Iskola története

Az Osztrák-Magyar Monarchia a XIX. század utolsó harmadában és a XX. század első éveiben jelentős változásokon ment keresztül: felgyorsult a polgárosodás folyamata nemcsak a nyugati, hanem keleti részén, így Magyarországon is.

Az iskola alapítása, épülete

Dinamikusan fejlődött a főváros, Budapest, s benne talán a leggyorsabban Pest VII. kerülete: Erzsébetváros, ez a fiatal népességű, magyarosodó, igen sűrűn lakott, 11,6 km2-nyi terület. 1900-ban 58707, 1910-ben 181651 fő a la­kossága, 83,9%-ban magyar nemzetiségű, de jelentős számú német ajkú lakos is élt itt. Foglalkozás szerinti megoszlása nagyjából állandó volt, kereskedelemből kb. 20%, iparból kb. 40% élt, 25% körül mozgott a tisztviselők, értelmiségiek aránya. Többarcú volt vallási tekintetben is e városrész. Többségben a római katolikusok (46,6%) voltak, de protestánsok (2,5%), izraeliták (39,1%) is szép számmal lakták. A gazdasági előrelépés képzettebb munkaerőt, iskolázottabb vállalkozókat és erősödő középosztályt kívánt. Növekedtek a kulturális igények. Egyre népesebb korosztályok léptek iskolaköteles korba, s egyre több tanuló jelentkezett középiskolába. Az iskoláztatási igények messze meghaladták a kerület egyetlen, 1881-ben a Barcsay utca 5. sz. alatt alapított állami főgimnáziumának a lehetőségeit, ahol is 1900-tól már ezres nagyságrendűvé vált a tanulólétszám. Beiratkozás idején rendőri segítséget kellett kérni a rend fenntartása érdekében. Pedig igyekeztek kielégíteni az igényeket, termek bérlésével is. 1896 és 1902 között a Barcsay utca és Hársfa utca sarkán lévő lakóházban 3 helyiséget, 1898 és 1901 között a Murányi utcai népiskolában két tantermet béreltek. 1901-ben a Damjanich utca 43.szám alatti Batthyány-féle házban újabb két osztályt nyitottak.
1901-ben a kultuszminisztérium új iskola alapítására szánta el magát. A Barcsay utcai fiúgimnázium Damjanich utcában indult osztályaiból alakult meg 1902-től a VII. Kerületi Külső Magyar Királyi Állami Főgimnázium.

Az iskola alapításakor önálló épületről nem rendelkeztek. A Damjanich utcai ház tulajdonosa Beniczky-Batthyány grófnő volt. Megfelelő átalakítások után elsősorban ebben az épületben folyt a tanítás. Emellett a Murányi utcai népiskolában, a Damjanich utca és Aréna út sarkán lévő földszintes épületben, az István úton, majd az 1907-1908-as tanévben a Bulyovszky utcai állami főreáliskolában oktattak.

Az önálló iskola igazgatója, Timár Pál az első pillanattól szorgalmazta az állandó épület minél gyorsabb felépítését. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1904-ben a költségvetésben 300000 koronát irányzott elő telekvásárlásra, s ezt Berzeviczy Albert miniszter személyesen közölte iskolalátogatása alkalmából a tantestülettel. Rövidesen meg is vásárolták a VII. kerületi István út 69-71. (ma XIV. ker., Ajtósi Dürer sor 15.) szám alatti 3020 négyszögöles telket. Nagy­ra­törő elképzelések után egy iskolaépület és hozzá tartozó udvar maradt a tervezés részére, mellyel a minisztérium Korb Flóris és Giergl Kálmán építészeket bízta meg, 1 millió koronát szánva az építésre. Az épület kialakításában Timár Pál igazgató aktívan vett részt, s a tantestület is megvitatta a tervet, módosító javaslatokkal élve. Az építkezés 1907-ben kezdődött, s igen gyorsan, 1908 nyarára elkészült a mai épület, melyet nagy lelkesedés közepette vettek birtokba tanulók és tanárok egyaránt. Véleményük szerint „az épület mindenesetre méltó ahhoz, hogy az ország e legnépesebb középiskolájának otthonául szolgáljon, és a tudomány új fellegvára legyen. A környék különböző utcáiban szétszórt részlegek, a bennük elhelyezett szűk „tantermek” ideiglenes szükségmegoldása után végre egy épületben, viszonylag kényelmes tantermekben valódi iskolába költözhettek a diákok és a tanárok. Dekoratív és korszerű épület született. Díszes ólomberakásos ablakok, szép vasrácsok díszítették a homlokzatot. Nagy udvar vette körül, volt elég mozgáslehetősége az ifjúságnak.

