Interjú Santival

A 2014/2015-ös tanév második félévében abban a nagyszerű élményben lehetett
részünk több, mint egy hónapon keresztül, hogy a spanyol nyelvet egy anyanyelvi
gyakornokkal- vagy már inkább baráttal- gyakorolhattuk. Santiago Cardona Ortiz,
vagyis Santi, Kolumbiából érkezett hozzánk az AIESEC nevű önkéntes programon
segítségével. Hat családnál töltött el néhány napot, hetet, emellett bejárta
Európát teljesen egyedül. Társa egy fényképezőgép volt, amivel rengeteg
lenyűgöző fotót készített. Mióta elindult szülővárosából Medellínből, több mint
20 országban járt, különböző kultúrákkal ismerkedett meg.

Santi több nyelven beszél (spanyol, angol, katalán, portugál, francia), és a
magyar nyelv megtanulásával is igen jól haladt. Az itt eltöltött néhány hét után
már elég sok szót, magyaros szófordulatot ismert, amire nagyon büszkék voltunk.

A mai napig tartjuk a kapcsolatot interneten keresztül. Szeptember elején
megkértem, hogy az Évkönyvbe írjon néhány sort a magyarországi emlékeiről. Íme
az írása:

Well, is hard to write about Hungary and all the things that happened there.

I´m used to travel a lot and be far away from home. This year I´ve visited
more than 20 countries, and I still say that Hungary is definitely the best one.

I was curious the first day I got there. I wanted to see the snow for the
first time, to ski, to get to know Hungarian culture and try the famous
Hungarian wine, goulash and other recipes. I immediately felt curious about the
language: WHAT AN UNCOMPRENHENSIBLE DIFFICULT THING IS THIS? I couldn´t even say
‘thank you’ properly after my first week there, nevertheless, people was just
beautifully smiling at me and replying Szivesen (You´re welcome) in every single
one of my tries.

I´m from Colombia and yes, it´s a warm country and we don´t have winter, so
the lowest temperature I had been before going to Hungary was plus 5 in
Argentina, which for me was like Antartica. When I got to Hungary the first
thing I noticed was how cold it was for me, and I was just thinking, how will I
survive here?

I spent my first days with a Vietnamese family in Újpest, and from there I
started recognizing the main touristic places like Buda Castle, the bridges,
Vaci, and… What definitely made me feel half Hungarian: The Szent István
school, I felt so welcome and I still feel grateful for everything what happened
there. I helped Orsi, the sweetest teacher ever with her Spanish and English
lessons, and, I started getting new friends in the school, who became basically
life friends after all 🙂

My greatest experience besides the school was living with Hungarians who I
ended up feeling like my families too. 6 families who gave me all the best in
every single moment, with them I tried all the tasty homemade dishes, drinks,
and also we visited the touristic places. I had the chance to see the snow,
finally! 🙂 Also to ski, take pictures from all the city, go to concerts and
shows and of course live Budapest as a local with the new friends I made there.
I fall in love, not only because of your nice and beautiful city but because of
all the nice things that Szent István people made me experience there. I still
want to go back, I still miss your smiles, and I hope to see you soon.

Thank you, thank you very much for that always memorable experience. The best
one I´ve had travelling. Koszonom szepen! 🙂

Santiago Cardona Ortiz

Nem tudom hol is kezdjem, nem egyszerű írni Magyarországról és az itt
szerzett élményeimről. Rengeteget utazok, sokat vagyok távol az otthonomtól-
csak ebben az évben több mint 20 országban jártam, de még mindig azt kell, hogy
mondjam, Magyarország minden kétséget kizáróan a legkedvesebb számomra.

Az első nap, mikor ideérkeztem tele voltam izgatottsággal és kíváncsisággal.
Havat akartam látni életemben először, síelni valamint meg akartam ismerni a
magyar kultúrát, kipróbálni a híres magyar borokat és a gulyáslevest. Hirtelen
elkezdett érdekelni a nyelv: "mi ez az érthetetlenül nehéz izé?" Egy hét után
még a köszönöm szót sem tudtam kimondani, de ez nem zavarta őket, értékelték a
próbálkozásaimat és minden alkalommal ugyanakkora mosollyal válaszolták:
szívesen.

Kolumbiából jöttem. Nálunk nincs se tél, se fagy, ezelőtt a legalacsonyabb
hőmérséklet, amivel találkoztam +5°c volt Argentínában. Már ettől is úgy éreztem
magam, mintha a Déli- sarkon lennék. Mikor Magyarországra érkeztem rögtön
megcsapott a hideg, arra gondoltam: hogy fogom én ezt kibírni?

Az első néhány napot Újpesten egy vietnámi családnál töltöttem. Már itt
elkezdtem felfedezni Budapest legfőbb turisztikai látványosságait: a Budai
Várnegyedet, a hidakat és Váci utcát. Mikor a Szent István Gimnáziumba jöttem,
tényleg kezdtem már félig magyarnak érezni magam. Nagyon kedvesen fogadtak,
amiért hálás vagyok mindenkinek. Barcsa Orsolya tanárnő angol és spanyol óráin
segédeztem, nagyon kedves volt velem, nagyon megszerettem őt. Elkezdtem
ismerkedni az iskola diákjaival is, mondhatom azt, hogy életre szóló barátságok
kötődtek itt.

Az iskola melletti legkevesebb élményem a családok és az életforma
megismerése volt, a végén már én is családtagnak éreztem magam. 6 házat
tudhattam otthonomnak egy kis időre, ahol nagyon finom ételeket és italokat
próbálhattam ki és segítettek egy kicsit még jobban megismerni a várost.
Életemben először volt szerencsém látni havat és síeltem is, egy álmom vált
valóra! 🙂

Körbejártam a várost a fényképezőgépem társaságában, voltam koncerteken és
egy kicsit belekóstoltam abba, hogy élnek itt a helyiek, az itt szerzett
barátaim segítségével. Teljesen beleszerettem Budapestbe, nem csak a város
szépsége miatt, hanem mert az Istvánosok rengeteg élménnyel színesítették az itt
töltött időmet.

Még a mai napig visszavágyom ide, hiányoznak a mosolyok, remélem, nemsokára
viszontláthatjuk egymást.

Szeretném megköszönni mindenkinek ezt a felejthetetlen élményt, itt éreztem
magam a legjobban az utazásaim során. Koszonom szepen ! 🙂

Santiago Cardona Ortiz (Cziráky Tünde Zita fordítása)