Zselic 2012.

Szabó Csenge Lilla 11.b - 2012-03-13

A Zselic Magyarország „fekete lyuka” – természetesen nem asztrofizikai értelemben. Ez az ország azon pontja, ahol a legkisebb a fényszennyezés (mesterséges fényforrások által kibocsátott zavaró fény) mértéke, azaz itt nyílik a legszebb panoráma a csillagos égboltra.

Tiszta éjszakán akár 5000 fényév távolságra is elláthatunk, azaz 5000 évre nézhetünk vissza Univerzumunk történelmébe. Kirándulásunk célja - az ismereteink bővítése mellett -olyan felejthetetlen élmények szerzése volt, ami csak azoknak adatik meg, akik ellátogatnak a Zselici Csillagoségbolt-parkba. A hely európai viszonylatban is jelentős, hiszen a Nemzetközi Csillagoségbolt Szövetség által alapított „nemzetközi csillagoségbolt-park” címet Európában elsőként a Zselici Tájvédelmi Körzet nyerte el 2009 novemberében.

A csoport március 23-án délben indult az iskola elől. A 38 diákot Gyimesi Éva tanárnő, Magyar Zsolt tanár úr, valamint a humoros buszsofőr, Zoli kísérte. Szállásunk a Zselici Tájvédelmi Körzet határán, a Patca községben található Katica Tanyán volt. Érkezés után rögtön megtámadtuk a játszóteret: hintáztunk, libikókáztunk, fölmásztunk mindenre, amit csak elértünk. Utána berendezkedtünk a szálláson, és felkészültünk a csillagnéző túrára. A túra előtt bőségesen megvacsoráztunk a Tanya éttermében.

A busz elvitt minket egy darabig, de a fényszennyezés elkerülése végett a túra nagy részét gyalog, mesterséges világítás nélkül tettük meg. Noha az emberi szem színérzékelő csapjai sötétben felmondják a szolgálatot, a fényre érzékenyebb idegsejtek alkalmazkodtak a sötéthez. Mindezt túravezetőnk, a sokoldalú Dr. Kolláth Zoltán csillagász tárta fel előttünk. Az éjszakai látás elemzésén kívül természetesen csillagászati ismeretekkel is gazdagított minket. Megtanultunk tájékozódni az éjszakai égbolton, megkerestük a jellegzetes csillagképeket (a Nagy Göncölt, a Bikát, az Oroszlánt és még sok mást is), a könnyen felismerhető csillagokat, például az örökké mozdulatlan Sarkcsillagot és az égbolt legfényesebb csillagát, a Siriust. Újhold miatt még egy vékonyka holdsarlót sem lehetett látni, így az égbolt legfényesebb objektuma az Esthajnalcsillag, a Vénusz volt. Azon kívül még három bolygót láttunk: Naprendszerünk óriását, a Jupitert, a vörösen fénylő Marst az Oroszlán „hasánál”, majd később a Szaturnusz is feljött. Megcsodálhattuk a jellemzően tavasszal látható állatövi fényt is. Ezt a jelenséget a nyugati égbolton a csillagközi porról visszaverődő fény okozza, de városok fényszennyezése miatt ma már csak kevés helyről figyelhető meg. Az állatövi fényt különösen látványossá tette egy kisebb felhő, ami feketén rajzolódott ki a világosabb égen, így egyértelműen láttuk, hogy az égboltot enyhén megvilágító fény a földön kívülről származik. Hazafele úton túravezetőnk talált néhány tő medvehagymát az út szélén – jellegzetes szagáról ismerte fel – amit bátrabb vállalkozók meg is kóstoltak.
Másnap reggel kiköltöztünk a szállásról, megreggeliztünk, majd felfedeztük a tanya nyújtotta lehetőségeket. Néhány fiú „varázslósakkot” játszott az udvaron felállított óriás sakktáblán: maguk álltak be a bábuk helyébe. Volt, aki végigjárta a lovagvárat, én lovagoltam, de a legtöbben a játszó-és csúszdaházban töltötték az egyórás szabadidőt, ahol fogócskáztak és próbára tették vagányságukat az óriáscsúszdákon. Az egy órás szabadidő túlságosan is gyorsan telt el, fél 11-kor nekivágtunk három és fél órás utunknak hazafelé.

Félúton a kiszállónál fogadást kötöttünk, hogy pontosan mikor fog a busz megállni az iskola előtt. A fogadást Zsófi nyerte, akinek kereken 14 órás tippje mindössze néhány másodperccel tért el a tényleges eredménytől!

Szerintem a kirándulás nagyon élvezetesen telt el. Páratlan tudományos élményben volt részünk, olyan érdekességeket hallottunk, ami hozzátartozik alapvető műveltségünkhöz, de mégis keveset tudunk róla. Például hányan tudják felsorolni a Naprendszer bolygóit, vagy megkeresni az égen egy csillagképet (a Göncölszekéren kívül)? A festői szépségű, dombos somogyi táj szintén elbűvölt, különösen mivel nekem Somogy a második otthonom. Mindenkinek bátran tudom ajánlani a Csillagoségbolt-parkot és a Katica Tanyát akár családi, akár csoportos szabadidős tevékenységre, és szerintem a csoport nagy része egyetért ezzel (az egyetlen, amit kifogásoltak páran, az az volt, hogy túl kevés szabadidő jutott a játszóházra, bár a csoportot elnézve, talán egy egész nap sem lett volna elég…). Ez úton is szeretnék köszönetet mondani Gyimesi tanárnőnek és mindenkinek, akik segítettek a túrát megszervezni. Remélem, jövőre ismét összejön a csapat.

Oldalterv: Onódy Eszter