Borbás Réka nem csak kémiatanárom: matematikát is tanít nekem, valamint
osztályfőnököm is. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy ilyen tanárom van; a
következőkben igyekszem érzékeltetni, elmesélni, hogy miért.

Amikor középiskolát választottam 6. osztályosként, csak a matematikát
szerettem, nem is tudtam arról, hogy milyenek a természettudományok. Borbás
tanárnő volt az, aki először beszélt nekem róluk, hetedikben nem tanultunk
fizikát és biológiát, csak kémiát. Akkor még nem is sejtettem, hogy milyen nagy
dolog lesz az életemben, ami ezzel kezdetét veszi. A Tanárnő érdemeit növeli,
hogy én személy szerint nagyon szkeptikus voltam a kémiával szemben, mégis
sikerült megszerettetnie velem. Az osztály fele már hetedikben eljárt a
szakkörére, és egyik diákja egy év kémiatanulás után hibátlan dolgozatot írt a
Hevessy kémiaverseny döntőjén. Én 8. osztályban csatlakoztam a kémiaszakkör
munkájához, és azóta is töretlenül dolgozunk együtt. Az osztálynak az egyharmada
emelt szinten érettségizik idén kémiából, ami jól mutatja, hogy Borbás tanárnő
munkája nem csupán a tehetségek gondozására és a versenyfelkészítésre
koncentrálódik, de azok is élvezik az órákat, akik „csak” érettségizni
szeretnének kémiából.

8. osztályban az osztályból már hárman jutottunk be a Hevessy verseny
döntőjébe, ami nagy eredmény, tekintve, hogy iskolánként ennyi ember indulhat.
Közben megrendezésre került az első versenyfelkészítő kémiatábor is, ami azóta
is minden évben teltházzal működik. A tábor programja – a Tanárnőt idézve – a
kémiázás, de természetesen ezt nem úgy kell elképzelni, hogy reggel felkelünk,
kémiázunk, és este lefekszünk, hanem reggel korán felkelünk, reggeli után
kémiázunk, kémiázás közben megesszük a tízórait, ebéd után pedig kémiázunk
vacsoráig, ami után kémiás játékokat játszunk takarodóig. Ezekben a táborokban
az a legjobb, hogy mindenki nagyon jól érzi magát, a diákok egymásnak is
előadásokat tartanak különböző haladóbb témákban, és mindenkire nagy figyelem
jut. Az ilyen többnapos együttlét alkalmával, a nagy intenzitásnak köszönhetően
sokat fejlődünk. Egy-egy tábor szervezése és a felkészülés természetesen nagyon
komoly munkát igényel. Mindenkivel a saját szintjén kell foglalkozni, és ez
általában öt-hat különböző szintű munkaterv összeállítását jelenti. Borbás
tanárnő ezeket mindig nagy gondossággal készítette el, mindenkinek személyre
szabottan. Kiemelném még, hogy a Tanárnő mindig arra biztatott minket, hogy
merjünk nagyot álmodni. Ennek köszönhető, hogy míg én hetedikben még szakkörre
se jártam, 8-os koromban már az Irinyi verseny döntőjén vehettem részt a 9-esek
között.

A 10. osztály előtti nyáron Borbás tanárnő nem csak biztatott, hogy tegyek
osztályozóvizsgát, hanem a szabadidejét nem sajnálva a nyári szünet alatt
elmagyarázta nekem a problémásabb részeket. Az osztályozóvizsga sikerült, sőt
utána a versenyfelkészülés is olyan jól ment, hogy az OKTV-n 10-esként 6. tudtam
lenni. Ebben az évben a Nemzetközi Kémia Diákolimpia válogatóján is jól
szerepeltünk, Sütő Péter olimpikon lett, én pedig a legjobb nem végzősök közé
kerülve a Mengyelejev Diákolimpiára jutottam ki. Ebben is óriási érdemei vannak
a Tanárnőnek. A középiskolai anyagtól messze elrugaszkodó témákat magyarázott
el, tanított meg nekünk. 10-es fejjel sikerült megértenem ezen délutánok által
az NMR spektroszkópia elméletét, a szerves mechanizmusok logikáját vagy a
kinetikát, amihez a matematikai alapokat sem tudtam még akkor.

De Borbás Tanárnő még ennél is többet tett értünk: tavaly a kémiatábor ősszel
volt, és nagyrészt ennek hála négyen is bejutottunk az osztályból az OKTV
döntőjébe, ami előtt meghívott minket, hogy a síszünet alatt vegyünk részt egy
intenzív felkészülésen az otthonában. Így három napot töltöttünk el nála, ami
igencsak eredményes volt, és ezért is nagy hálával tartozunk neki. Ilyen tanárt
szerintem nem is lehet másikat találni, aki az otthonába hívja a diákjait a
szünet alatt, hogy még eredményesebb legyen a tanulás. Ez az eredményeken meg is
látszott, 3-an is meghívást nyertünk a kémia olimpiai válogatóra, ahonnan én ki
is jutottam az olimpiára. Tanárnő még az olimpiai felkészülésben is sokat
segített, számos feladatsort kaptam tőle a nehezebben menő témákhoz, el is
magyarázott sok mindent, külföldi olimpiai feladatokat fordított le nekem. Ezek
eredményeképpen először Örményországban a Mengyelejev olimpián bronzérmet
szereztem, majd nyáron a Nemzetközi Kémia Diákolimpián Azerbajdzsánban
aranyérmet tudtam nyerni. Borbás tanárnőre én elsősorban mint a legelhivatottabb
és legképzettebb kémiatanárra gondolok, akit csak ismerek, de mindemellett az is
eszembe jut, hogy mennyi öröm fűződik a közös tanuláshoz, valamint a kémiához
egyáltalán nem kötődő, ám szintén remek osztályprogramokhoz.

Ezúton szeretnék elsőként gratulálni Tanárnőnek a díjhoz!

Kovács Dávid Péter 12.a osztályos tanuló