Beszámoló a HAT-19-02-0188 számú Testvérosztály című Határtalanul projektről

 

• Előkészítő óra

Az órát 2019 szeptemberében tartottuk. Ebben kiemelt szerepet kapott Székelyföld kulturális élete, hagyományai. Részletesen foglalkoztunk Tamási Áron életművével illetve a transzszilvanizmus irodalmával. Történeti megközelítésként a Trianoni döntés következményei, különböző megítélése képezte komoly beszélgetés tárgyát. Az előkészítő órán a megtartandó témanapról is elkezdtünk ötletelni, mely utóbbi sajnos a koronavírus járvány és a testvérkapcsolat részleges megvalósulatlansága miatt elmaradt.

 

• Kiutazás Erdélybe – 2019. október 23—27-ig.

1. nap

Budapestről indultunk, déltájban érkeztünk Nagyváradra, ahol rövid sétát tettünk a Belvárosban. Megcsodáltuk a Körös-partot és a nyugatos költők szoborcsoportját. Késő délután érkeztünk meg Kolozsvárra. Itt a főtéri székesegyházat néztük meg, s az előtte álló Fadrusz-féle Mátyás szobrot. Elsétáltunk Hunyadi Mátyás szülőházáig, illetve megtekintettük a Kolozsvári testvérek sárkányölő szent György szobrát. Este Torockón szálltunk meg, s még a lenyugvó nap fényében láthattuk a Székelykőt és kis település ékszerdoboz főutcáját.

 

2. nap

Hajnalban néhány vállalkozó szellemű diákkal „felugrottunk” a Székelykőre, majd délelőtt kirándulást tettünk a Tordai-hasadékban. Visszafelé a szakadék felső peremén kirándultunk. Délután érkeztünk meg Marosvásárhelyre, ahol rövid séta keretében megnéztük a szecessziós városházát és a kultúrházat, a főteret és Várat. Sajnos a Bolyai-szobrok és a Teleki-téka már nem fértek bele az aznapi programba. Estére érkeztünk meg Székelyudvarhelyre, ahol testvérosztályunk tanárai és diákjai kitörő szeretettel fogadtak.

 

3. nap

Ellátogattunk a parajdi sóbányába, majd Farkaslakán Tamási Áron szülőházába, ahol az író unokaöccse személyesen tartott vezetést az életmű relikviái között. Délután átsétáltunk Szejkefürdőre, áthaladva az Orbán Balázs sírjához vezető székelykapuk alatt. Este a két osztály sportversenyeket tartott. Röplabdában az udvarhelyi testvérosztályunk diadalmaskodott, kézilabdában viszont a mieink kerekedtek felül. Kifáradva térünk nyugovóra.

 

4. nap

Autóbuszos kirándulás a Gyilkos tóhoz, ahonnan különleges egzotikumként néhány diákkal nem a hagyományos aszfaltúton közelítettünk a híres-neves Békás-szoroshoz, hanem erdőn-mezőn át az északi kilátó meredélyének pereméről tekintettünk alá a kanyargó szurdokba. A szállásra visszaúton rövid időre megálltunk Csíksomlyón, megtekintettük nemzeti kegyhelyünk templomát és a szabadtéri Makovecz-oltárt a Somlyó-nyeregben. Itt egy helybéli mesélt nekünk azokról az évekről, amikor a Kis-Somlyó-hegyen az utolsó remete élt. Kis faházát is megmutatta a Salvator-kápolna mellett. Este vendéglátóink szabadtéri grillezéssel leptek meg bennünket, ekkor kezdtük el tervezni a visszajövetelükkor aktuális kulturális programot, a témanapot, amely sajnos a járvány miatt nem valósulhatott meg.

 

5. nap

Korán reggel, a testvérosztályunktól való könnyes búcsút követve indultunk útnak Székelyudvarhelyről, hiszen tudtuk, hogy Budapestig egész napos út vár ránk. Délelőtti azért egy félórás pihenőre megálltunk Segesvárott. Kora délután Gyulafehérváron tettünk pihenőt, egy könnyű sétával nyújtóztatva ki a sok buszozástól elgémberedett tagjainkat a gyönyörűen felújított csillag alakú várban. Sajnos a székesegyházat végigjárni nem volt idő, pedig az erdélyi fejedelmek sírjai egy alapos, és tiszteletteljes megállást érdemeltek volna. Késő este érkeztünk haza Budapestre az erdélyiek vendégszeretetével és sok úti élménnyel szívünkben.

 

• Változások az beütemezett tervhez képest

 

2019 októberi kiutazásunk után 2020 tavaszán vártuk vissza székelyudvarhelyi testvériskolánkat. A programot már megterveztük, a budapesti szálláshelyre előzetes foglalást adtunk le, amikor kiderült, hogy a járvány, s a szigorú járványintézkedések miatt az ő utazásuk, s ezzel az akkorra tervezett programok – köztük a témanappal – nem valósulhat meg.

 

• A projekt legfontosabb eredményei, tapasztalatai

 

Iskolánk nem először vett részt a Határtalanul pályázat keretében erdélyi csereúton. Mint eddig mindig, ezúttal is rendkívüli élményekkel gazdagodtunk. Bár sajnos a program egésze nem valósulhatott meg, a Szent István Gimnázium és a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium közötti – az ezredforduló előttre visszanyúló – testvérkapcsolat ezzel az eseménnyel is tovább erősödött. Jómagam 2013-ban egy tanári cserekapcsolat révén két hétig taníthattam testvériskolánkban, amit valamennyi pedagógustársamnak csak ajánlani tudok. Az ilyen alkalmakkor az ember megérzi a kisebbségi lét nehézségeit, s a székelyföldi táj vonzását. Kiutazó diákjaink is hasonló élményekről számoltak be visszautazásunkat követően. Fontos tapasztalat volt, hogy a régió milyen sokat fejlődött az utóbbi évtizedekben, s így az az olyan kevésbé ismert helyszínek is, mint a zetelaki víztározó, vagy a Görgényi-havasokban a Bucsin-tető milyen sok élménnyel várja a megismerni vágyókat.

Fontos tapasztalat volt még, hogy mennyit tanulhatunk az erdélyi kollégáktól, diákoktól a helyi népzene, népművészet tekintetében, s hazaszeretet szempontjából is egy tisztább, hitelesebb irányultságot tapasztalhattunk meg a sokszor frázisokra épülő magyarországi megnyilvánulásoknál.