Nem volt azonban hibátlan. A legtöbb gondot a központifűtés okozta, mivel nem volt képes a huzatos épületszárnyakat átfűteni. A téli hideg hónapokban vaskályhákat kellett beállítani, hogy a 10 °C-ról felfűtsék a termeket és a tanári szobát. Meglepően hamar hullani kezdett a vakolat is, és több ízben beázott a tető. Bár 20 osztályosra tervezték az iskolát, máris szűknek bizonyult, mert hiányoztak olyan fontos létesítmények, mint pl. ének-zene terem, az ünnepélyek helyszínéül szolgáló nagyterem, s csak egy tornaterme volt. Ezért gyorsan és állandóan alakították az épületet. Sajnos a nagyon szép csempék is lehullottak, helyettük olajlábazat került a folyosókra. Szépen fásították viszont az udvart.

Az I. világháborút nagyon megsínylette a gimnázium. Hadikórház működött benne 1918 januárjáig, majd katonaság költözött be magyar, román, francia gyarmati katonákkal. 1921-ben hatalmas vihar tette tönkre a tetőt, s ablakok sora rongálódott meg. Ekkor a végzős diákok kezdeményezésére Róth Miksa üvegfestő művész elkészítette Szent István arcképét, lemondva a tiszteletdíjról is. Nagy volt a terhelés is az intézményen, mert az 1922-23-as tanévben délelőtt-délután folyt a tanítás, mivel a Kőrösi Csoma Sándor reáliskolát is ide költöztették. A fűtés továbbra is gondot okozott, így 1932-ben felújították. A II. világháború idején újabb károk keletkeztek az épületben. Katonaság vette birtokba évekre, majd a főváros liszt-hivatala költözött be, végül szovjet hadikórházként fejezte be a háborút. 1946. január 10-től vált újból oktatási intézmény otthonává. Újabb helyreállítás következett. Illés Béla, az iskola volt növendéke járt Ortutay Gyula miniszternél az újjáépítés érdekében, s 1948-ra ez be is fejeződött.

Azóta is rendszeresek a munkálatok az épületen. Áttért az iskola a gázfűtésre, korszerűbb lett a csatorna és a világítás. Átalakultak a tantermek, több kisebb termet választottak le, könyvtár, konyha-étkező, újabb tornaterem és öltöző, majd tetőtér beépítéssel és átalakításokkal újabb 9 tanterem jött létre. Megszépült és megújult a díszterem is. A folyosókon öltözőket hoztak létre, így kényelmesebbé téve a tantermeket. Új, liftes lépcsőház is épült 1986-ban.
A munkálatokat a Művelődési Minisztérium, a fővárosi tanács, a kerületi tanács, az önkormányzat, állami és magánvállalatok, a szülők, az iskolai alapítvány finanszírozták. A 100 éves évfordulóra teljesen megújult az iskola homlokzata is. Az elmúlt 20 évben az állagmegóvás mellett megújult az udvarunk (rekortán pályák), és a 21. századi igényeknek megfelelően egyéni szekrények, tanulásra inspiráló terek, minden teremben IKT eszközök (laptopok, pc-k, projektorok, okos táblák,..) szolgálják diákjaink fejlődését.

