Ködös, hideg napra ébredtünk szombat reggel, azonban sokakat ez sem tántorított vissza az idei második alkalommal megtartott túraszakkörön való részvételtől. Újpest-városkapunál gyülekeztünk, egész szép létszámban. Innen, aztán egy szentendrei átszállással elbuszoztunk a túra kiinduló pontjára, Pilisszentlászlóra. Itt került sor a beszámolóírás kisorsolására is. Az eső ekkor már szemerkélt, de sem ez, sem a tejfehér köd nem akadályozta meg a túra jó hangulatú megkezdését Jácint vezetésével, Gurbi Gábor Tanár Úr és Szabó András Tanár Úr kíséretében.  

Pár lépés után rögtön egy „országos kék” feliratú táblával és egy fából kifaragott malaccal találkoztunk, utóbbi biztosította a túra szerencsés kimenetelét. Utunkat tehát a Kéktúra jelzéseit követve megkezdtük, eleinte főleg emelkedőkön vezetett az út. Néhány kilométer után első nagyobb megállóhelyünk a Papp-rét volt. A jól megérdemelt pihenés és tízórai után folytattuk utunkat a Kéktúrán, mígnem egy elágazáshoz értünk, ahol egy kis kitérőt kellett tennünk, hogy lássuk az Urak asztalát, a korábbi légvédelmi rakétabázist. Itt kisebb csoportokra szakadva mindenki bejárta a ma már elhagyatott, számítógépes játékbéli helyszínekre emlékeztető korábbi hangárakat, amik az akkor tetőző eső ellen is védelmet biztosítottak. Innen tovább indulva gyorsan Visegrád közelébe értünk, azonban a Dunakanyart a köd fehérbe öltöztette, kicsit lejjebb érve viszont feloszlott a köd, Egyébként a túra folyamán a nedves talaj, lejtők és sár miatt előfordultak csúszások, botlások, esések, de szerencsére mindenki épségben megúszta. Mire a bobpályához majd a Fellegvárhoz értünk az tejfehér fátyolnak már nyoma sem volt, a fáradtságnak viszont annál inkább. Innen még lementünk a városba, majd a Dunaparton lévő buszmegállóba, ahonnan visszautaztunk kiindulási helyünkre: Újpest-városkapura, ahol rövid búcsúzkodás után kellemesen elfáradva, egy újabb élménnyel gazdagodva indultunk haza. 

Fontosnak tartom még kiemelni a családias, kellemes hangulatot, illetve Szabó András Tanár Úr segítségét az erdőben előforduló növények felismerésében. Összességében nagyszerű élmény volt, bárkinek ajánlom, aki nincs cukorból.

Bozsó Dávid 11.c

Fényképek: Szarvas Jácint, 12.b