Az ankarai út diákszemmel I.
2014. május 24-én három tanár kíséretében Törökország fővárosába, Ankarába
utaztunk mi, a diákdiplomaták négy fős csapata kiegészülve két istvános
diáktársukkal.
Az utazás élményekkel teli volt, és felemelő. A repülés izgalmai után azonban
újabb izgalommal kellett szembenéznünk, ugyanis a társaság öt tagjának a
csomagját a müncheni repülőtéren felejtették. Hosszas egyezkedés után a
személyzet megnyugtatott minket, hogy másnap délutánra megkapjuk kis
csomagjainkat, így valamivel nyugodtabb szívvel pattantunk fel a buszra, amely
az iskolába vitt, ahol már lelkesen, csillogó szemmel vártak ránk
fogadódiákjaink és a szüleik.
Másnap már élvezhettük az igazi napfényes ankarai hangulatot és a
Stadtlohnban jól összekovácsolódott társaságot. Első programunk helyszíne
Atatürk Mauzóleuma volt, az Anitkabir. Tátott szájjal bámultuk a hatalmas
épületet, majd végigjártuk a kiállításokat és megnéztünk egy őrségváltást is,
ami szintén egyedülálló látvány volt. Úticélunk ezután a belváros közepén fekvő
Göksu park volt, ami lényegében egy hatalmas tó körülölelve kávézókkal, és egyéb
programlehetőségeket nyújtó helyekkel, fagylaltos standokkal. A legizgalmasabb
mind közül a vízibicikli volt, amit egyből ki is próbáltunk. Sokat nevettünk a
szökőkutakkal tarkított tó közepén a színes biciklikben ülve.
A második nap este végre megérkeztek a csomagjaink, így nemcsak lélekben
tudtunk felkészülni a másnapi konferenciára, hanem megfelelő öltözetet is
tudtunk viselni hozzá. A nyitó ünnepségre sok illusztris személyiséget hívtak
meg, többek közt az egyik török miniszter is részt vett, és beszédet mondott.
Legkülönlegesebb programunk mégis a kappadókiai kirándulás volt. Hihetetlen
élmény volt a Galamb völgybe leereszkedni a busszal a kis hegyi úton, és amit
lent láttunk, magával ragadott. Több száz éves ókeresztény freskók a kis
templomok falán, és a kőbe vájt házak mind mind gyönyörűek voltak. Többen a
tevegelést is kipróbálták. A kirándulás további két úticélja egy fazekasműhely,
és annak kiállítóterme, valamint egy igazi bazár voltak.
A kint töltött öt nap során a törökök vendégszeretete lenyűgözött minket,
kifejezetten otthonos érzésünk volt. Nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy
ilyen különleges élményben lehetett részünk, és megismerhettünk egy, a miénktől
ennyire különböző kultúrát, megtapasztalhattuk a török vendégszeretetét és
megkóstolhattuk ételeiket. Szuvenírekkel és élményekkel gazdagon tértünk haza
Budapestre.
Kotormán Adél és Varga Borbála 10.e