Iskolánk királyi állami főgimnáziumként létesült. 1909-től „István úti Főgimnázium” néven működött, 1921-ben „Magyar királyi Szent István Főgimnázium”, 1924-től az oktatási reform következtében reálgimnázium. A reform felmenő rendszerben 1931-32-ben fejeződött be. 1934-től iskolánk újabb rendelkezések értelmében ismét gimnáziumként működött.

1935-ben átalakították Budapest közigazgatását, levált a VII. kerület külső része, így iskolánk az új XIV. kerülethez került – Ajtósi Dürer sor 15. szám alatt, s neve „XIV. kerületi Szent István Gimnáziumra” változott. Az 1945-46-os tanévben az általános iskolai rendszer bevezetése következtében a régi gimnáziumi 1. osztály helyett indult az általános iskola 5. osztálya, s párhuzamosan működtek általános iskolai és gimnáziumi osztályok felmenő rendszerben. 1949-ben levált az általános iskola, és maradt a négyévfolyamos gimnázium. A rendszerváltás után iskolánk 6 évfolyamos képzésben speciális matematika “tagozatot” (1992), majd természettudományos “tagozatot” (1993) és informatika “tagozatot” (1998) vezetett be a klasszikus 4 évfolyamos képzés mellé. Napjainkban 2 négy- (emelt matematika), 2 hatévfolyamos (speciális matematika, természettudományos) képzés adja iskolánk oktatási szerkezetét.

1950-től „XIV. kerületi Állami Általános Fiúgimnázium” lett a neve, 1953-tól „XIV.ker. I. István Állami Fiúgimnázium”. Az 1963-64-es tanévtől az iskola koedukált intézménnyé vált, neve „I. István Gimnázium” lett. 1991-től újra „Szent István Gimnázium”.

A tantestület

Igazgatók

A tantestület élén neves igazgatók álltak, akiket 1918-ig a király, majd a kormányzó, később a tanács nevezett ki. Jelenleg az önkormányzat joga a kinevezés a tantestület előzetes véleményezése alapján. Száz év alatt 16 igazgató vezette az iskolát.

  • Timár Pál 1902-1919-ig állt a gimnázium élén. Nemcsak kitűnő szervező volt, hanem tankönyvíróként is elismerést szerzett.
  • Dr. Konorót Gyula 1956-1974-ig igazgatta iskolánkat. Vezetése alatt kimagasló eredményeket ért el az oktatás és nevelés terén iskolánk, tagozatok indításával emelte az általános színvonalat.
  • Dr. Fórizs József (1974-1986) igazgató írta meg iskolánk történetét. A kezdetektől a 80-as évek közepéig gyűjtötte össze a fellelhető dokumentumokat, iratokat. Megalapozta a színes diákéletet.
  • Szakáll Istvánné (1986-2003) nevéhez fűződik a hatévfolyamos gimnáziumi oktatás bevezetése és elindítása iskolánkban

A Szent István Gimnázium igazgatói

  • Timár Pál 1902–1919
  • dr. Dingfelder Ede 1919–1933
  • dr. Nagy Pál 1933–1941
  • Weger Henrik 1941-ben
  • dr. Szabó Richárd 1941–1945
  • dr. Boros Jenő 1945–1946
  • Ujvári Pál 1946-ban
  • dr. Hajdu János 1946–1948
  • Hernád Ferenc 1948–1949
  • dr. Szabó József 1949–1950
  • Csák Endre 1950–1951
  • dr. Balogh Endre 1951–1956
  • dr. Konorót Gyula 1956–1974
  • dr. Fórizs József 1974–1986
  • Szakáll Istvánné 1986-2003
  • Lázár Tibor 2003-tól

A tantestület megalakulásától 1945 őszéig kizárólag férfiak tanítottak az iskolában. Az első tanárnő 1945 őszén érkezett, s ahogy múltak az évek, egyre több nő lett a testület tagja, végül döntő többséget (kb. 60%-ot) alkotnak.

