A hagyományokhoz híven idén is megrendezésre került az iskola ikonikus „TiszaPé” nyáritábora, és mi ennek a nyolc napnak a legszínesebb pillanatait szeretnénk megosztani Veletek.

Elsőként a mindkét turnus alapját adó programokat mutatnánk be, amelyek a tanárok és öregdiákok közös munkájának köszönhetően valósulnak meg. Ezekért az előre megbeszélt szervezők felelnek, akik mindent megtesznek, hogy a táborozók a lehető legjobban érezzék magukat.

Vannak minden résztvevő által ismert, klasszikus programok, illetve vannak újabb feladatok is, mint például a Tiszability, amire később még részletesebben kitérünk. Az előbbiek közé tartozik azonban a Harcipuszi, a Nappali- és Éjjeliportya, valamint a Kincskeresés. Ezek közül kiemelnénk az Éjjeliportyát, ami az örök kedvence a diákoknak. A rutinosabbak, ahogy mi is, már felkészülve várják a korai ébresztést, ami általában nem a legmegnyugtatóbb zene kíséretében történik, így az újaknak ez a fordulat fájdalmas meglepetést okozhat. Az említett portya állomásai közül dobogós helyen szerepel nálunk a sátorépítés csukott szemmel, a csapattagok ruháiból összekötözött ugrálókötél átugrása és a „tiszapés” tabu. Egy másik nagy kedvencünk volt a Kincskeresés, amely során nyomokat kellett megfejteni és felkutatni, majd végül a verseny leleményes módon a Tiszában végződött, ahova az egyik szervező bajor népviseleti ruhába beöltözve rejtette el a kincset. A Házaspárbaj is egy minden évben megrendezett program, és idén is nagy sikert aratott a diákok körében, mivel nagyon ötletes, szerelemtől túlfűtött előadások születtek. A győztes pár esküvőjén a díszvendég egy dínójelmezbe öltözött titokzatos személy volt. 😉

Ha valaki az első napokban könnyűnek hitte a tábort, az hirtelen kiábrándulhatott a Tiszability és Laurencia lábfájdalmat okozó kombójától, ami egyszerre volt kreatív és kegyetlen, ugyanis mindkettőben a lábak terhelésén volt a hangsúly. A Laurencia a reggeli torna folyamán került elő megszámlálhatatlan guggolás formájában, a Tiszability pedig egy ugrálós zászlószerző csapatjáték.

A folyamatos hangulatot biztosította a TiszaP Rádió, „amit nem tudtunk nem hallgatni”, és még a többnapig tartó borús, hideg időjárás közepette is fullhangerőn szólt. Egyedi nyári élményként szolgált a beltéri csónakázás a sátrunkban a hajnali órákban esedékes zivatar következtében. Viszont ameddig jó volt az idő, addig kihasználtuk a napsütést és a környezet által biztosított lehetőségeket, így mi sokat strandoltunk. Szintén különleges volt az idei pocokles, ami sátorbontáskor volt a csúcsán.

A hét elengedhetetlen részét képezi a már jól megszokott tábortánc is, ami idén is élvezetesre sikeredett, köszönhetően a vidám hangulatú zenéknek, köztük a sajátos hívózenének és a TV Maci promónak.

Természetesen a tábor nem csak ennyiből állt, még órákon át tudnánk mesélni az élményeinkről, most csak megpróbáltuk kiragadni a számunkra legemlékezetesebb pillanatokat. Reméljük, sikerült átadnunk kicsit a „TiszaPé életérzést”, amiben nekünk is részünk volt.

Végezetül szeretnénk köszönetet mondani elsősorban a két turnus vezetőinek, Hermesz Zoltán és Szatmáry Zsolt tanár uraknak, illetve a többi tanárnak és az iskola vezetőségének, akik magát a tábort megszervezték és kivitelezték. Köszönjük az öregdiákoknak, akik már sokadik éve járnak vissza, hogy egy élménydús és emlékezetes hetet teremtettek nekünk, Gabi bácsinak, hogy a tábor helyszínét biztosította a számunkra. És végül, de nem utolsó sorban köszönjük diáktársainknak, hogy egy fantasztikus, kalandos hetet tölthettünk együtt.

Durbák Dorka, Kovács Fanni, Murár, Noémi, Urvald Emese, 11.b