Egy cserediák program eleje mindenkinek komfortzónán kívüli érzés. Egy kezdetben

vadidegen ember jön az otthonunkban, vagy mi utazunk külföldre hogy egy
ismeretlennel lakjunk egy hétig. Mégis a kétszer egy hét után könnyes szemekkel
búcsúzunk.

2026 februárjában jöttek Budapestre a spanyol diákok, akikkel hét napon keresztül
bolyongtunk a városban. Olyan helyeket néztünk meg, mint a Parlament, a Bazilika, a
Halászbástya, a Zeneháza, csináltunk jó pár mókás képet a Kolodko szobrokkal. Igazi
kulináris élvezetekben vettünk részt a kürtős kalács, lángos vagy épp Győri édes
kostolással, de a diákcsoport egy bowling pályán és egy magyar foci meccsen is
szórakozott. Túráztunk Visegrádon és természetesen az iskolát is megmutattuk nekik. A
hét nap sebesen eltelt, de szomorúságunkat enyhítette, hogy csupán három hónap
múlva ismét találkozunk.

Májusban repültünk is Bilbaoba, ahonnan egy körülbelül egy órás busz út után
megérkeztünk Santanderbe és megint átölelhettük a mostmár barátainkat. Mi is hét
napot töltöttünk a Spanyolországban, ahol megismerkedtünk az iskolával, Santander
főterével, a vásárcsarnokkal, a Magdalena-félszigettel, Bilbao városával. A spanyol
konyha nagy ételeit is kóstoltuk, mint a spanyol omlett, a paella, a churros, a flan, ancho
és tintahal, vagy az olivabogyó. Emellett a tengerben is megmártózhattunk, és
érezhettük a nyár előszelét a több napon át tartó strandolással.

Bár a program fő témája az volt, hogy összehasonlítsuk a két várost kultúrális
szempontból, a másik -tálán még fontosabb is- ki nem mondott feladatot is teljesítettük:
emlékezetes és élvezetes két hetet töltöttünk együtt, ahol mindenki fejlődött abban,
hogy könnyebben, jobban szólaljon meg idegenek között nem az anyanyelvén, ahol
praktikus szófordulatokat tanultunk meg egymás nyelvén, ahol komfortzónán kívüli
eseményekkel is megbirkóztunk, ahol megpróbáltuk az időnket maximálisan
kihasználni, bár ez kicsit az alvás rovására ment, de úgy éreztük most ez megéri.

Ezt az élményt nem lehet röviden-tömören átadni valakinek, aki nem volt ott, nem is
lenne igazi az érzés. Ezért is érdemes elmenni egy saját csereútra mindenkinek, mert
meg kell élni milyen, amikor idegen környezetben idegenekből lesznek barátaink és
életre szóló emlékeink.
Szél Zsófia (10.c)