Szeptember 13-án, kezdetét vette utazásunk, hogy mi is meglátogathassuk német
cserediákjainkat, akiktől tavasszal könnyes búcsút vettünk…

Első utunk Prágába
vezetett, ahol egy éjszakát töltöttünk.
Másnap reggel korán indultunk, hogy miharabb Wildeshausenbe érkezzünk. Mikor
Bréma közelébe értünk,
egyre nagyobb lett az izgalom a buszon, jöttek a hívások, mikor jövünk, hol
vagyunk…
eleinte kicsit aggódtam, hogy milyen lesz a család, és fogunk e tudni
beszélgetni,
de amint az iskola udvarára értünk, az aggodalmakat felváltotta az izgatottság,
és régi jó ismerősként üdvözöltük a németeket.
Én most találkoztam először a cserediákommal, és egyből beszélgetni kezdtünk. A
szülei is nagyon kedvesek voltak, és az este jó hangulatban telt.

Másnap reggel az iskolában találkozott a nagy csapat. Számomra nagyon érdekes
volt,
hogy az udvar tele volt biciklikkel, és az épület alatt is egy egész parkoló
volt nekik fentartva.
Az iskolában van egy szoba, ahol a gyerekek elmondhatják bánataikat és
tanácsokat adnak nekik,
hogyan oldhatják meg a problémát, bár ez főleg a kisebbek miatt van, mindünknek
nagyon érdekes volt.
A folyosón egy padlóba süllyesztett színpad van a színház órákhoz,
ami hasonló mint nálunk egy drámaóra.

Szombaton Bremenhavenbe utaztunk, ahol két múzeum közül választhattunk.
Voltak akik az Auswahl Klimahaus-t, éa voltak akik az Auswandererhaus-t nézték
meg.
Mindkét csoport jól érezte magát, és evés közben megosztottuk egymással a
látottakat.
Egy kis szabadidő után, egy iszaptúrán vettünk részt. Az idegenvezető nagyon
beleélte magát,
és rengeteget mesélt…voltak akik mezítláb, gumicsizmában vagy sportcipőben
vágtak neki az útnak.

Vasárnap mindenki a cserecsaládjával töltötte a napot. Mindenki mást csinált,
mi a közeli parkban voltunk, majd egy nagy családi ebéddel folytattuk a napot. 

A hétfot az iskolában kezdtük, de a magyar csoport a Cloppenburgi múzeumfalut is
megjárta.
Ez leginkább a Skanzenre hasonlított, meg lehetett kóstolni a feketekenyeret, 
megnézni hogyan faragják a fapapucsokat… Délután a csoport egy része Brémába
vonatozott, 
nekem ez a délután tetszett a legjobban. Nem volt kötött program, csak várost
néztünk.

Kedden Hamburgba buszoztunk el, és egy csodás hajóút után szabadon
nézelődhettünk, 
egészen délutánig. Ekkor egy múzeumba mentünk, ahol a kávégyártás múltjába
kaptunk betekintést.

Szerdán megint az iskolába vezetett utunk, bemutattuk a vízről készült
prezentációinkat, és a délutánt 
egy kukorica labirintusban töltöttük.Eleinte nehezen ment, de a végére mind
kijutottunk,
magunk után kukoricaszemeket hagyva, ezzel segítve a többieket.
Az estét egy nagy közös búcsúbulival zártuk…volt ott minden, sütögetés a
tűzön,
röplabda, süti, vacsora, zene…és nagy nehezen elköszöntünk német barátainktól.

Másnap reggel korán indultunk, így este jutott időnk Prága megnézésére is.

Péntek délután,
sok-sok élménnyel gazdagodva tértünk haza.

Hihetetlenül boldog vagyok hogy részt vehettem
az utazáson, és hogy megismerhettem Franzit, a cserediákomat. Azóta is sokat
beszélünk, és remélem, 
egyszer ő is meglátogat, akár cserediákprogramon kívül.