Hetvennégy éve ezen a napon történt, hogy a szovjet katonai hatóságok mindenféle vizsgálat nélkül őrizetbe vették, majd a Szovjetunióba hurcolták Kovács Bélát a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Erre az eseményre emlékezünk ma a kommunizmus áldozatainak emléknapján.

Felmerülhet bennük a kérdés, hogy miért is kerülhetett erre sor a korabeli Magyarországon? Ennek megválaszolásához gondolatban vissza kell utaznunk a 19. századba, amely az új politikai eszmék térhódításának időszaka volt. 1848-ban nemcsak a népek tavasza zajlott, hanem Marx és Engels tollából és gondolatai alapján megszületett a Kommunista Kiáltvány.

Ez a programadó mű teljesen átértékelte a történelmet, és azt a kizsákmányoló és a kizsákmányolt osztályok örökös harcaként ábrázolta. Egy olyan kommunista berendezkedésű államot vizionált, amelyben nincsen magántulajdon, a gyárakat, földeket és eszközöket pedig az állam birtokolja. A kiáltvány az internacionalizmus jegyében íródott, és nemzetiségre való tekintet nélkül hívta harcba a munkásokat a fennálló rendszer erőszakos megdöntésére. Megjelenése nem váltott ki különösebb visszhangot, és a forradalmakra sem gyakorolt igazi hatást.

A fenti gondolatok azonban nem merültek feledésbe, és a század végén az ifjú Lenin került közelebbi kapcsolatba a kommunista ideológiával és mozgalommal. 1917-ben már aktív közreműködésével zajlott le a forradalom Oroszországban, amelynek következtében a cári rendszer és a monarchia megbukott és véres polgárháborút követően, 1922-ben létrejött a világ első, kommunista ideológiára épülő állama, a Szovjetunió.

            A két világháború közötti időszakban már Sztálin irányításával fektették le az új társadalmi és gazdasági rendszer alapjait, kiépítve a totális diktatúrát, amelyet a II. világháborút követően a Vörös Hadsereg exportált a megszállt országokba, így Magyarországra is.

            A Magyar Királyság ugyan megszabadult a náci és velük együttműködő nyilas diktatúrától, és úgy tűnt, megteremtődhet a demokratikus kibontakozás lehetősége is. Nagyon hamar nyilvánvalóvá vált azonban, hogy ez nem valósulhat meg. Magyarország a szovjet haderő által megszállt országgá vált, a legfőbb hatalmat pedig a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tartotta a kezében. Ezekkel párhuzamosan az itthon illegalitásban tevékenykedő, valamint a Moszkvából hazaérkező kommunista politikusok fokozatosan megszerezték a kormányzati kulcspozíciókat is.

            Megkezdték működésüket a népbíróságok, megindult az ipari üzemek államosítása, a mezőgazdaság kollektivizálása, a szalámi taktika alkalmazása a többi párttal szemben, az egyesületek és civil szervezetek felszámolása, valamint az egyházak elleni támadás.

1947-ben a kommunista befolyás alatt álló belügyi hatóságok bejelentették, hogy egy államellenes összeesküvésre bukkantak, amelynek résztvevői a köztársaság megdöntését tervezték. A vád koholmány volt, de jó alkalmat teremtett arra, hogy a Független Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát is besározza. Őt magát a Szovjetunióba hurcolták és a következő hat évet Szibériában, a GULÁG-on töltötte, majd egy moszkvai börtönben raboskodott. Csak 1956 tavaszán nyerte vissza szabadságát, és hamarosan visszatért a politikai életbe is. Képviselői mandátumot szerzett az Országgyűlésben, de betegsége, majd 1959-ben bekövetkezett halála miatt már soha nem térhetett vissza a közéletbe.

A pártállami diktatúra 1956 után is folytatódott, és majd fél évszázados uralma alatt tudatosan és módszeresen tiporta lábbal az emberi- és polgári jogokat: államosította a magántulajdont, tiltotta az egyházak működését, valamint elvette a szabad sajtó és a véleménynyilvánítás jogát. Életképtelen gazdasági rendszert működtetett, és óriási államadósságot halmozott fel. Változás csak 1989/1990-ben következett be, amikor is a rendszer változással megteremtődött a demokratikus kibontakozás lehetősége, a polgári viszonyok helyreállítása.