BEMUTATKOZÁS
Kádár Judit vagyok. Az ELTÉ-n szereztem pszichológus diplomát, majd tanácsadó szakpszichológus képzésben vettem részt ugyanitt. Pszichodráma vezetőként főként serdülők és fiatal felnőttek önismereti csoportjaival dolgozok, de szívesen alkalmazok dramatikus elemeket konfliktuskezelő és esetfeldolgozó csoportokban is. Csaknem húsz évig dolgoztam nevelési tanácsadóban gyerekekkel, pedagógusokkal, szülőkkel, és másfél évtizeden keresztül vettem részt a tanárképzésben és továbbképzésben az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar (ma PPK) meghívott előadójaként.

 AZ ISKOLAPSZICHOLÓGUS FELADATAI

Az iskolapszichológus elsőrendű feladata az egyéni és csoportos konzultáció, amelyet – saját szabad elhatározásuk, kérésük alapján – az iskolai élet valamennyi szereplője igénybe vehet: a diákok és diákcsoportok éppúgy, mint a tanárok és a szülők. Munkájának egyik legfontosabb és talán legismertebb eleme az iskolában keletkező, illetve az iskolai létezéssel kapcsolatos érzelmi, kapcsolati, teljesítménybeli nehézségek felderítése, a klienssel (kliensekkel) közös megértése és az elérhető legmegnyugtatóbb rendezése.

 Ennek az alapvető tevékenységnek a peremvidéke azonban éppolyan fontos, mint amilyen ritkán gondolunk rá az iskolapszichológiával kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy – minden ellenkező vélekedéssel szemben – iskolapszichológusra nemcsak akkor van szükség, amikor “baj van”. A kapcsolati és kommunikációs kultúra elmélyítése, a konfliktuskezelő, problémamegoldó hatékonyság fejlesztése, az iskolai csoportokon belüli és a csoportok közti együttműködés még kiaknázatlan lehetőségeinek felkutatása sok esetben legalább olyan fontos tevékenység, mint a “tűzoltás”. Ennek gyakorlati módszerei közé tartozik például a pedagógiai esetmegbeszélés, az osztályok kapcsolati hálózatát és csoportdinamikáját feltáró szociometriai vizsgálat és az eredmények csoportos megbeszélése, valamint a resztoratív (helyreállító) konfliktuskezelési technikák elsajátításának, alkalmazásának támogatása.

 Ugyanilyen lényeges eleme munkánknak a pályaorientáció segítése, méghozzá a szó legszélesebb értelmében. A pályaválasztás nem annak a kérdésnek a megválaszolásával kezdődik, hogy hova adjam be a felvételi lapot, hanem az önismereti kíváncsisággal. Milyen vagyok, mi az, ami érdekel, leköt, inspirál, milyen emberi helyzetek vonzanak, és melyek azok, amiket inkább elkerülök, mi késztet erőfeszítésre kapcsolati vagy feladathelyzetben, és mi az, ami elkedvetlenít, képes vagyok-e kompromisszumra, áldozatvállalásra, lemondásra, hogyan tűröm a versengést…?  Ez azt jelenti, hogy bárki jelentkezhet konzultációra akkor is, ha semmilyen nyomasztó probléma nem gyötri, pusztán saját céljaival, adottságaival, a személyiségéből következő „játékterével” szeretne tisztába jönni.   

 AZ ISKOLAPSZICHOLÓGUS HATÁRAI

Az iskola sokszereplős, sűrű interakciós tér: tanulóműhely, munkahely, versenypálya, a szabad kapcsolatteremtés, barátkozás, csoportélet színtere és a személyiségfejlődés egyik kritikus szakaszának “inkubátora”. Szereplői egyszerre állnak baráti, munkatársi, alá- és fölérendeltségi, partneri és rivalizáló viszonyban egymással. Ahhoz, hogy egy ilyen bonyolult rendszerben hatékonyan tudjon segíteni, az iskolapszichológusnak a legnagyobb nyitottsággal kell odafordulnia valamennyi szereplő felé, ugyanakkor a legbiztonságosabb határokkal kell megvédenie őket és a saját tevékenységét. Ez szükségessé teszi néhány alapelv rögzítését.   

