A
Tiszapüspöki táborról, elsősorban felsőbb éves diákoktól hallottunk. Nagyon sok
pozitív véleményt mondtak róla, egy pár negatív véleménnyel szemben. A mi
osztályunkból 11-en döntöttünk úgy, hogy nem foglalkozunk, azokkal, akik azt
mondták, nem olyan jó. Július 29.-én egy esős napon két busz indult el az
Istvános diákokkal Tiszapüspökibe. Már a buszon jó volt a hangulat. Nagyon
izgatott volt mindenki, főleg az újak, mert azt az információt kaptuk a tábor
területéről, hogy nagy a sár.

Mikor megérkeztünk ez be is bizonyosodott, főleg
amikor a busz elakadt a sárban, nekünk pedig szandálban, egyszerű vászoncipőben
kellett besétálnunk a táborhoz. Az idő nem vette el a kedvünket, sok nevetés,
beszélgetés közepette felállítottuk sátrainkat. Ez után 4 csoportba lettünk
osztva, és ez a négy csapat küzdött egymás ellen az egy hét alatt. Így sok
embert jobban megismertünk, új barátságok szövődtek.

Minden napra sok-sok jó
programmal készültek a szervezők. Délelőttönként barátságos, még is küzdéssel
teli sportversenyek zajlottak, este pedig hatalmas közös éneklések a tábortűz
körül. Az első naptól kezdve egy nagy közös táncot tanultuk, amit a tábor végén
a második turnusnak mutattunk be. És persze a gyümölcsjáték sem maradhatott el,
ahol mindenki bemutathatta birkózó tudását. A tanárok is szívesen álltak be
egy-egy játékba. Mindenki mindenkivel barátságos és segítő kész volt, és végre a
suli környezetén kívül lehettünk együtt hosszabb ideig.

Szerencsére az időjárás
is csak az első nap ijesztett meg, utána a hét további részében napsütéses és
meleg volt. A kötelező programok mellett természetesen szabadidőt is kaptunk,
amikor fürödhettünk a Tiszában, kajakozhattunk besétálhattunk a faluba, vagy
éppenséggel egy jót beszélgethettünk barátainkkal. Sok lehetőség volt
sportolásra is, amit páran rendesen ki is használtak. Mindenki nagyon jól érezte
magát, és akit csak megkérdeztek, hogy jövőre jön-e az határozott igennel
válaszolt.

Végezetül egy saját véleménnyel szeretném befejezni. Nagyon vártam a Tiszapüspöki tábort és
nem is csalódtam benne. Sok iskolatársamat jobban megismertem, sok új barátot
szereztem. Minden percbe volt mit csinálnom, még a telefonálni sem volt időm.
Fárasztó tábor volt, még is 8 nap után, úgy éreztem feltöltődve tértem haza. A
tehetem a további 4 évben is el fogok menni, mert számomra egy felejthetetlen
élmény volt.

Mógor Boglárka 9.e