Az első nap reggelén izgatottan érkeztünk a gimnázium bejáratához.
Megismerkedtünk az egyik animátorunkkal, akivel ismerkedős játékokat játszottunk
a nekünk kijelölt teremben. Ugyan, az oda úton háromfelé osztották az osztályt,
a jó hangulat és a sok beszélgetés mindenhol megvolt. Az időjárás nem volt
felhőtlen, de ez nem vette el a kedvünket. Odaérve ötfős csoportokba rendeződve,
mindenki kiválasztotta a neki tetsző takaros kis szobát. Miután sikerült
berendeznünk az őket, az ebédlőben Libárdi tanár úr megkezdte a tábor
felavatását egy beszéddel. Ezután megismerkedtünk az animátorcsapattal. A beszéd
végeztével elkezdtük az első közös játékainkat, ahol mindenkivel személyesen is
volt lehetőségünk társalogni. Ezek során megtudtunk egymásról fontos és kevésbé
(de annál inkább viccesebb) dolgokat. A délelőtti programok között szerepelt egy
igen élvezetes játék, aminek a neve „Gyümölcsjáték” volt. Délután megkaptuk az
első osztály feladatunkat: Verset kellet írnunk megadott szavakból, és meg
kellett festenünk a 9. d zászlaját is. A nap nem végződhetett anélkül, hogy
betanultuk volna a táboros táncot. Ezután kaptunk egy kis pihenőt, ezért
mindenki szétszéledt… de csak társasággal mehettünk akárhova, mert a szabály
szerint, akit egyedül meglát egy animátor, azt megkergetheti. Este még várt ránk
egy izgalmas program, ahol az osztályok versenyeztek egymás ellen. Ez volt a
„Fele sem igaz”. A játék után lefürödtünk, és fáradtan zuhantunk az ágyba. Már
azt hittük ennyi volt a mai nap, amikor hajnalban animátorok szavára ébredtünk.
Segítséget kértek, mert eltűnt néhány társuk, a rejtélyt álmosan ugyan, de
megoldottuk. Visszamehettünk aludni.

Másnap az Oroszlánkirály egyik híres dalára ébredtünk, majd kezdtünk
készülődni a reggeli tornához, mindenki élvezte. A késők „jutalmul”
erősíthettek. A korai felfrissülés után a reggeli következett. A közös étkezés
jó hangulattal töltötte meg az ebédlőt. Délelőtt szintén csapatprogramok voltak,
ahol minden osztály jól szerepelt. A tábori tánc ekkor sem maradhatott el. Ebéd
után (ami megjegyeznénk, nagyon finom volt) elmentünk a strandra, ahol az
osztályok „kiválasztottjai” egy duatlonon vettek részt. A nap végén megint egy
osztályfeladatot kaptunk, ami jól összekovácsolta a társaságunkat. Táncot
kellett kitalálnunk egy adott, összevágott zenére. Először nehéz volt elkezdeni,
de a végén már csak úgy jöttek az ötletek. Ezt a zsűri is értékelte, így az
jutalmul táncolhatunk majd az évnyitón. Az már csak hab volt a tortán, hogy az
animátorok is előadták a sajátjukat. A forgalmas nap után fáradtan és szomorúan
feküdtünk le, tudván holnap hazaindulunk.

Másnap korán keltünk, Érdeklődve vártuk a reggeli tornát. Vajon ma mit fognak
kitalálni az animátorok? Nem kellett sokáig várnunk, megint egy élvezetes
testmozgásban volt részünk. Az ízletes reggeli után, le kellett húznunk az
ágyneműnket, és ez sok érzés kavart fel bennünk. Már alig maradt néhány óránk?
Búcsújáték gyanánt egy igen összetett csapatjátékban vettünk részt. Ez volt a
„Batkás játék”. Végül eljött az idő az utolsó ebédre is. Az után maradt egy kis
időnk, hogy mindenki összepakolja a saját holmiját majd elérkezett a búcsú
pillanata. Az animátorok, a 3 izgalmas nap munkájukért ajándékot és sok-sok
tapsot kaptak. A tábortánc sem maradhatott el a végén. Záró részként pedig
letettük az esküt, amiben igen érdekes információkra tettünk szert (lásd a
tanári kávéautomata kódja). Ezzel hivatalosan is Istvánossá avattak minket.
Ezután elkészültek az utolsó közös képek a táborban. Megérkeztek a buszok.
Utolsó pillantást vetettünk Soltvadkertre, remélve később visszatérhetünk ide,
mint animátorok.

Balogh Kitti Fanni, Do Hong My Phung Dia 9.d

🙂