A Velencei-hegység legjobbjai (2023. december 16.)

Szombat reggel végre egy napos időre kelhettünk, de ha esett is volna az eső akkor is elindultunk volna az idei év harmadik túraszakkörére. A Déli pályaudvaron gyülekeztünk, aztán Velencén egy busszal elmentünk Pákozdra, ahol Jácint vezetésével, Gurbi Gábor tanár úr, Szabó András tanár úr, Ruszina Mónika tanárnő és Szatmáry-Bajkó Ildikó tanárnő kíséretében megkezdtük a túrát. 

Rögtön a Bella-tavat elhagyva elértük Sűdy Árpád emlékére épített padot. A terep nagyon sima volt néhány cserje és bokor fűszerezésével. Egy kicsi séta után megálltunk új profilképeket csinálni a Pogány-kőnél, ezután a sok csipkebogyó bokrokon átkelve néhány vércsepp elvesztésével, de elértünk a Pandúr-kőhöz. Tovább sétálva megnéztük a Sági-kutat és Pákozdvárat. Út közben néztünk makró fotón és mikroszkóppal különféle növényeket, találkoztunk hóval, jéggel, sárral és széllel. Megálltunk egy kis szünetre a Likaskőnél és megnéztük az ott élő gombákat. Ezután megmásztuk a hegység legmagasabb pontját a Meleg-hegyet. Végül pedig megnéztük a magyar térképészet egyik jelentős pontját, az Adriai- és Balti-tenger szintezési ősjegyét. Ezután még a buszra szállás előtt a buszmegállóban megnéztünk pár könyvet és ültünk le csöndben, átszálltunk a vonatra és visszaértünk a Déli pályaudvarba. 

Szerintem ez egy nagyon jó élmény és barát szerző szakkör. Mindegyik tanár más-más dolgot tudott a túrához fűzni, így mindenféle téma előkerült a beszélgetések során. 

Mindenki, aki szeret beszélgetni és túrázni annak ajánlom ezt a szakkört, de bárki jöhet, aki csak akar. 

Sajtos András 10.D

Fényképek: Szatmáry-Bajkó Ildikó tanárnő, Szarvas Jácint (12.b)