Nassfeldi élménybeszámoló

Hajzer Anna 10.e - 2016-02-10

„Az idei már a 22. istvános sítábor!”

Idén már 22. alkalommal szervezett iskolánk tábort, Ausztria legnagyobb, legnépszerűbb és mindezek mellett páratlan szépségű síparadicsomába, Nassfeldre. A helyek ez évben is elképesztő gyorsasággal elfogytak. Nem véletlen. Hiszen aki eljön, annak egy életre szóló élményben lesz része.

Január 23.-án reggel indult 2 busz a suli elől, telis-tele lelkesebbnél lelkesebb diákkal, meg természetesen tanárral és az oktatókkal. Az út ugyan hosszú volt, de a filmeknek köszönhetően egyáltalán nem telt unalmasan, így egész gyorsan elrepült az idő. Nem sokkal megérkezésünk után elfoglalhattuk a szállást, és bár akadt egy-két apró cserebere a szobák között, este mindenki nyugodtan készülődhetett lélekben a másnapi megpróbáltatásokra.

Vasárnap, az első síelési napon, beosztottak minket az oktatók tudásunk szerint csoportokba. Szerencsére a valóságban ez nem olyan komoly, mint így első hallásra tűnik, hiszen ha a barátaid másik helyre kerültek, engedéllyel nyugodtan csatlakozhattál hozzájuk. Ezután megkezdődött a délelőtti oktatás és a szabad síelés, délután pedig cseréltünk. Este a finom vacsora után a 13.e szervezett nekünk játékos estet. A mindenki által ismert Activity játékot turbózták fel. Biztos vagyok benne, hogy mindenki fergetegesen jól érezte magát. A többi nap is hasonlóan kellemes hangulatban telt, még egy este volt közös programunk, mikor a síelés történetét ismerhettük meg videók segítségével, illetve a sífelszerelések vásárlásával kapcsolatban kaphattunk hasznos tanácsokat.

Szerdán, az utolsó nassfeldi síelős napon összemérhettük tudásunkat az azonos kategóriában lévő társainkkal. Természetesen nem volt kötelező, de szerencsére nagyon sokan indultunk, így a verseny kiélezett, izgalmas lehetett, miközben profi alpesi sízőknek érezhettük magunkat, hiszen hasonlóan hozzájuk, nekünk is felállított botokat kellett megkerülnünk minél gyorsabban. Az eredményhirdetésre és nagy fájdalmunkra, a táborzárásra aznap este került sor. Ugyan még csütörtökön síeltünk egyet Gerlitzenen, amit bár nagyon élveztünk, mégis átjárt a búcsú érzése, a hazamenetel gondolata, illetve a közelgő tanítási nap rémképe. De fel a fejjel, hiszen annyi szuper élménnyel lettünk gazdagabbak, hogy ez a pár negatív dolog senkinek sem ronthatta le a kedvét! És szerencsére nem is rontotta.

Összességében én minden percét élveztem a sítábornak és örültem, hogy részt vehettem rajta és biztosra veszem, hogy a többiek is hasonlóan éreztek. Sajnálhatják, akik lemaradtak róla! Végül pedig ezúton szeretném megköszönni az összes kísérő tanárnak, síoktatónak, a busz sofőröknek, a szállásadóknak, hogy lehetővé tették és legfőképpen Boros Gábor tanár úrnak, hogy megszervezte, ezt a csodás utazást.

Oldalterv: Onódy Eszter