Március 16. és 19. között négyen a Szent István Gimnázium delegáltjaiként (Kovács Panna, Pelle Zsófia, Shaaban Laura, Szabó Soma) részt vettünk az IYC Ifjúsági DiákKonferencián Gladenbachban, Németországban.

16-án, csütörtök hajnalban vágtunk neki 12 órás vonatutunknak, így délután értünk Gladenbachba, ahol már nagyon vártak ránk a  német szervezők. Mindenkit nagyon lefárasztott az odaút, így csak pár rövid játékot játszottunk, hogy egy kicsit megismerjük a többieket és már vittek is haza a családok, akiknél laktunk.

Péntek reggel sokkal frissebben vágtunk neki a napnak, és kezdtük el a projektünk előkészítését. Mind a jelen levő 9 iskola készült egy kis kiállítással a saját országához kapcsolódó legendá(k)ról. Szépen sorban végignéztük mindenkiét, hallgattuk a különleges  történeteket. Volt néhány, amiről már hallottunk korábban, például a Robin Hood, a Loch Ness-i szörny vagy Szent Patrik története, de akadt jónéhány számunkra még ismeretlen történet, mint a franciák bête du Gévaudan című története vagy a dánok által  bemutatott skandináv országok mitológiája. Az iskola diákjai is eljöttek megnézni a bemutatókat, azonban nekik már Magyarországról és Budapestről is meséltünk, illetve olyan magyar speciális ételekkel kínáltunk őket mint a zserbó, a túró rudi vagy a téli szalámi, a legtöbbjüknek meglepően ízlettek is. 😉

A délutánra kapott feladat során kis csoportokban kellett egy-egy legendát alkotnunk az Európai Unió keletkezésével kapcsolatosan, amiből kifejezetten vicces alkotások születtek. Ezután volt egy csomó időnk az iskolában, amit beszélgetéssel, ismerkedéssel, focizással, bújócskázással és más közösségi játékokkal töltöttünk. Amikor este értünk jöttek a családok, már csak bedőltünk az ágyba és azonnal el is aludtunk.

Szombat reggel felkerekedtünk megnézni Marburg városát. Mint kiderült, ez a kevéssé ismert, csodaszép kisváros valójában hatalmas történelmi jelentőséggel bír, és még magyar vonatkozása is van. Marburg vára úgy néz ki, mintha egy tündérmeséből pottyant volna ki, a helyi Szent Erzsébet katedrális pedig II. András magyar király lányáról kapta a nevét, aki ide van eltemetve.

Ugyanitt nyugszik nem más, mint Paul von Hindenburg, volt német köztársasági elnök, aki a német politika legbefolyásosabb embere volt a két világháború között. Egy rövid túravezetés után kis csoportokra szakadva jártuk be a város többi részét. Mikor visszaértünk Gladenbachba, volt lehetőségünk hazamenni a fogadó családainkhoz, vagy a “belfaluban”eltölteni a délutánt. Soma fogadó családjában a nagymama Magyarországon született és itt is élt gyerekkorában, így ő elment vele magyarul beszélgetni, míg mi elsétáltunk az angol és ír lányokkal valami harapnivalót venni magunknak.

Mikor visszaértünk, 20-an próbáltunk UNO-zni, ami sajnos nem volt valami sikeres. Utána azonban rendkívül jól szórakoztunk, ahogy egy táncház keretében próbáltunk megtanulni különböző nemzetek által hozott táncokat. Talán még nagyobb sikert aratott a záróbuli, ami után már sajnos eljött a búcsúzás ideje. Szerintem ez a 3 nap is elég volt ahhoz, hogy olyan barátokra leljünk, akikkel bármikor szívesen eltöltünk egymással egy közös délutánt – de akár többet is.

Vasárnap reggel indultunk haza. Volt még egy kis időnk bejárni Frankfurt am Main élénk, a régit és az újat ötvöző belvárosát, ahol több, Gladenbachból már jól ismert csapattal is összefutottunk útközben. Kalandos utunk végül jól alakult, és 5 átszállás után, kicsivel éjfél után hazaértünk, hulla fáradtan, de élményekkel tele.