Norvég cserediák program

2023. november 27. – december 04.

Amikor év elején meghirdették a norvég csereprogramot, úgy gondoltam, kár lenne kihagyni egy ilyen lehetőséget, és ezzel a családom is egyetértett. Az első lépés a motivációs levél beküldése volt, amit szerencsére még éppen időben sikerült teljesítenem, így aztán pár nappal később örömmel tudhattam meg, hogy elfogadták a jelentkezésem.

A legelső közös megbeszélésünkön hosszas keresgélés után kiválasztottuk cserepárjainkat az általuk küldött portfóliók alapján. Innentől kezdve lehetőség nyílt felvenni a norvégokkal a kapcsolatot és megismerkedni velük. A további megbeszéléseken kitaláltuk a napközbeni programokat, és kiosztottuk az ezekkel kapcsolatos feladatokat. A norvégok érkezéséhez közeledve egyre nőtt a várakozás, szervezkedés. November 27-én aztán eljött a várva várt pillanat, este 11-kor landolt a gépük Ferihegyen, ahol már tűkön ülve vártuk őket. A rövid ismerkedések, ölelkezések után mindenki hazaindult. Másnap szerencsére nem kellett korán menni az iskolába, így a norvég cseréink kipihenhették az utazás fáradalmait.

Kedden reggel a Díszteremben gyülekeztünk. Egy ismerkedős játékkal kezdődött a nap, amit az iskolatúra követett. A norvégok betekintést nyerhettek az iskola minden zeg-zugába. Gyros-tálat ebédeltünk a menzán, ami (még a büfé felvásárlása után is) az utolsó falatig elfogyott. Délután a Pál-völgyi-barlangba vezettet az út, ahol két csoportban (a magyarok magyar, a norvégok angol nyelven) vezettek minket körbe. Közkívánatra a karácsonyi vásárral zártuk le az aznapi programot.

Szerda reggel is az iskolában találkoztunk, ám ezúttal indultunk is tovább a city tour-ra, amelyet kisebb csoportokban kellett teljesítenünk. Voltunk többek között a Városligetben, a Bazilikánál és a Budai várban is, ahol találkoztunk a többi csapattal. Innen mentünk aztán többekkel a Városligeti Műjégpályára, ahol fantasztikus pár órát töltöttünk el. Ez a program számomra egy személyes kedvenc volt.

A csütörtöki nap már nem a suliban, hanem a Nyugati pályaudvaron kezdődött, ugyanis Esztergomba utaztunk. Első állomásunkon, a Duna Múzeumban a folyószabályozó modellasztal bizonyult a legérdekesebbnek. Innen a Partedli étterembe mentünk, ahol már gulyással és bécsiszelettel vártak minket. Ebéd után ellátogattunk a Bazilikába, amelyet felújítási munkák miatt csak részben tudtunk bejárni, így a program végül önfeledt hógolyózásba torkollott. Mire hazaértünk, már mindenki csontig fagyott, de szerencsére a Westend pont kapóra jött a felmelegedésre.

Pénteken a Vigadó téren találkoztunk, ezúttal egy kicsit később az eddigieknél. A tízórás sétahajóval indultunk egyórás városnéző túrára, azonban az esőnek és az ablakra kiülő párának köszönhetően nem sok mindent lehetett látni a városból, (szerencsére az audioguide és a kivetítő azért működött). Visszaérve, a hajóállomásról egyenesen a Magyar Zene Házába vezetett az út, ami egy fantasztikus választásnak bizonyult. Este került sor a búcsúbulira a Díszteremben, ahol jókat ettünk, ittunk, moldvai néptáncot tanultunk.

Szombaton, a családi napon mindenki magának szervezett programot, mi például múzeumba és moziba mentünk. Este megvolt a pakolás, búcsúajándék átadása, az üzenet azonban nem sokkal később érkezett: törölték a norvégok járatát Amsterdamból, ahol átszálltak volna. Ennek következtében cserepárjaink még két napig velünk maradtak. Ezalatt már főleg maguknak szerveztek programot, de néha mi is becsatlakoztunk. Kedden aztán sor került a tényleges búcsúzkodásra.

A csereprogramban eltöltött hét sok szép élménnyel gazdagított és várom már a mi utunkat Norvégiába. Szeretném megköszönni az iskola vezetőségének, illetve Bartháné Nagy Katalin tanárnőnek és Vimlátiné Kálmán Judit tanárnőnek a programban való részvétel lehetőségét.

Bozsó Dávid 11.c