A tavalyi hagyományokat követve idén is szerveztünk a kilencedikes diákok számára terepgyakorlatokat (szeptember 23-25.). Nagy örömünkre több diák, aki tavaly részt vett, jelezte, hogy idén is szeretne jönni, így mind a két évfolyam számára megnyitottuk a részvétel lehetőségét.

Idén is a tavaly bevált három helyszínt választottuk a három napra, a Dinnyési-fertőt, a haraszt-hegyi tanösvényt Csákváron és a Gyadai-rétet Szendehelynél. Összesen húsz diák vett részt a programon, Baditz Emma, Birszki Vivien, Cseh Benedek, Durbák Viktória, Hidegkuti Vilmos, Pankasz Sára, Piros Panni, Wang Yuning a 9.b-ből, Szél Zsófia a 9.c-ből, Csermely Ádám, Jin Endong, Hamar Zenina, Nagy Zsófia, Rácz Zalán, Rózsa László, Tóth Alexandra a 9.d-ből, Bányai Kamilla a 10.b‑ből, Pál Balázs, Szájer Annamária és Várnagy Viktória a 10.c-ből. Mivel az adott nap tanóráin elhangzott anyagának pótlása a diákok számára komoly feladatot jelentett, ezért több diák csak egy vagy két napot tudott vállalni. A kísérőtanárok Csupák Adrien, Szabó András biológia szakos tanárok és Ajtai Boglárka tanárjelölt voltak.

Első nap a Dinnyési-fertő és környékének felfedezésével telt. Tettünk kitérőt a Velencei-tónál lévő kilátóhoz, ahol már útközben érdekes növényeket figyelhettünk meg. A kilátótól jó rálátás nyílott az egész tóra és a mögötte elterülő Velencei hegységre. Mivel madárvonulás idején voltunk, távcsövekkel számos madarat tudunk megfigyelni.

Ezután az állomásra visszatérve magunkhoz vettük a határozókönyveket és rövid úton a tanösvény kezdő táblájához mentünk. A második alkalommal a terepgyakorlaton résztvevők határozási, növények morfológiai jellemzését célzó feladatokat kaptak. Itt megismertettük a diákokkal a dinnyési fertő történetét és felhívtuk a figyelmüket a számos tájékoztató táblán található hasznos ismeretekre. A tanösvény elején őshonos háziállatokat láttunk, és ez jó alkalmat mutatott a legeltető állattartás és ennek jótékony természetvédelmi hatásainak bemutatására.

Utána elértük utunk egyik célpontját, egy szikes foltot. Legalul sekély szikes tó, majd vakszik, mellette tipikus szikes növények, sok sziksófű, utána szikes rét volt látható. A sajátos élőhelyen több időt töltöttünk, alaposabban elemeztük a nagy sótartalomhoz való alkalmazkodás miatti jellemzőket.

Legvégül utunk a nádas-mocsaras részhez vezetett, ahol a mocsári növényzet mellett az itteni kilátóból megint számos madarat megfigyelhettünk a fertő közepén. A kilátás lehetőséget adott a távolabbi tájak, a löszdombok megfigyelésére is. Láttunk további szép réteket, kiállítást a pásztor és pákászélet tárgyairól, majd innen rövid úton visszamentünk a vasútállomáshoz.

Másnap a Haraszt-hegyi tanösvényre mentünk. Már a buszmegálló melletti réten számos érdekes növény és állatfajt találtunk. Ezután bokorerdőkön haladtunk át, itt beszéltünk a dolomitos alapkőzet hatásáról, a bokorerdők sajátosságairól. Utunk következő részén egy kilátóponthoz mentünk, ahol sziklai növényzetet, a sziklai szukcesszió számos növénytársulását láthattunk. Megfigyelhettük az északi és déli oldal különbségeit, a mikroklíma nagy jelentőségét. Innen leereszkedve haladtunk át a hazánkban csak itt előforduló keleti gyertyánoson. A hegytetőről leérve kerestünk kövek alatt a hazánkban alig néhány helyen előforduló óriási százlábúakat, szkolopendrákat. Őket ugyan nem találtuk meg, de számos más ízeltlábút igen. Külön szerencsénk volt azzal, hogy Csákvár középpontjába érve természetvédelmi témájú fotókiállítást tekinthettünk meg.

Az utolsó nap a Szendehely- Katalinpuszta melletti Gyadai-réti tanösvényre mentünk. A tanösvény felé haladva számos díszcserjét és jellegzetes erdei cserjét, fát láthattunk, köztük már ismerősöket is, ami jó alkalmat adott az ismétlésre is. Örömömre többen már maguk is felismerték a fontosabb fajokat. A tanösvény elején egy erősen elalgásodott tavat és körülötte lévő vízi növényzetet láthattuk, tudtunk beszélni az adott év éghajlatának fontosságáról a társulás képének meghatározásában. (Idén nagyon sok elalgásodott tavat láttam az ország több pontján.)

A tanösvény kezdetén örömmel láthattuk, hogy a jelzés nemrég újrafestére került és a táblák is megújultak. Szakmailag nagyon magas színvonalon állították össze őket, jól meg lehetett belőlük ismerni a környékre jellemző fajokat, a természetbarát gazdálkodás szempontjait, a jellemző szukcessziós folyamatokat, a fenntartó beavatkozásokat.

Az út első szakaszán kellemes meglepetésként számos gombafajt figyelhettünk meg, köztük sok ehetőt is, többféle őzlábfajt, tinórut, galambgombát, csiperkéket. Megfigyelhettük az őszi erdő hatalmas gombagazdagságát, ami megfelelő klimatikus viszonyok között alakulhat ki, és lehetett beszélgetni a gombaszedés szabályairól, elveiről, illetve a gombatermőtestek morfológiai sajátosságairól, a felismerés, elkülönítés lehetőségeiről. Emellett különleges mohafajokat is láttunk az állandóan jelen lévő, szokásos fás és lágyszárú fajok mellett.

Innen haladtunk tovább a kaszálórétre, ahol tömegesen virágzó kikericsekkel és számos más virágzó növényfajjal is találkozhattunk és több gyógynövényfajt is megismerhettünk. A kikerics kapcsán a mérgező növények veszélyeire is felhívhattuk a figyelmet. A következő szakasz egy patakparti puhafás ligeterdőn vitt keresztül, részben cölöpökön, pallókon. Be tudtuk mutatni az itteni élőhely sajátosságait, a sajátos fafajokat, lágyszárúakat. A közeli pihenőn tudtuk befejezni a látottak feldolgozását, ahol a helyi állatvilágot bemutató nagyon jó tájékoztató táblák segítették a terület alaposabb megismerését. A visszaút a korábban látott élőhelyeken vezetett keresztül. Jól át lehetett ismételni a korábban látott tapasztalatokat.

Összességében úgy érzem, nagyon gazdag három napos programon vehettünk részt. A diákok fegyelmezetten viselkedtek, komolyan vették a részvételt, számos jegyzetet, fotót készítettek és végül színvonalas beadandók és az iskolanyitogató tervezett bemutatói is készültek. Jövőre is tervezünk hasonló terepgyakorlatos napokat, újfajta – homoki, ártéri – élőhelyek megismerését.

Magyar László biológia szaktanár