Erasmus+ KA1

Most akkor tanuljak vagy nyaraljak? Tanár-továbbképzés Máltán

Amikor landoláskor a repülőgépből először megpillantottam a szigetet, mintha
Észak-Afrikába érkeztem volna meg – fű sehol, zöld szín alig, minden
sárgásbarna, száraz és kopár. Amikor kedves ismerősöm, aki kijött elébem a
reptérre, autójával elindultunk az otthona felé – az út bal oldalán haladva –
hirtelen mintha Angliában lennék. A mediterrán ebéd közben a helyi nyelvet
hallgattam, ami arab országot idézett, és amikor vendéglátóim a tengerparti séta
alatt másik „anyanyelvükön”, angolul beszéltek hozzám, az meg olaszosan
csengett. S hogy még tarkább legyen a kép, két, Londonból ismerős piros
telefonfülkére lettem figyelmes a pálmafák alatt. Micsoda kaleidoszkóp országba
csöppentem?

Máltai tartózkodásom alatt minden nap újabb meglepetések értek – egy idő után
már meg sem lepődtem, csak igyekeztem minél többet magamba szívni ebből a
sokszínű világból. Mert igaz, hogy szinte minden épület – legyen több ezer, több
száz vagy csak tíz éves – ugyanabból a sárgásbarna, könnyen megmunkálható
homokkőből épült, s így ez a szín uralja az épített környezetet, Máltán minden
más rengeteg színben villódzik. A Földközi tenger kristálytiszta vize – amibe az
ember állandóan „beleütközik” ezen a 2/3 Budapestnyi területű szigeten – a kék
minden árnyalatát felvonultatja az akvamarintól, a türkizen és azúron át a
mélykékig. Kiderült persze, hogy növények is vannak errefelé, leginkább
hatalmasra növő kaktuszok, melyek sövényként szegélyezik az utakat és egyszerre
virágzik és érik rajtuk a rengeteg kaktuszfüge. Az utcákon a számomra cserepes
virágként ismert hibiszkuszok, leanderek és fikuszok itt magas fákká növekednek,
pedig alig esik az eső – nyáron egyáltalán nem. Na és persze a luzzu, a ma is
használatos hagyományos máltai halászcsónak, amire élénk piros, sárga, kék, zöld
csíkokat  mázolnak, és a csónak orrára az ősi egyiptomi isten, Ozirisz
szemeit pingálják, hogy megvédje a bajtól a halászokat.

De hogy is kerültem én ebbe a szín- és kultúra kavalkádba? Bizony, akárhogy
is nézem, tanulni jöttem, méghozzá Erasmus+ ösztöndíjjal. Mivel Budapestről
nincs minden nap repülőjárat Máltára, két nappal korábban érkeztem, s ez pont
elég volt arra, hogy elkapjon a nyaralás hangulata. Tanfolyamra járni, itt?
Naphosszat a számítógép előtt ülni ezen a varázslatos helyen? Nincs mese, az ETI
(Executive Training Institute) egyhetes IKT kurzusára érkeztem, hogy olyan
programokat és alkalmazásokat tanuljak meg használni, melyekkel növelhető a
tanítás és tanulás hatékonysága.

Amikor vasárnap este megérkeztem Sliemába, a szálláshelyemre, megint csak
leesett az állam: a negyedik emeleti erkélyről kitekintve, a keskeny tengeröböl
túlsó partján a Világörökség kincsét képező vallettai panoráma tárult elém:
Málta fővárosának várfalai, kupolái, és tornyai fürödtek a lemenő nap narancsos
fényében. Egy héten át ezt a kilátást néztem reggel teázás, este vacsora közben,
és éjszaka, fel-felpillantva a házi feladatomból.

Így már volt kedvem beleásni magam a blogolás, filmszerkesztés és feliratozás
rejtelmeibe. Különös izgalommal töltött el, amikor saját weboldalt készítettünk,
s elhatároztam, olyan oldalt készítek, aminek a nyelvvizsga felkészítésben
veszem majd hasznát – sőt nem csak én, hanem a diákjaim és kollégáim is.
Különböző online feladatok készítését is megtanultuk, hangfelvételeket
készítettünk és kész projektjeinket internetes tárhelyekre töltöttük fel. A
kilencfős csoportban finn, német, szlovén, ír, lengyel és olasz tanárok vettek
részt rajtam kívül. Máltai tanárunk, Mario Cordina személyében egy rendkívül
sokoldalú (zenész, író, filmes), dinamikus, jó humorú szakembert ismertünk meg.
Elsöprő élmény volt a két hét, amit ott töltöttem: tanulás, barátkozás, úszás,
gyönyörű tájak, a természeti és kulturális kincsek gazdagsága jellemezte.
Megnyílt előttem egy világ, amiről eddig alig tudtam valamit, és tovább tágult
látóköröm az IKT eszközök használatával is.

Jó ötlet volt ez az Erasmus+ pályázat!

Hős Csilla