A nyári szünet kitörésével rögtön Tuzsér felé vettük az irányt, hogy egy kb.80 km-es távon leevezzünk Tokajig. Néhány órás vonatút után tábort vertünk a szaunahőmérsékletű sátrakkal, majd tettünk egy rövid próbaevezést. A második nap elért minket egy kisebb vihar és eső, de semmi sem állítja meg a lelkes társaságot, még a szembeszél sem. Lapátolás közben színes állatvilágnak lehettünk szemtanúi. Láthattunk rókát, gémet, kócsagot, gólyát, megannyi szitakötőt és egyéb rovart, valamint egy gömbölyded hosszúfarkú állatot (feltehetőleg hódot), ami fejest ugrott a vízbe. A tiszaberceli szálláshelyhez közel volt egy gazda, aki sokféle állatot tartott. A tanárnőkkel láttunk kiskecskét, nagy kecskét, kismacskát, kiscsibét, kutyákat, vietnámi malacokat. A végállomáson, Tokajon, 2 éjszakát töltöttünk, és a köztes napon feleveztünk a Bodrog-közbe, ahol vadregényes tájon kenuzhattunk. Itt volt egy véletlenszerű borulás, és egy korábbi napon egy páros borulás is, de ezen és a helyenkénti csobbanásokon kívül szárazon megúsztuk. Tokajra visszaérve, délutás egy evezős verseny került megrendezésre, amelyet nagy hajrával teljesítettek a csapatok. Esténként, ahogy az lenni szokott, finom, bográcsban készült vacsorát ettünk. A szabadidő gyorsan telt, társasozással, különféle sporttevékenységekkel. A hazaindulás napján a hajókat átvittük a túlpartra, amiért Bandi bá jégkrémmel vagy hűsítő itallal jutalmazta a segítőket, ez után kihirdetésre került a verseny eredménye, ami igencsak szoros küzdelem árán alakult. A tábor jó hangulatban telt, mindenki megtalálta a számára megfelelő elfoglaltságot.
Köszönjük a szervező tanároknak ezt a néhány napnyi igazi élményt!

Szöveg: Szájer Annamária 11.c

Fotó: B. Antók Zsófia