Kolumbiából jöttem, mesterségem címere: cserediák…

Barcsa Orsolya - 2016-09-17

Szinte már hagyománynak számít iskolánkban, hogy a tanév során érkezik hozzánk a hispán világ valamely szegletéből egy spanyol anyanyelvű fiatal, aki egy időre otthonra lel nálunk, beépül a mindennapi életünkbe és részévé válik a spanyolóráknak. A korábbi években az AISEC nevű szervezet segítségével érkeztek hozzánk egyetemista korú fiatal önkéntesek a célból, hogy élményszerűbbé tegyék az istvános diákok számára a spanyol nyelv tanulását és megmutassanak egy szeletkét az ő országukból, kultúrájukból, anyanyelvi sajátosságaikból.

Az idén egy számomra eddig ismeretlen szervezet bukkant fel a láthatáron egy más jellegű, igen vonzó „ajánlattal”. Az AFS Magyarország középiskolás diákokat közvetít ki iskolákhoz, családokhoz egy éves csereprogramra. Nagyszerű lehetőségnek gondoltam azt, hogy végre a diákjaimhoz korban hozzáillő osztálytárs érkezhet, akivel nap mint nap kommunikálhatnak, jó barátokká válhatnak. Nagy lendülettel hozzá is fogtam, hogy fogadó családot/családokat keressek a tél vége felé hozzánk érkező latin-amerikai diáknak. Szerencsére gyorsan akadtak jelentkezők, így mehetett tovább a szervezés. Hamarosan eldőlt az is, hogy a több jelölt közül ki legyen az az egy szerencsés kiválasztott.

Nagy Dániel és családja Luis Miguel Otero Aponte mellett döntöttek, így február végén megérkezett hozzájuk és hozzánk Kolumbiából a 15 éves Luis. Már első ránézésre feltűnt, hogy ő nem az a tipikus, temperamentumos, életvidám latin figura, hanem egy kevésbé pörgős, kevéssé feltűnő karakter, aki könnyen beolvad a magyar diákok közé. Pár tulajdonságának köszönhetően azonban mégis hozta a „latinos formát”: Ezek közül a közvetlensége, amivel a baráti kapcsolatait kialakította, mindenképp említésre méltó. Pár hét alatt szinte a 9. évfolyam összes osztályában, csoportjában barátokra lelt, így nehéz volt eldöntenie, hogy melyik osztályhoz is szeretne „hivatalosan” tartozni. A kialakult baráti viszonyainak köszönhetően a d-sek és a c-sek is vetélkedtek érte, de végül a 9.c lett a befutó.

Az élethez és a feladatokhoz való könnyed, szinte már könnyelmű hozzáállása és a keretek lazán kezelése szintén betudható a latinos vonások és a kulturális különbségek egyikének. Sajnos ez okozott némi nehézséget, és az idő előrehaladtával jó pár konfliktust szült, ami végül oda vezetett, hogy a tanév végén Luis másik családhoz és másik iskolába került.

Azt hiszem azok, akik közelebbről megismertük őt, bátran állíthatjuk, hogy nem volt a legegyszerűbb eset, mint ahogy maga a helyzet sem, amivel mindannyian megküzdöttünk: egy tizenéves fiú több ezer kilométerre a családjától, a szülőföldjétől, be kellett, hogy illeszkedjen egy másik országba, egy másik kultúrába, egy másik családba, egy másik iskolába, iskolarendszerbe. És persze minden merőben más itt, mint amit otthon megszokott. Nem volt ez könnyű feladat sem neki, sem az őt befogadó családoknak.

Ezúton szeretném megköszönni Nagy Dániel (11.a) családja minden tagjának azt a sok türelmet, odaadást, törődést és gondoskodást, amit tanúsítottak. Remélem a nehézségek ellenére mégis megérte ez a merőben új élmény, mondhatni kihívás. Én a magam részéről azt mondhatom, hogy igen! Még ha Luis nem is feltétlen váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sok istvános diákoknak mégiscsak nagy élmény volt megtapasztalni, hogy a nyelv, amit tanulnak, hasznos, és egy remek eszköz arra, hogy kapcsolatokat teremtsenek, új barátságokat alakítsanak ki a segítségével. Azt hiszem Dani írásának is ez a legfőbb üzenete:

„2016. február végén érkezett hozzánk Kolumbiából Luis, hogy Magyarországon töltsön egy 1 éves cserediák programot, amely során iskolába jár és családoknál lakik. Az én családom fogadta őt elsőnek, és végül 3 hónapig volt nálunk. Hosszú időnek tűnhet, de hamar elszállt. Luis által rengeteg cserediákot ismertem meg a világ minden tájáról, és a számukra rendezett eseményeken én is részt vehettem. Sok élményben volt részem. Bejártuk Budapestet, és mellette sétálva én is turistaként éltem át azt, amit szinte már megszoktam, így számomra is egy felfedezés volt mindez. Az AFS által egy hétvégére Prágába is eljutottunk, jártunk a busójáráson Mohácson és még sok más helyen. Délutánonként ő is gyakran csatlakozott hozzám a sportfoglalkozásokon, illetve suli után időnként beültünk vele és pár osztálytársammal a McDonald's-ba. Luis is sok barátot szerzett, merem állítani, hogy a fél iskola megismerte. Az élményeken kívül hasznos volt számomra még az is, hogy angolul kommunikáltunk. A nyelvvizsgámra készülve sok segítséget nyújtott. Spanyolul ugyan nem beszéltünk igazán, de a spanyol órákon ő is részt vett és színesebbé tette őket.”

Nagy Dániel 11.a

Barcsa Orsolya
spanyoltanár, AFS kapcsolattartó

Oldalterv: Onódy Eszter