Részt vettünk a 2024-es magyar-német diákcserén és nyolc napot együtt töltöttünk egy számunkra szinte teljesen ismeretlen diákkal. Elsőre ijesztően hangzik, de egy életre szóló élménnyel gazdagodtunk.

Együtt élni egy idegennel teljesen szokatlan és furcsa, de érdekes volt megtapasztalni az ezzel járó vicces szituációkat is. Először azt hittük, az lesz a legnehezebb része, hogy beengedjünk egy ismeretlen embert a saját „intim” környezetünkbe, de végül talán ez lett a legjobb. Szinte olyan volt, mintha kaptunk volna egy testvért pár napra.

A nyolc együtt töltött napból hetet előre megtervezett csoportos programokkal töltöttünk. Ezeken a programokon rengeteget kirándultunk Budapesten, megmutattunk minden látványosságot, de voltunk túrázni a hegyekben Pomáz és Szentendre környékén, illetve Egerben is.

A maradék egy „családi napot” mindenki azzal töltötte, amivel szerette volna. Volt, aki elment hajókázni, volt, aki múzeumot látogatott, de olyan is volt, aki eltöltött egy átlagos pihenős vasárnapot a vendéglátó családdal.

A látványosságokon kívül nagy hangsúlyt fektettünk a hazai ízek bemutatására is. Nagy sikert aratott a lángos, a pilótakeksz és a vaníliás krémtúró, de a legtöbbeknek a kürtőskalács és a túró rudi ízlett.

A program alatt eléggé elfáradtunk, hiszen kimerítő egy héten keresztül folyamatosan együtt lenni valakivel, gondoskodni arról, hogy jól érezze magát és mindezt idegen nyelven kommunikálva.  Ennek ellenére hasznos volt a német nyelv gyakorlásaként, kimozdított minket a komfortzónánkból és nagyon jól éreztük magunkat. Szívesen újra részt vennénk egy ilyen programon, és mindenkinek ajánljuk, hogy életében legalább egyszer próbálja ki!

Kozelka Lili, Bóday Eszter