szünet alatt elmagyarázta nekem a problémásabb részeket. Az osztályozóvizsga sikerült, sőt utána a versenyfelkészülés is olyan jól ment, hogy az OKTV-n 10-esként 6. tudtam lenni. Ebben az évben a Nemzetközi Kémia Diákolimpia válogatóján is jól szerepeltünk, Sütő Péter olimpikon lett, én pedig a legjobb nem végzősök közé kerülve a Mengyelejev Diákolimpiára jutottam ki. Ebben is óriási érdemei vannak a Tanárnőnek. A középiskolai anyagtól messze elrugaszkodó témákat magyarázott el, tanított meg nekünk. 10-es fejjel sikerült megértenem ezen délutánok által az NMR spektroszkópia elméletét, a szerves mechanizmusok logikáját vagy a kinetikát, amihez a matematikai alapokat sem tudtam még akkor.

De Borbás Tanárnő még ennél is többet tett értünk: tavaly a kémiatábor ősszel volt, és nagyrészt ennek hála négyen is bejutottunk az osztályból az OKTV döntőjébe, ami előtt meghívott minket, hogy a síszünet alatt vegyünk részt egy intenzív felkészülésen az otthonában. Így három napot töltöttünk el nála, ami igencsak eredményes volt, és ezért is nagy hálával tartozunk neki. Ilyen tanárt szerintem nem is lehet másikat találni, aki az otthonába hívja a diákjait a szünet alatt, hogy még eredményesebb legyen a tanulás. Ez az eredményeken meg is látszott, 3-an is meghívást nyertünk a kémia olimpiai válogatóra, ahonnan én ki is jutottam az olimpiára. Tanárnő még az olimpiai felkészülésben is sokat segített, számos feladatsort kaptam tőle a nehezebben menő témákhoz, el is magyarázott sok mindent, külföldi olimpiai feladatokat fordított le nekem. Ezek eredményeképpen először Örményországban a Mengyelejev olimpián bronzérmet szereztem, majd nyáron a Nemzetközi Kémia Diákolimpián Azerbajdzsánban aranyérmet tudtam nyerni. Borbás tanárnőre én elsősorban mint a legelhivatottabb és legképzettebb kémiatanárra gondolok, akit csak ismerek, de mindemellett az is eszembe jut, hogy mennyi öröm fűződik a közös tanuláshoz, valamint a kémiához egyáltalán nem kötődő, ám szintén remek osztályprogramokhoz.

Ezúton szeretnék elsőként gratulálni Tanárnőnek a díjhoz!

Kovács Dávid Péter 12.a osztályos tanuló

Oldalterv: Onódy Eszter