Túra a hazai természetjárás bölcsőjében (2024. február. 17.)

Már kora reggel szikrázóan sütött a nap, az előrejelzés szerint is jó időre számíthattunk délelőtt. Szokás szerint korán érkeztem, én voltam az első a Batthyány téri HÉV állomáson, a többiek csak tíz perc múlva érkeztek meg. Boldogan üdvözöltük egymást és amíg a HÉV beérkezésére vártunk, Jácint kisorsolta az aznapi beszámoló készítőjét.

A HÉV-en a vakító napsütéstől alig láttunk, de nagyon örültünk, amikor Szabó András tanárúr mellé Ruszina Mónika tanárnő is csatlakozott hozzánk. Igaz, még velük együtt is csak kilencen voltunk. A HÉV-ről buszra szálltunk, majd tíz óra körül az alig félórás buszút után Dobogókőről megcsodáltuk a mesés panorámát a Dunakanyarra. A Kis-Szoplákon és a Nagy-bodzás-hegyen sétálva a nap melegen sütött ránk, többen levettük a kabátunkat. A légvédelmi katonai bázis maradványai mellett elhaladva negyed egykor érkeztünk a Boldog Özséb-kilátóhoz a Pilis legmagasabb pontjára, ahonnan szétnézve már látszott néhány felhő az égen. Itt megálltunk egy félórás pihenőre, és mindenki elfogyasztotta az otthonról hozott útravalót. Ezután László-kúpján, a Trézsi-kút mellett majd a Magas-hegyi-nyergen áthaladva találkoztunk több kirándulócsoporttal, futókkal, de még biciklisekkel is. Kettőkor már elkezdett cseperegni az eső, de ez sem szegte kedvünket, hiszen már közel voltunk a célhoz, bő húsz perc alatt elértük Pilisszentkereszten a buszmegállót és fél háromkor felszálltunk a buszra, ami visszavitt a Pomázra a HÉV-hez.

Ez a túra volt eddig a legrövidebb (időben), és számomra a legkönnyebb, de lehet csak azért, mert az előző túrákon már megedződtünk. Remélem, hogy a tavasz beköszöntével egyre többen csatlakoznak még.

Bányai Kamilla (9.b)

Fényképek: Szarvas Jácint (12.b)