Boldog szomorú dal (Fesztbaum Béla irodalmi estje)

SZIG Színház, 2025. március 21.

Kíváncsian vártam a péntek esti színházi előadást. Amikor beléptem a terembe, a kivilágított színpadon egy gitár állt, nekitámasztva a mikrofonállványnak. Megörültem, hogy az este zenés elemeket is tartalmaz majd. Előzetesen annyit tudtam az előadásról, hogy a Pál utcai fiúk című színdarabból ismert színész Kosztolányi és Karinthy barátságáról fog mesélni.

A nyitódal az Akarsz-e játszani volt, kellemes dallammal, a színész saját előadásában és hangszerelésében. Az első elhangzott vers az este címadója, Kosztolányi Dezső Boldog szomorú dala volt.

Fesztbaum Béla a szentesi gimnáziumban olvasókörbe járt, ahol az egyik első témakör az utazás volt, ennek keretében pedig az Esti Kornél-ciklus. Ebből hallottunk egy részletet.

Kosztolányi és Karinthy barátságát egy anekdotán keresztül idézte fel: egy páros interjút elevenített meg, amely a New York kávéházban zajlott, s amelyet egy közös ebéd követett – majd vita arról, hogy ki fizessen.

Ezt követően az iskolai környezetet megidézve Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című művéből hangzott el A jó tanuló felelete (Steinmann).

Újabb anekdota következett arról, hogy ötven Kosztolányi-autogramért egy Karinthyt adtak.

Ezután egymás után következtek: Kosztolányi saját fiához írt verse, majd Karinthy Így írtok ti című művéből Tóth Árpád Ady Endrének, végül a vicces hangulatú Csacska versek Kosztolányitól.

Komolyabb hangvételre váltva Karinthy egy írása következett a testi és lelki fájdalomról.

Ezt ismét humoros történetek követték. Karinthy egyik különleges képessége az „e” betűs beszéd volt. Az eszperente nyelvi játék nevét is ő alkotta az eszperantó mintájára. Az író pillanatnyi gondolkodás nélkül, akár egy órán át is képes volt kizárólag „e” betűs szavakkal beszélni, méghozzá rendkívül fordulatosan. Például a „mozi” szót így írta körül:

“Rengeteg fekete terem, melybe emberek sereglenek egybe, rendben elhelyezkednek, egy leplen jeleneteket pergetnek le, melyeket szemembe vennem kellemes, esetleg kellemetlen…”

Egy másik humoros történetben Karinthy telefonbetyárkodását idézte fel Fesztbaum Béla: egy kavicsot rejtett a szájába, így torzította el a hangját, és így próbált megviccelni egy megbízás kapcsán Kosztolányit.

Az est végéhez közeledve elhangzott Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel című novellája. Nagyon elgondolkodtató volt; az előadó megjegyezte, hogy minden korosztály más-más üzenetet találhat benne, hiszen az idős Karinthy találkozása tizennyolc éves önmagával mindenkiben más gondolatokat ébreszt.

Zárásként Kosztolányi Dezső Könyörgés az itt maradókhoz című verse hangzott el. Az estet keretbe foglalva az Akarsz-e játszani sorai csendültek fel ismét.

Nagyon jól éreztem magam. A zenével és az anekdotákkal színesített versek és novellák váltakozása különösen hangulatossá tette az estet.

Rózsás Júlia, 11.A