Tiszta éjszakán akár 5000
fényév távolságra is elláthatunk, azaz 5000 évre nézhetünk vissza Univerzumunk
történelmébe. Kirándulásunk célja – az ismereteink bővítése mellett -olyan
felejthetetlen élmények szerzése volt, ami csak azoknak adatik meg, akik
ellátogatnak a Zselici Csillagoségbolt-parkba. A hely európai viszonylatban is
jelentős, hiszen a Nemzetközi Csillagoségbolt Szövetség által alapított
„nemzetközi csillagoségbolt-park” címet Európában elsőként a Zselici Tájvédelmi
Körzet nyerte el 2009 novemberében.

A csoport március 23-án délben indult az iskola elől. A 38 diákot Gyimesi Éva
tanárnő, Magyar Zsolt tanár úr, valamint a humoros buszsofőr, Zoli kísérte.
Szállásunk a Zselici Tájvédelmi Körzet határán, a Patca községben található
Katica Tanyán volt. Érkezés után rögtön megtámadtuk a játszóteret: hintáztunk,
libikókáztunk, fölmásztunk mindenre, amit csak elértünk. Utána berendezkedtünk a
szálláson, és felkészültünk a csillagnéző túrára. A túra előtt bőségesen
megvacsoráztunk a Tanya éttermében.

A busz elvitt minket egy darabig, de a fényszennyezés elkerülése végett a
túra nagy részét gyalog, mesterséges világítás nélkül tettük meg. Noha az emberi
szem színérzékelő csapjai sötétben felmondják a szolgálatot, a fényre
érzékenyebb idegsejtek alkalmazkodtak a sötéthez. Mindezt túravezetőnk, a
sokoldalú Dr. Kolláth Zoltán csillagász tárta fel előttünk. Az éjszakai látás
elemzésén kívül természetesen csillagászati ismeretekkel is gazdagított minket.
Megtanultunk tájékozódni az éjszakai égbolton, megkerestük a jellegzetes
csillagképeket (a Nagy Göncölt, a Bikát, az Oroszlánt és még sok mást is), a
könnyen felismerhető csillagokat, például az örökké mozdulatlan Sarkcsillagot és
az égbolt legfényesebb csillagát, a Siriust. Újhold miatt még egy vékonyka
holdsarlót sem lehetett látni, így az égbolt legfényesebb objektuma az
Esthajnalcsillag, a Vénusz volt. Azon kívül még három bolygót láttunk:
Naprendszerünk óriását, a Jupitert, a vörösen fénylő Marst az Oroszlán
„hasánál”, majd később a Szaturnusz is feljött. Megcsodálhattuk a jellemzően
tavasszal látható állatövi fényt is. Ezt a jelenséget a nyugati égbolton a
csillagközi porról visszaverődő fény okozza, de városok fényszennyezése miatt ma
már csak kevés helyről figyelhető meg. Az állatövi fényt különösen látványossá
tette egy kisebb felhő, ami feketén rajzolódott ki a világosabb égen, így
egyértelműen láttuk, hogy az égboltot enyhén megvilágító fény a földön kívülről
származik. Hazafele úton túravezetőnk talált néhány tő medvehagymát az út szélén
– jellegzetes szagáról ismerte fel – amit bátrabb vállalkozók meg is kóstoltak.
Másnap reggel kiköltöztünk a szállásról, megreggeliztünk, majd felfedeztük a
tanya nyújtotta lehetőségeket. Néhány fiú „varázslósakkot” játszott az udvaron
felállított óriás sakktáblán: maguk álltak be a bábuk helyébe. Volt, aki
végigjárta a lovagvárat, én lovagoltam, de a legtöbben a játszó-és csúszdaházban
töltötték az egyórás szabadidőt, ahol fogócskáztak és próbára tették
vagányságukat az óriáscsúszdákon. Az egy órás szabadidő túlságosan is gyorsan
telt el, fél 11-kor nekivágtunk három és fél órás utunknak hazafelé.

Félúton a kiszállónál fogadást kötöttünk, hogy pontosan mikor fog a busz
megállni az iskola előtt. A fogadást Zsófi nyerte, akinek kereken 14 órás tippje
mindössze néhány másodperccel tért el a tényleges eredménytől!

Szerintem a kirándulás nagyon élvezetesen telt el. Páratlan tudományos
élményben volt részünk, olyan érdekességeket hallottunk, ami hozzátartozik
alapvető műveltségünkhöz, de mégis keveset tudunk róla. Például hányan tudják
felsorolni a Naprendszer bolygóit, vagy megkeresni az égen egy csillagképet (a
Göncölszekéren kívül)? A festői szépségű, dombos somogyi táj szintén elbűvölt,
különösen mivel nekem Somogy a második otthonom. Mindenkinek bátran tudom
ajánlani a Csillagoségbolt-parkot és a Katica Tanyát akár családi, akár
csoportos szabadidős tevékenységre, és szerintem a csoport nagy része egyetért
ezzel (az egyetlen, amit kifogásoltak páran, az az volt, hogy túl kevés
szabadidő jutott a játszóházra, bár a csoportot elnézve, talán egy egész nap sem
lett volna elég…). Ez úton is szeretnék köszönetet mondani Gyimesi tanárnőnek és
mindenkinek, akik segítettek a túrát megszervezni. Remélem, jövőre ismét
összejön a csapat.