Vendégtanárként egy karintiai gimnáziumban
A 2015-17-es Erasmus+ pályázat második felvonásaként job shadowing keretében, 2017. tavaszán az ausztriai Sank Veit an der Glan városában jártam.
A mobilitás indítása előtt egy dologban biztos voltam: olyan európai gimnáziumba szeretnék ellátogatni, ahol olasz nyelvet tanítanak, és ahol nyelvtanárként magam is tarthatok órákat. Választásomat segítette, hogy az idei olasz diákcserénk során ismét találkoztam azzal az osztrák kolléganővel, aki olaszt tanított a sank veit-i gimnáziumban. A véletlenek összjátéka volt ez a találkozás: az iskolánk az olaszországi San Vito al Tagliamento-beli gimnáziummal áll kapcsolatban, amely a mienkéhez hasonló diákcseréket szervez az osztrák San Vito-val, azaz Sankt Veit-tel.
Az utazás előkészülete, az érkezésem gördülékenyen ment. A mobilitás időtartama két hét volt. Első nap megismerkedtem a tantestület jelentős részével, körbejártam az iskolát. Itt jegyzem meg, hogy nem találkoztam olyan kollégával, aki legalább angolul ne tudott volna. Mivel Karintia közel van az olasz határhoz, sokan beszélnek olaszul is – sokszor nyelvi hibákkal, mégis görcsök nélkül, mosolyogva. Elvégre azért tanulunk idegen nyelvet, hogy más országbeliekkel tudjunk kommunikálni…
A gimnázium épülete modern, meleg színeket árasztó, rendezett. A tantermek a mai kor elvárásainak megfelelően felszereltek; számítógép, internet, kivetítő mindenhol van, a szaktantermek célirányosan vannak berendezve, például az ének-zene teremben a hangosító berendezés mellett hangszerek voltak, melyeket használnak is. A diákok reggel saját szekrényükben hagyják az utcai cipőjüket és papucsot húznak, esetleg zokniban mászkálnak egész délelőtt (!).
Ottlétem első hetében többnyire hospitáltam, a diákokkal ismerkedtem. Több olaszórát láttam más-más tanárral, különböző osztályokban, de egyéb tantárgyak óráit is kíváncsian látogattam. Erre a hétre esett a san vito-i diákcsere ausztriai útja, így kísérő tanárként ennek programjain részt vettem. A második héten különböző szinteken tanítottam, inspirálóan vidám dolog volt. Ugyan Ausztriában az oktatási rendszer a miénkhez hasonló, ebbe az iskolába módszertanilag pedig inkább vittem, semmint hoztam, de ez nem volt gond, sőt!
Délutánonként igyekeztem a környéket felfedezni, esetenként a kollégákkal szerveztünk közös programot.
Az utazásom mindenképpen inspiráló volt. A sankt veit-i iskola meleg színeit is magammal hoztam, mégpedig úgy, hogy tanév végén néhány lelkes diák segítségével meleg színekkel varázsoltuk át az iskola olasztermét.
Hazatértemkor a megvalósult projektek beszámolója keretében megosztottam tapasztalataimat saját és más iskolák kollégáival.
Szándékaink szerint ősztől szakmai fórumokon folytatjuk a tapasztalatcserét. Hasonló szakmai tapasztalatszerzésre minden tanárnak szüksége van, jó szívvel ajánlom.
Ruszina Mónika