1. Az iskolapszichológust bárki felkeresheti, de mindenki csak a saját kérdésével fordulhat hozzá. Ha például egy pedagógusnak – vagy akár szülőnek – gondja támad egy diákkal, vagy egy diáknak gondja támad az osztálytársával, szülőjével, tanárával, akkor bátran fordulhat a pszichológushoz, de kizárólag azzal a céllal, hogy ő maga kapjon segítséget nehézsége hatékonyabb kezelésében. A pszichológus senkit sem rendelhet be, aki nem önként jelentkezik.
2. Az iskolapszichológus részt vehet – részt is kell vennie – több embert érintő, csoporton belüli vagy akár csoportközi – konfliktusok kezelésében, de csak abban az esetben, ha ezt valamennyi érintett fél kéri tőle, vagy legalábbis beleegyezik. 
3. Az iskolapszichológus számos esetben érezheti úgy, hogy a hozzá fordulók gondjainak hatékony kezeléséhez szükséges kiterjeszteni a konzultációt (például egy diák nehézségeinek megoldásához beszélgetnie kellene a szülővel, osztályfőnökkel), de ezt kizárólag akkor teheti meg, ha erre a kliensétől felhatalmazást kap. Az iskolapszichológus szóbeli vagy írásos információt kizárólag a hozzá forduló(k) tudtával és beleegyezésével adhat bármely harmadik személynek, és az átadott információban még ebben az esetben sem szerepelhet semmilyen bizalmas részlet.
4. Az iskolapszichológus – a kliens kérésére, egyetértésével – vizsgálatot, konzultációt végez, terápiát azonban nem. Ha a feltárt probléma jellege, mélysége túlmegy a konzultáció keretében megoldható kérdések körén, az iskolapszichológus dolga, hogy felkutassa, megszervezze és felajánlja a megfelelő – külső – terápiás intézményt.
5. Egészen kivételes esetben – akut krízis vagy súlyos gyermek-, illetve ifjúságvédelmi probléma esetén – az iskolapszichológus átmenetileg és a szakmai etikai kódexben valamint a hatályos jogszabályokban szabályozott módon felfüggesztheti (illetve fel kell, hogy függessze) titoktartási kötelezettségét. Ebben az esetben is tájékoztatnia kell azonban kliensét minden tervezett lépéséről, és törekednie kell rá, hogy elnyerje együttműködését. 

Gyakran előfordul, hogy az iskolai élet egy vagy több szereplője azt látja, valaki – már régóta vagy most éppen – segítségre szorul. Az iskolapszichológus kifejezett feladata, hogy bátorítsa mindazokat a lépéseket, melyekkel az aggódó tanárok, szülők vagy barátok sikeresen rávehetik az érzelmi, kapcsolati vagy teljesítménybeli gondokkal küzdőt arra, hogy segítséget kérjen. Ez minden, amit a pszichológus ilyen esetben tehet, ám ez nem kevés: a szakmai-etikai szempontokon túl fontos gyakorlati haszna van. A segíteni vágyónak azt tanítja, hogy az értő, empatikus – és tapintatos – odafordulás, a segítő szándék megfelelő kommunikációja ezerszer hatékonyabb, mint pusztán átadni a rászorulót a „szerelőnek”. Ugyanakkor a segítségre szoruló egyrészt azt érti meg belőle, hogy a számára fontos emberek nemcsak aggódnak érte, hanem bíznak is benne, másrészt azt, hogy nem valaki máson, hanem rajta, az ő döntésén, erőfeszítésén  is múlik helyzete jobbra fordulása.     

 ELÉRHETŐSÉG

 Az iskolapszichológus elérhetősége az iskolában:

Kedd:             14:30-18:30 (Klub)
Csütörtök:      14.15-17:15 (Klub)

Péntek :        11.30-13.30 (Orvosi rendelő)

Konzultációs időpontokat e-mail-es bejelentkezés alapján lehet kérni:

judit48@gmail.com