Január 23.-án reggel indult 2 busz a suli elől, telis-tele lelkesebbnél
lelkesebb diákkal, meg természetesen tanárral és az oktatókkal. Az út ugyan
hosszú volt, de a filmeknek köszönhetően egyáltalán nem telt unalmasan, így
egész gyorsan elrepült az idő. Nem sokkal megérkezésünk után elfoglalhattuk a
szállást, és bár akadt egy-két apró cserebere a szobák között, este mindenki
nyugodtan készülődhetett lélekben a másnapi megpróbáltatásokra.

Vasárnap, az első síelési napon, beosztottak minket az oktatók tudásunk
szerint csoportokba. Szerencsére a valóságban ez nem olyan komoly, mint így első
hallásra tűnik, hiszen ha a barátaid másik helyre kerültek, engedéllyel
nyugodtan csatlakozhattál hozzájuk. Ezután megkezdődött a délelőtti oktatás és a
szabad síelés, délután pedig cseréltünk. Este a finom vacsora után a 13.e
szervezett nekünk játékos estet. A mindenki által ismert Activity játékot
turbózták fel. Biztos vagyok benne, hogy mindenki fergetegesen jól érezte magát.
A többi nap is hasonlóan kellemes hangulatban telt, még egy este volt közös
programunk, mikor a síelés történetét ismerhettük meg videók segítségével,
illetve a sífelszerelések vásárlásával kapcsolatban kaphattunk hasznos
tanácsokat.

Szerdán, az utolsó nassfeldi síelős napon összemérhettük tudásunkat az azonos
kategóriában lévő társainkkal. Természetesen nem volt kötelező, de szerencsére
nagyon sokan indultunk, így a verseny kiélezett, izgalmas lehetett, miközben
profi alpesi sízőknek érezhettük magunkat, hiszen hasonlóan hozzájuk, nekünk is
felállított botokat kellett megkerülnünk minél gyorsabban. Az eredményhirdetésre
és nagy fájdalmunkra, a táborzárásra aznap este került sor. Ugyan még
csütörtökön síeltünk egyet Gerlitzenen, amit bár nagyon élveztünk, mégis átjárt
a búcsú érzése, a hazamenetel gondolata, illetve a közelgő tanítási nap rémképe.
De fel a fejjel, hiszen annyi szuper élménnyel lettünk gazdagabbak, hogy ez a
pár negatív dolog senkinek sem ronthatta le a kedvét! És szerencsére nem is
rontotta.

Összességében én minden percét élveztem a sítábornak és örültem, hogy részt
vehettem rajta és biztosra veszem, hogy a többiek is hasonlóan éreztek.
Sajnálhatják, akik lemaradtak róla! Végül pedig ezúton szeretném megköszönni az
összes kísérő tanárnak, síoktatónak, a busz sofőröknek, a szállásadóknak, hogy
lehetővé tették és legfőképpen Boros Gábor tanár úrnak, hogy megszervezte, ezt a
csodás utazást.