A hajdani időkben a tanerőket rendes tanárrá a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezte ki. Előbb azonban a fiatal tanár próbaéves volt, óraadóként alkalmazták, és sokszor csak több éves sikeres pedagógiai munka után nevezték ki állandó, rendes tanárrá. Minden időben jeles tantestület működött az iskolában, neves tanárok sora oktatott itt. Hosszú évtizedeken keresztül sok tudós-tanár is működött falai között. Az évkönyvekben olvashatjuk tanulmányaikat, megismerkedhetünk az iskolán belül illetve szélesebb körben, a különböző országos egyesületek, tudományos társaságok, az akadémia tagjai között végzett tudományos tevékenységükkel.

1945 után a közép- és felsőoktatás átalakulásával a testület összetétele is megváltozott, a tudós-tanárok a felsőoktatásban dolgoztak tovább, de sokan maradtak szakterületük kiváló ismerői és oktatói közül a középiskolában is.

Csak néhány nevet említsünk a számos kiválóság közül:

  • Danczer Béla magyar-latin-görög szakos tanárt 1911-ben a francia kormány „Officier de l’Academie”-vé nevezte ki tudományos munkásságáért.
  • dr. Elek Oszkár magyar-francia szakos tanár hat nyelven írta tudományos műveit.
  • dr. Kerényi Károly latin-görög szakos tanár számos könyv szerzője volt.
  • Mende Jenő a matematika terén folytatott tudományos tevékenységet.
  • Erdős Lajos matematika-fizika szakos tanárként dolgozott iskolánkban, 1925 és 1939 között. Sok tehetséget indított a matematikai pályára. Fia, Erdős Pál, gimnáziumunk volt tanulója világhírű, Kossuth-díjas matematikus lett. Őt nevezték „a matematika utazó nagykövetének”.
  • Ötvös János kémia tanár szervezte meg a szakosított kémia oktatást, kémia labort létesített, fotószakkört hozott létre, 1946-tól 1974-ig dolgozott iskolánkban.
  • Rácz János tanár oktatási szakkönyvek megjelentetése mellett kialakítója volt a speciális matematika tagozatnak.
  • Papp Iván rajztanár keze munkáját minden nap megcsodálhatjuk iskolánk épületében több helyen is. Ő készítette többek között a II. emeleti nagy fali mozaikképet.
  • Hegedűs Sándor 1934-től 1957-ig fizika szakosként gazdagította és őrizte a fizikaszertárat.
  • Cseh Géza, Moór Ágnes fejlesztették tovább a fizikaszertárt és labort, szervezték a fizikatagozatos, majd a fakultációs oktatást, tankönyveket írtak.
  • Koltai Gézáné 1952-től 1978-ig a nyelvi oktatás fejlesztésével öregbítette az iskola hírnevét a gimnáziumi olasz nyelvtankönyv megírásával, programozott nyelvi anyagok megszerkesztésével, bemutató órákkal és szakmai cikkekkel.
  • Méhes László földrajz szakos, aki nyugállományúként is sok segítséget nyújt a tanulmányi versenyek résztvevőinek irányításában

Számosan voltak, akik szinte egész pályafutásukat az iskolában töltötték, mint pl. Weger Henrik matematika-fizika szakos 1910-től 1946-ig, Gulyás Sándor rajz-biológia szakos pedig 1919-től 1957-ig, mindketten nyugdíjba vonulásukig tartoztak a testülethez.

A tantestület egésze igen kiegyensúlyozott összetételű. 2002-ben 5 évet vagy többet töltött az iskolában a testület 83%-a, 10 évet vagy többet a testület 69%-a. 2003 után a tantestület nagy része kicserélődött, hiszen sokan nyugdíjba vonultak, illetve a tanári pálya presztízsének csökkenése miatt  nagyobb lett a fluktuáció. De napjainkban is az iskola egyik “erőssége” az elkötelezett és magas szakmai színvonalon oktató és nevelő pedagógusok sokasága.