Azon szerencsés négy diák egyike lehettem, akik nem csak cserediákként, hanem
diákdiplomataként vettek részt a projektben. Ez azt jelenti, hogy a szervezési
folyamatban több szerep jutott nekünk, illetve állandó kapcsolattartást kívánt a
többi hét résztvevő iskola képviselőivel, hogy a szervezés gépezete mindig
gördülékeny lehessen. Úgy gondolom, ez megérte a többletmunkát, hiszen minden
egyes ezzel töltött perc csak edzett és felkészített minket arra, hogy a
továbbiakban könnyedebben mehessenek az ilyen fontos feladatok.

Mit is emelnék ki leginkább a programból? Talán magukat az embereket! Hiszen
annyiféle ember, kultúra és történelmi háttér találkozik egymással egy ilyen
Bábel-meetingen (melyen a torony az angol nyelv), hogy ez önmagában megéri a
részvételt. Barátok, szerelmek szövődtek e két év alatt, melyek – és itt saját
tapasztalatot is bújtatok a sorok közé – őszinték és hosszútávra szólnak. Ezt mi
sem bizonyítja jobban, mint hogy külön utazásokat is szerveztünk-szervezünk
magunknak, hogy találkozhassunk messzi ismerőseinkkel. Hiába, minden
nemzet tinédzserhada megérti egymást. A különbözőségek észrevétele, az, hogy
mennyire más tud lenni két ország lakóinak mindennapos viselkedése, felnyitja a
szemünket: annyi minden van ezen a világon, amit csak utazva ismerhetünk meg!

Hollandia, Németország, Olaszország, Norvégia, Törökország, Spanyolország és
Magyarország hétszögén végignézve talán érthető a kulturális sokszínűség, amiről
beszélek. Minden ország annyira más, hogy mire hozzászokunk a különbségekhez,
már vége is az ott eltölthető időnek. Utólag visszaemlékezve azonban – s ebben
ez az írás is segítség – újra átélhetjük, megélhetjük tapasztalatainkat, és
összegezhetjük magunkban, hogy mi mindent tanultunk egy-egy út során.

Ahogyan írtam, ezt a sok mindent csak utazással lehet megismerni. De
tulajdonképpen mi is ez a sok minden, amiről beszélek? Nem más, mint önmagunk.
Úgy gondolom, hogy ez a legfontosabb tapasztalat, amit a Comenius jóvoltából
szerezhetünk. Az érzés, hogy hazaérve észreveszed: más ember vagy. Akár teljesen
más, egyetlen hét alatt. Olyan dolgokat is meglátsz a hétköznapokban, amelyek
felett eddig átsiklottál; a világ megtelik színnel. De valóban a világ lett
volna gazdagabbá a hét nap alatt? Nos, a világ eddig is ugyanilyen volt, azonban
a comeniusos élmények azzal ajándékoznak meg bennünket, hogy egyszerűen több
gondolatunk támad. Nagyobb összehasonlítási alap, gazdagabb élettapasztalat. A
személyiségünk folyamatosan kristályosodó minőségéhez hozzájárul egy-egy
színfolttal, formával, kontúrral, melyek másképp kimaradnának belőle.
Az első csók vagy egy emlékezetes kirándulás mind ugyanilyen fontos építőkövek,
melyekre a személyiségünk alapozódik. De az utazás színtiszta tapasztalat. És ha
mindezt megtehetjük egy cserediák-program keretien belül, amikor ráadásul saját
korosztályunkkal vagyunk körülvéve, az igazi kincs. Munkával jár a Comenius, de
mindenkinek ajánlom, hogy ha teheti, vegyen részt a programban. Ha másért nem
is, azért, mert ismert mellékhatása nem bizonyított. Viszont kiszínezi az
életünket; barátokat, gazdagabb világlátást ajánl. És ami a legfontosabb: segít
megtalálni Önmagadat! Hiszen ismerjük a mondást: az életünk egy nagy könyv, és
aki nem utazik, az csupán egyetlenegy oldalát olvassa el.

Az élménybeszámoló kiegészítéseképp pedig itt ez a sok-sok mosolygós arc Varga
Borbála (ő is diákdiplomataként dolgozott a projektben) videójában, akik csak
megerősíthetik az imént olvasottakat.

https://drive.google.com/file/d/0B3EhV0mwVE4mVGM5eVJDUUtxdk0/view?usp=sharing